Volt ma hideg-meleg, hegy-völgy, fakereszt és vaskereszt, cica és csacsi, de a lényeg, hogy VIVA ESPAÑA!

A nap kiadós reggelivel indult. Zoli nagyon figyelmes volt velem, megpirította a kenyeremet és főzött egy jó kávét is, nekem már csak ennem és innom kellett. Feltöltődve energiával 6.30-kor indultunk útnak teljes sötétségben. Nagyon hideg volt még a reggel, bőven elkelt a polár pulcsi. Sokáig világítottunk fejlámpával, mire végre 8 óra körül világosodni kezdett.

Egy nagyon boldog nap nagy találkozásokkal, búcsúzásokkal  és stafétával...

Fél 6-kor keltem. Korán akartam indulni, mivel már eldöntöttem, hogy utolérem Krisztit. Tudtam hogy Astorgában szállt meg, vagyis csupán 17 km-rel járt előttem, ami egyáltalán nem tűnt behozhatatlan távolságnak. Az előtérben lévő automatából ittam egy kávét és ettem egyet a Leónban vásárolt csokis croissantból, hogy ne üres gyomorral induljak el. Hosszú utat terveztem egészen Rabanal del Caminóig, ami kb. 38 km. Ennyit még sohasem mentem egyetlen nap alatt, de majd kiderül, hogy bírom-e.

Egy ájult zarándoknő feküdt az út szélén, de jött a mentő. Hosszú vándorlás után egy mesebeli albergue lett a jutalmam, kaptam szőlőt, mézet és Kriszti is jelentkezett. :-)

Fél 6-kor keltem és fél 7-kor már teljes menetfelszerelésben álltam. Az egy órás reggeli készülődési idő nálam nagyon jónak mondható. A szálláson kaptunk reggelit, így nem kellett üres gyomorral indulnom. Emilio amigóm várt már rám az udvaron, együtt indultunk ki a városból.

A mai nap az elválásról szólt, de kiderült, soha nem voltam egyedül. Megjelent Gaudi, II. János Pál, Chopin és beszélgettem egy szamárral is.

Nekem sikerült időben felkelnem, de Kriszti kivételesen tovább aludt negyed 8-ig, így csak 8 órakor indultunk el. Patrick már előrement, aztán Kriszti és Fabrice is hamar lehagytak, én viszont nem siettem, ráérősen bandukoltam. Egy aranyos kis csacsinál megálltam és váltottunk pár szót... :-)

Salsa az El Caminón, Paroles - Jól vagy? Folyóparti piknik lábáztatás nélkül, mesebeli albergue lecsóval és sok röhögéssel. :-)

Fabrice reggel 7 előtt megjelent két nagy, meleg csokis croissant-al. Finom volt. A magyar lány, Léna már 6 előtt elhúzott. Patrick az albergue előtt várt minket. Négyesben, tök sötétben indultunk útnak, gyönyörűen látszottak a csillagok. Különleges élmény volt a kora reggeli órákban csillagokkal kísérve útra kelni. Ahogy kiértünk El Burgóból, a fejlámpákat is be kellett kapcsolni, annyira sötét volt még. Nehezen szoktam meg, hogy itt csak 8 óra előtt néhány perccel kezdett világosodni. A hidegben még a leheletünk is látszott, de tudtuk, hogy néhány óra múlva a hőséggel kell megküzdenünk. Amint felbukkant az első napsugár, megpróbáltam megörökíteni.

Belassulás és befordulás után rácsodálkoztunk a kétoldalas feszületre. Délután sörözés salsával, este vacsora vörösborral és végre előkerült Fabrice és Enrique is!

8.20-kor indultunk, ma sem terveztünk túl hosszú utat. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka, de az utóbbi néhány napban valahogy belassultunk. Talán a monoton, sík terep vagy a látnivalóban szegény táj miatt, mindenesetre eléggé fáradtak voltunk. Pedig az út most is kifejezetten könnyű és kellemes volt, sokáig árnyas fasor mentén haladtunk.

Igazi spanyol piacon vásároltunk, majd kocsmába mentünk és mérlegeltünk. Volt még vonat, busz és motoros találkozó, majd megtanultuk a buenos díast is.

Ma ráérősen készülődtünk, így végre teljesen világosban indultunk 8.20-kor. Lassan bandukoltunk, mert úgy terveztük, hogy ma nagyon keveset megyünk, pihentetjük a lábainkat. Az elmúlt napokban többször is mentünk 30 km körüli távokat, így megérdemeltük a pihenést, elvégre az idővel is jól álltunk. Sík, de kellemes úton haladtunk.

Egy hosszú vándorlás után illatos bokrok és szép nagy krumpli kövek mentén haladtunk, majd ismét bebizonyosodott, hogy nincsenek véletlenek.

Nem keltünk túl korán, rápihentünk a hírhedt 17 km-es szakaszra. Kb. fél 9-kor indultunk és meglepetésünkre egy nagyon kellemes, árnyékos, fasorral övezett gyalogút vezetett át a Mesetán.

Teljes átalakuláson mentünk keresztül: szentjánosbogárból csigává változtunk. Volt még raszta fiú, zsilip, templom és VAMOS!

Reggel nagyon korán indultunk, mert ma igen hosszú út várt ránk. Mindenképpen el kellett jutnunk Carrión de los Condes településig, hogy a másnapi hírhedt 17 km-es etapot frissen, a délelőtti órákban tudjuk teljesíteni. Korom sötétben keltünk útra, így nem csoda, hogy a faluból is alig találtunk ki, majd az első kereszteződésnél nem találtuk a jelet és úgy köröztünk a zseblámpákkal, mint a szentjánosbogarak. A megérzésem azt súgta, hogy előre kell mennünk, így folytattuk utunkat. A második kereszteződésnél ugyanígy jártunk, körözés, szentjánosbogár, elindulás. Szerencsére jó volt a megérzésem. :-)

Megjelent Castrojeriz, egy csókos bácsika peregrinákra vadászott, az El Camino sztárjaivá váltunk, dolgunk volt, mely bevégeztetett.

Reggel hallottam, amikor Juliék elmentek fél 6 körül, így lassan én is felkeltem és kimentem a mosdóba. Általában egy fél órával előbb keltem, mint Kriszti, mert ennyivel több időre volt szükségem ahhoz, hogy észhez térjek. :-) Szóval, amint kimentem a fürdőbe, egy szuper fényképezőgépet találtam a WC tartály tetején! Úgy gondoltam, hogy biztosan Juliéké lehet, hiszen csak ők voltak kint ma reggel előttem, így hát magamhoz vettem a gépet és eltettem a kis táskámba. Krisztivel megbeszéltük, hogy az lesz a legjobb, ha utánuk visszük. Biztos voltam benne, hogy amennyiben az övék és észreveszik, hogy elhagyták, akkor Norbi ott fog állni valamelyik falu szélén és epedve várja, hogy megérkezzen a fényképezőgép.