Nem kell egy egész kórházi felszerelést vinni, mindenre úgysem lehet felkészülni. Gyógyszerekből épp elég annyi, amennyit egy szokásos utazásnál magunkkal vinnénk, de azokból sem szükséges egy egész levéllel, elegendő csak néhány szem, ami az akut panaszokat kezeli. Az El Camino útvonalán nagyon sok gyógyszertár van, az egész gyógyszeripar odatelepült, hiszen jó üzlet ez nekik, de megnyugtató a zarándoknak is, hogy szinte mindenhol számíthat segítségre. Lássuk hát mire lehet szükség:

Az El Camino fő szimbóluma a fésűs kagyló. Ez a motívum szinte mindenhol látható az út során, legelőször a kiinduló állomáson, Saint Jean Pied de Portban találkozhatunk vele. A zarándokútlevél kiváltásakor kapunk egy szép kagylót, amelyet a hátizsákunkra kötve hordhatunk és ez tudatja mindenkivel, hogy zarándokok vagyunk.

Új poszt a Camino jelek, szimbólumok és Zarándoktársaim, peregrinos oldalmenüben.

Új infók a Költségek, Utazás és Egészség, gyógykezelés menüpontokban, jobb oszlop/Hasznos tudnivalók között!

Repülés, könnyek, landolás. Adios, El Camino! 

Végérvényesen eljött az utolsó nap. Utoljára pakoltam be a hátizsákomba jól begyakorolt, rutinszerű mozdulatokkal. Furcsa érzés kerülgetett és akkor még el sem tudtam képzelni, hogyan fogok visszazökkenni a hétköznapi életbe. Minden hiányozni fog. A gyaloglás, a szabadság, a természet, a társak és még sok minden....

Reggel 7 óra volt. A külvárosi alberguével szemközti buszmegállóban megállt a repülőtéri járat is, így nem kellett visszagyalogolnom a városközpontba. Fél 8-kor begördült a menterend szerinti Aeroporto járat, ami egyébként fél óránként indult ki a reptérre, 3 euróba került a jegy és a buszvezetőnél kellett megvenni. Elég sokan voltak a buszon, de azért még akadt ülőhely is. Mintegy fél órányi buszozás után begördültünk a ferihegyinél is kisebb Lavacolla reptérre. Több ismerőssel is összefutottam, de legjobban Bojannak örültem. Sokáig együtt vártuk a gépeinket, de ő London felé repült, mivel Ljubljanába nem indult közvetlen járat, én pedig Barcelona felé, hiszen nekem ott még dolgom volt! :-) A lányomékat készültem meglátogatni, akik a Pireneusok kellős közepén élnek. 

Nagy találkozások és könnyes búcsúzások, vidámság, móka és kacagás, de a hiányérzet ott motoszkált. Egy tövig kopott túrabot és 8 olasz pasi az utolsó éjszakán. Buenas noches, El Camino!

Kényelmesen megreggeliztünk a szuper alberguében és már kora délelőtt elindultunk Santiago központjába a katedrálishoz. Vasárnap lévén mindenképp részt akartunk venni a déli szent misén, de előtte még reméltük, hogy találkozunk rég nem látott és számunkra oly kedves zarándoktársainkkal is... A katedrális és városháza közötti téren hömpölyögtek a zarándokok és turisták.

Nem kellett sokáig várnunk, hamarosan egy vidám, fiatal pár kopogtatta meg a vállunkat és ugrott a nyakunkba! Mónika és Andris volt az, akiket Sarria óta nem láttunk! Nagyon örültünk nekik és a gratulációk után még sokáig beszélgettünk velük a téren.

Hola, hola! Célba érés és nagy találkozások, credencial, compostela, világ vége. Santiago marasztalt, az Út visszavár. :-)

Furcsa fák után eukaliptuszok között jártunk, rendőrautó jött szembe az erdőben, kaptunk almát, dinnyét, vacsorát és már majdnem ettem paellát! 

Negyed 8-kor indultunk, de még ekkor is nagyon sötét volt. Már októbert írtunk, elmúlt reggel 8 óra is, amikor elkezdett világosodni. Ez egy kicsit furcsának tűnt nekünk magyaroknak, hiszen otthon ilyenkor már rég világos volt, de az út vége felé kezdtük megszokni a későbbi napfelkeltét. Föl-le baktattunk, aztán egyszer csak egy különös hídhoz értünk. Nagy köveken kellett átugrálnunk, mint a hegyi zergéknek, amitől először kissé visszahőkőltem, de nem volt mese, muszáj volt valahogy átjutni.

Meseszerű erdőben szelídgesztenyét és feketeszedret falatoztunk, vicces bogár és relax szoba is volt, megkegyelmeztem a polipoknak és ma sem ettem paellát...

Ismét fél 7-kor indultunk. Sokáig tapostuk az utat a sötét erdőben fölfelé, de később az aranyszínű napfény beköszönt nekünk a lombok között.

Szürreálisan ködös erdőben egyet előre, kettőt vissza haladtunk. Kaptunk hideget, meleget, bagolyhuhogást és pókhálót, majd ismét egy új barátra leltünk.

6.30-kor, koromsötétben indultunk neki a mai etapnak. Tegnap kevesebbet mentünk, ezért be akartuk hozni a lemaradást, így hosszú utat terveztünk mára. Patrick nélkülünk indult el Sarriaból és úgy gondoltuk, hogy csakis Hospital da Cruz lehetett a célja. Mi is ezt a települést céloztuk meg azt remélve, hogy majd ott újra találkozunk.

Koffeinmentes kezdés után lementünk a mélységekig és becsekkoltunk. Ma sem sikerült paellát ennem, ehelyett kacsákat etettem chips-szel és örültem, hogy fogytam. :-)

Reggel 7.45-kor indultunk a szokásos kávé és lekváros kenyér után. Volt még néhány Nescafé túlélő tasakunk, amiket kómás reggeleken iszogattunk. Csak később vettem észre, hogy aminek oly nagy jelentőséget tulajdonítottunk, az bizony koffeinmentes kávé volt, de mi úgy ittuk, mintha a világ legerősebb kávéját kortyolgattuk volna. Hiába, régi igazság, hogy minden fejben dől el! :-)