Tudtam, hogy mégegyszer vissza kell térnem a spanyolországi El Camino zarándokútra, csak azt nem, hogy mikor. Eleinte úgy gondoltam, hogy ismét zarándokként fogok nekiindulni - sőt, ezt még mindig tervezem - de közben jött egy olyan lehetőség, amit boldogan elvállaltam! :-)
A dolog úgy kezdődött, hogy a Szent Jakab Út Baráti Kör közzétett egy felhívást, miszerint önkéntes zarándokfogadókat keresnek Hospital de Órbigóba. Azonnal tudtam, hogy nekem jelentkeznem kell, hiszen régóta vágytam már, hogy visszatérjek oda, ahol számtalan csodálatos élményben volt részem. (És milyen jól tettem, hogy azonnal jelentkeztem, mert az önkéntes helyek már beteltek!)
Többször is utaltam már rá, hogy nagyon sokat kaptam az Úttól, ismeretlen emberektől, a megismert zarándoktársaktól és persze a hospitaleróktól (magyarul: zarándokfogadóktól). Magától értetődőnek tűnt számomra, hogy ebből a sok önzetlen segítségből és támogatásból én is visszaadjak valamennyit a magam szerény eszközeivel, ezért hát jelenkeztem önkéntes zarándokfogadónak két hetes szolgálatra.
Mint tudjuk, nincsenek véletlenek! Amikor jártam az Utam, akkor természetesen abban az alberguében is megszálltam, ahová most önkéntesként térek vissza majd. Az egyik legbarátságosabb, legkülönlegesebb szállás az El Camino mentén! (Részletes leírást és fotókat találsz az útinapló 21. napi bejegyzésénél.)
Az egyházi szállás belső udvara olyan, mint egy mesekönyv! Meseszerű falfestmény a tűzfalon, burjánzó virágokkal övezett pihenő padok, gyümölcsökkel megrakott vendégfogadó kosár az udvar közepén, hogy csak az első kertet említsem. Beljebb még nagyobb a tér és egy kellemes hátsó kert szolgálja a vándorok kényelmét. Nos, ezen a zarándokszálláson fogok eltölteni két hetet én is nyár közepén. Már alig várom! :-)
Az Albuerge Parroquial Hospital de Órbigo főútján található, nem igazán lehet eltéveszteni, mert a hosszú hídon átkelve épp előtte vezet az út. Ezen a szálláson 2014-ben magyarok adják a zarándokfogadó szolgálatot áprilistól októberig. Az önkéntesek két hetes váltásban látják el a hospitalero feladatokat.
Február közepén Budapestre látogatott Don Manuel atya, akinek egyházi zarándokszállásán immár harmadik éve szolgálnak magyarok önkéntesként. A budapesti látogatást a Szent Jakab Baráti Kör szervezte az Óbudai Szaléziak közösségi termében.
Fotó: Turjányi Tuzson
A rendezvényen jelen volt, sőt előadást tartott Giuseppe Monsone is, aki tevékeny részt vállal a hazai zarándokéletben. Eddig nem ismertem személyesen Giuseppét, éppen ezért nagy meglepetés volt számomra, hogy milyen jól beszél magyarul! (Mint kiderült, félig magyar származású.) Elképesztően jó humorú előadásmódját nagy taps és nevetés kísérte, de emellett értékes gondolatokkal is szolgált a népes közönségnek. Don Manuel atya is ellátott bennünket szívhez szóló üzenetekkel és részletesen beszélt a zarándokfogadás szellemiségéről.
Balra Don Manuel atya, jobbra Giuseppe Monsone
Fotó: Turjányi Tuzson
A szervezők profizmusát dícséri, hogy olyan helyszínen rendezték az eseményt, ahol a nyelvi nehézségek egy gombnyomásra megoldódtak. Az érdeklődő közönség minden tagjának jutott fejhallgató, melyen keresztül a tolmácsfülkéből mind a spanyol, mind az olasz előadást azonnal fordították.
Fotó: Turjányi Tuzson
Nos, ez az én új küldetésem, amire igyekszem a tőlem telhető legjobban felkészülni. Remélem, minél több magyar zarándok fogja felkeresni a szállást és azt is remélem, hogy tudok majd nekik segíteni valamelyest. Lesz tehát egy biztos pont az El Camino mentén, ahol találkozhattok magyarokkal áprilistól októberig. Ha velem szeretnétek találkozni, akkor július közepén gyertek! :-) Szeretettel várok minden magyar zarándokot Hospital de Órbigóban!