Hattyúk, spanyol bika, veterán caminós, két bal láb. A napi jó cselekedet egy pici kék-sárga nyilacskához és egy német zarándokhoz kapcsolódik.

A logronói egyházi alberguében megreggeliztünk és kávéztunk mielőtt végleg elbúcsúztunk volna a vendéglátó kedves hospitaleróktól. Erikával együtt léptünk ki az albergue kapuján valamivel háromnegyed 7 előtt. Nagyon hosszú volt a városból kivezető út, de egy idő után legalább egy szép parkon keresztül vezetett. Másfél óra múlva értünk el ahhoz a víztározóhoz, ahol annak idején ugyanúgy megálltunk kávézni, mint ahogy most is. Ismét előjöttek a régi emlékek, mintha semmi sem változott volna, pedig már 5 év is eltelt azóta... A hattyúk egészen közel merészkedtek hozzánk, az egyik egészen az asztalunkig, mi pedig bagett darabkákat dobáltunk nekik. Micsoda romantika így kora reggel! :-)

Egy még nem szabadalmazott találmány, hízelkedő kiscicák, különös üzenetek, spanyol gitár, didzseridu, dobókocka, bormúzeum és sok-sok gyaloglás. 

Tegnap este lefekvéskor még azt reméltem, hogy a sarkamon kialakult vízhólyag majd éjszaka valahogy visszafejlődik, de nem. Szépen ott púposodott a sarkam közepén, ahol leginkább ki volt téve a cipő dörzsölésének, nyilván ezért is alakult ki. Nem volt még olyan fázisban, hogy kiszúrhattam volna, de ahhoz épp elég nagy volt, hogy fájdalmas legyen rálépni. Szép kilátások a mai útra!

Egy nagyon szenvedős nap, üres borkút, hőség, vízhólyag, és már megint elmélkedtem valamin... Sőt! :-)

Reggel 6-kor irtó cuki ébresztésben volt részünk! Az ablakunk előtt az utcán énekelt egy idősebb nő és egy férfi valami spanyol dalocskát, majd ahogy jöttek, úgy tovább is mentek egy kapualjjal odébb és újrakezdték. Így jártak házról házra és ébresztették nótaszóval a népet, bár vasárnap lévén nem igazán értettem, hogy miért kellett korán kelni. Még az is lehet, hogy nem ébresztőt, hanem takarodót fújtak, elvégre a szombat esti fiesztából sokan csak hajnalban tértek haza. :-)

Ez egy színváltós nap. Mi az? Balra nézve vörös, jobbra nézve zöldes-szürke? A posztból kiderül majd, mint ahogy az is, hogy mi a túró az a favicon?

Reggel 7-kor léptünk ki a szállás ajtaján és hamarosan azon a meredek kavicsos lejtőn kellett lebotorkálnunk, ahol előző este oly nehezen másztam fel. A domb tetejéről nagyon szép kilátás nyílt Puente la Reina városára. Láttuk, ahogyan egyre többen keltek át a hídon, ők valószínűleg a municipal szállásról csatlakoztak az útra.

Zarándok emlékmű, hőség, meredek hegyoldal, mundicamino. A pipacsos kenyér eszmefuttatásért én kérek elnézést. :-)

Háromnegyed 7-kor léptem ki az albergue kapuján. Az oroszok már előttem elindultak, a duci német lány pedig a szálláson maradt, mert a csomagjából jó néhány felesleges dolgot haza akart küldeni, a posta viszont csak 8-kor nyitott. Egyedül vágtam hát neki Pamplona városának.

Napi magvas gondolatok: "Mit remél a csiga az út túloldalán?" és  "Ha én kullancs volnék..." Volt még híd, istálló, Caminoteca és végül még egy autogramot is kaptam. :-)

Annak ellenére, hogy a mai napról alig jegyzeteltem valamit, élénken élnek bennem a nap történései. Valamiért nagyon sok dolog járt a fejemben, kesze-kusza gondolatok, zagyvaságok is, de volt közöttük néhány nosztalgikus visszaemlékezés, rácsodálkozás is. Úgy tűnik, tényleg elindul valami az ember fejében, ha az El Camino útjára lép - ha akarja, ha nem. Egyszerűen nem tudsz mást tenni, amikor egyedül rovod a kilométereket, mint szabadjára engedni az elméd, hadd járjanak a gondolatfoszlányok ki-be.

SOS, Corazón Puro és kivágott fák. Egy megkerülős csellel száraz lábbal keltem át a folyón. :-) 

Ahhoz képest, hogy alig aludtam valamit az éjjel, viszonylag frissen ébredtem. Megbeszéltük a lányokkal, hogy mindenki a saját tempójában gyalogol, nem akartuk magunkat egymásra erőltetni. Külön-külön indultunk el, aztán rábíztuk a sorsra, hogy később találkozunk-e vagy sem. Kb. fél 8-ig szöszmötöltem, nem kapkodtam, ráérősen fotózgattam a Roncesvalles határán lévő 790 km-es Santiago táblát. Az El Camino hossza nagyjából 800 km SJPP-tól, abból ugyebár 25-öt már megtettünk tegnap, szóval ez a tábla az autóval megtett távolságot mutatja. Emlékszem, hogy 5 évvel ezelőtt reggel 7 órakor indultunk és akkor még korom sötétben foszforeszkált, annyival később kelt a nap szeptemberben. 

Az első, legkeményebb nap leküzdve! Kaptunk esőt, szelet, hideget, meleget na azt nem, és még dagonyáztunk is. :-)

Eljött hát a várva várt nap, az indulás ideje! Az első olyan reggel, ahol mindannyian szinte egyszerre ébredtünk és halkan suhogva, zizegve pakoltuk össze cuccainkat, hogy mielőbb elindulhassunk. Milyen jó, hogy a telefonomon az összes fotót dátum és idő formátummal rögzítettem, mert így pontosan tudom rekonstruálni, hogy mikor és merre jártam. Tehát, háromnegyed 7-kor léptünk ki az alberguéből és 6:50-kor már ott pózoltunk a városkapunál, megörökítendő az indulás pillanatát! :-)

Utazás az El Camino Francia út kezdő állomására. Szálláskeresés, becsekkolás, ráhangolódás.

Ahhoz képest, hogy több mint tíz órán keresztül utaztunk az éjszakai vonattal Párizsból, egészen frissen ébredtünk, sokkal rosszabbra számítottam. Majdnem teljesen végigaludtam az utat és amikor felébredtem, a vonat már félig üres volt. Elmajszoltunk egy-két agyonlapított szendvicset és fél 9-kor begördültünk Bayonne városába. Az időjárás meglehetősen borús volt, vészjósló felhők tornyosultak az égen. Nem baj - gondoltam - inkább ma essen, mint holnap.. 

Öt év után újra elindultam az El Caminóra, újra a Francia útra és megint Párizson keresztül. Tartsatok velem, jó lesz! :-)

Amióta 2011. őszén először megjártam az El Caminót, azóta vágytam vissza. Annyi csodálatos élményben volt részem, hogy valamilyen módon mindig kapcsolatban maradtam az úttal, nem tudtam és nem is akartam elszakadni tőle. Azóta voltam önkéntes zarándokfogadó, megjártam a Portugál út egy szakaszát, írogattam a blogra is kisebb nagyobb rendszerességgel, de a Francia utat csak idén volt lehetőségem újra megjárni. Nagy izgalommal készülődtem, kíváncsi voltam, hogy milyen emlékek jönnek majd elő, mennyiben lesz más, milyen kihívásokat tartogat az út számomra és milyen élményekkel térek majd haza. Fogadjátok hát szeretettel a több mint 1 hónapig tartó utam részletes naplóját, melyet igyekszem hasznos és praktikus információkkal megtölteni, sok-sok szép fotót is felteszek majd, lesz elmélkedés és rácsodálkozás is néha, de móka és kacagás is. :-)