Újra együtt a csapat! Marhacsorda és kutyafalka között vonultunk be Galiciába, ahol ámulatba ejtett a táj szépsége és kiderült, hogy megedződtem...

7.30-kor indultunk neki még sötétben az O Cebreirónak. Újra együtt haladtunk Krisztivel és Patrick is velünk tartott, Zoli pedig már korábban elindult. Eleinte semmit sem láttam, olyan sötét volt, aztán 8 óra körül világosodni kezdett. A reggelek egyre hidegebbé váltak, különösen itt fenn a hegyek között. O Cebreiro az El Camino második legmagasabb hegysége, így már előre görcsöltem, hogy milyen nehéz lesz megmászni. Valójában az előttünk álló igen meredek szakasz miatt izgultam, ahol 5 km-en belül közel 400 méter szintkülönbség leküzdése várt ránk.

Egy titokzatos délelőtt miatt sok időt vesztettem, de egy kis csalással behoztam a lemaradást. Volt hegy, völgy, viadukt és szerpentin, sőt még autóstop is, de a lényeg, hogy végre utolértem Krisztit! :-)  

Tegnap este megbeszéltük Zolival, hogy ő elindul korán, én meg majd valamikor utolérem, mert szerettem volna egy kicsit tovább aludni. Persze nem ez a teljes igazság, de ez most lényegtelen... Zoli reggel 6-kor szép csendben útra kelt, én pedig kb. fél 9 körül indultam el. Rögtön Casablanca határában megálltam egy pihenőhelynél, ahol megreggeliztem a tegnapi piknikes lepényt. Milyen jó, hogy rám tukmálták a kedves spanyol szüretelők! :-)

Egy nagyon nem ingerszegény nap! Placebo és Casablanca, szerpentin, szőlő, szüreti piknik sok borral, ahol megtanultam egy új borivó technikát is. :-) 

Az egyházi alberguében 7-kor volt reggeli és a változatosság kedvéért ismét lekváros piritóst ettünk, ki tudja hányadikat már az El Camino során. Egyszerűen nem tudtam megunni, úgy látszik a szervezetünk nagyon kívánta az édeset, hiszen sok energiát vesztettünk az úton. A két hospitalerától elbúcsúztunk, még puszit is kaptunk, majd negyed 8-kor útnak indultunk. Valószínűleg ezen a szálláson felejthettem az egyik pár kimosott túrazoknimat és mivel egyik nap a hátizsákomról lesett egy fél pár száradó zokni, így már csak két és fél pár túrazoknival folytattam a gyaloglást...

Volt ma hideg-meleg, hegy-völgy, fakereszt és vaskereszt, cica és csacsi, de a lényeg, hogy VIVA ESPAÑA!

A nap kiadós reggelivel indult. Zoli nagyon figyelmes volt velem, megpirította a kenyeremet és főzött egy jó kávét is, nekem már csak ennem és innom kellett. Feltöltődve energiával 6.30-kor indultunk útnak teljes sötétségben. Nagyon hideg volt még a reggel, bőven elkelt a polár pulcsi. Sokáig világítottunk fejlámpával, mire végre 8 óra körül világosodni kezdett.

Egy nagyon boldog nap nagy találkozásokkal, búcsúzásokkal  és stafétával...

Fél 6-kor keltem. Korán akartam indulni, mivel már eldöntöttem, hogy utolérem Krisztit. Tudtam hogy Astorgában szállt meg, vagyis csupán 17 km-rel járt előttem, ami egyáltalán nem tűnt behozhatatlan távolságnak. Az előtérben lévő automatából ittam egy kávét és ettem egyet a Leónban vásárolt csokis croissantból, hogy ne üres gyomorral induljak el. Hosszú utat terveztem egészen Rabanal del Caminóig, ami kb. 38 km. Ennyit még sohasem mentem egyetlen nap alatt, de majd kiderül, hogy bírom-e.

Egy ájult zarándoknő feküdt az út szélén, de jött a mentő. Hosszú vándorlás után egy mesebeli albergue lett a jutalmam, kaptam szőlőt, mézet és Kriszti is jelentkezett. :-)

Fél 6-kor keltem és fél 7-kor már teljes menetfelszerelésben álltam. Az egy órás reggeli készülődési idő nálam nagyon jónak mondható. A szálláson kaptunk reggelit, így nem kellett üres gyomorral indulnom. Emilio amigóm várt már rám az udvaron, együtt indultunk ki a városból.

A mai nap az elválásról szólt, de kiderült, soha nem voltam egyedül. Megjelent Gaudi, II. János Pál, Chopin és beszélgettem egy szamárral is.

Nekem sikerült időben felkelnem, de Kriszti kivételesen tovább aludt negyed 8-ig, így csak 8 órakor indultunk el. Patrick már előrement, aztán Kriszti és Fabrice is hamar lehagytak, én viszont nem siettem, ráérősen bandukoltam. Egy aranyos kis csacsinál megálltam és váltottunk pár szót... :-)

Salsa az El Caminón, Paroles - Jól vagy? Folyóparti piknik lábáztatás nélkül, mesebeli albergue lecsóval és sok röhögéssel. :-)

Fabrice reggel 7 előtt megjelent két nagy, meleg csokis croissant-al. Finom volt. A magyar lány, Léna már 6 előtt elhúzott. Patrick az albergue előtt várt minket. Négyesben, tök sötétben indultunk útnak, gyönyörűen látszottak a csillagok. Különleges élmény volt a kora reggeli órákban csillagokkal kísérve útra kelni. Ahogy kiértünk El Burgóból, a fejlámpákat is be kellett kapcsolni, annyira sötét volt még. Nehezen szoktam meg, hogy itt csak 8 óra előtt néhány perccel kezdett világosodni. A hidegben még a leheletünk is látszott, de tudtuk, hogy néhány óra múlva a hőséggel kell megküzdenünk. Amint felbukkant az első napsugár, megpróbáltam megörökíteni.

Belassulás és befordulás után rácsodálkoztunk a kétoldalas feszületre. Délután sörözés salsával, este vacsora vörösborral és végre előkerült Fabrice és Enrique is!

8.20-kor indultunk, ma sem terveztünk túl hosszú utat. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka, de az utóbbi néhány napban valahogy belassultunk. Talán a monoton, sík terep vagy a látnivalóban szegény táj miatt, mindenesetre eléggé fáradtak voltunk. Pedig az út most is kifejezetten könnyű és kellemes volt, sokáig árnyas fasor mentén haladtunk.

Igazi spanyol piacon vásároltunk, majd kocsmába mentünk és mérlegeltünk. Volt még vonat, busz és motoros találkozó, majd megtanultuk a buenos díast is.

Ma ráérősen készülődtünk, így végre teljesen világosban indultunk 8.20-kor. Lassan bandukoltunk, mert úgy terveztük, hogy ma nagyon keveset megyünk, pihentetjük a lábainkat. Az elmúlt napokban többször is mentünk 30 km körüli távokat, így megérdemeltük a pihenést, elvégre az idővel is jól álltunk. Sík, de kellemes úton haladtunk.