A mai nap főszereplője maga a patás ördög, de nem kerülhettem el az Ibuprofen 500-ast sem. Az eukaliptuszerdők illata és látványa kárpótolt a szenvedésekért valamelyest... 

Ma ismét korán hagytuk el az alberguét, reggel 5-kor elsőként csuktuk be magunk mögött a kaput. Sosem gondoltam volna magamról, hogy korai induló leszek, de a nagy meleg miatt ez tűnt a legjobb megoldásnak. A koromsötét reggelen sokáig fejlámpával haladtunk az autóúton, ahol nem igazán volt még forgalom. Ahogyan előző nap a kedves hospitalera elmagyarázta, elindultunk a kis térkép alapján a főút mentén (a térkép az előző poszt végén található). Nagyjából 2 km gyaloglás után elérkeztünk a körforgalomnál lévő McDonald's-hoz, de olyan korán volt még, hogy zárva találtuk, így kávé nélkül folytattuk utunkat, aztán még további 500 métert követően jobb oldalon letértünk egy alsóbbrendű, de még mindig aszfalt burkolatú útra.

Águeda, a színes esernyők városa. Birkák és madarak szimbiózisa, szandál-zokni kombó, igazi és mű fecskék, de előkerült az 500 mg-os Ibuprofen is.

Ismét hajnali 5 órakor indultunk, mert tartottunk a nagy hőségtől. A sötétben való gyalogláshoz szokás szerint felvettem a fejlámpámat, felpattintottam a fényvisszaverő pántot a bokámra és a túracipőm is világított a foszforeszkáló csíkoknak köszönhetően. Egy darabig városi közvilágítás alatt gyalogoltunk, de később az országúton nagyon hasznos volt a fényvisszaverő felszerelés.

A nap történései időrendben: gyaloglás a sötétben, kávé utáni sóvárgás, motorosok, forróság, hanyatt vágódás, még mindig forróság, megint hanyatt vágódás, malacsült, Rafa Nadal. :-)

Hajnal 4-kor végre megszólalt az ébresztő a telefonomon és azonnal kipattantam az ágyból. Alig vártam már, hogy reggel legyen, hiszen a szúnyogok zümmögésétől szinte egy szemet sem aludtam. Csak az munkálkodott bennem, hogy el innen, de minél előbb. Egyáltalán nem éreztem jól magam ezen a szálláson és ez csak enyhe kifejezés. Kivittük a cuccainkat a konyhába, összepakoltunk, majd egy Cerbona szelet elmajszolása után a titkos kijáraton keresztül elhagytuk a kolostor épületét.

A felismerések napja, amikor elvált az édes a száraztól és rájöttem, hogy miért nincsenek szúnyogok az Ibériai-fészigeten. :-)

Sosem gondoltam volna magamról, hogy képes leszek hajnali 4-kor kelni azért, hogy 5-kor indulhassak caminózni! Ilyen eddig még csak egyszer, a 2015. évi utamon fordult velem elő, de most ismét muszáj volt korán indulnunk a nagy meleg miatt. Az időjósok 39 fokos hőséggel riogattak és ezt nem akartuk félvállról venni, főleg az előző nap történéseiből okulva.

A nap, amikor többször is alulról szagoltam a... na nem az ibolyát, de a lombkoronát. 

Már reggel 6-kor elindultunk, mert igen meleg napnak néztünk elébe. Az is volt, de még mennyire! Talán ez a nap volt a legkeményebb ilyen szempontból, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen reggel még nem tudtuk, hogy mi vár ránk... Egyelőre legyen elég annyi, hogy ezen a bizonyos napon gyakran tekintettem a fák lombkoronájára alulnézetből. :-)

 Ma megint árokparton kötöttünk ki és megint a cél előtt rogytunk össze. Sebaj, lesz ez még így se! :-)

Reggel fél 7-kor átmentem a társalgós épületbe és főztem egy kávét. A csili-vili modern konyhában természetesen kapszulás kávéfőző is volt, mellette az ajánlott donativós árakkal. 1 eurót dobtam a dobozba és boldog voltam, hogy hozzájutottam a szükséges reggeli szertartásom részét képező fekete léhez, melyre nem gyakran volt lehetőségem a későbbi napokon, sajnos. Ezután összepakoltunk, bezártuk a házat ahogyan a hospitalero kérte, majd 7 óra után 10 perccel elindultunk.

Búcsú a hátizsákomtól, találkozás az első zarándokkal, hosszú menetelés. A fárasztó nap után jutalmul egy mesebeli oázisba csöppentünk.

Amilyen későn feküdtem le előző éjjel, olyan korán keltem reggel, hiszen be kellett még fejeznem a varrást az új hátizsákomon. Fel is került hamar a nemzeti címer a helyére, de a kör alakú sárga nyilas felvarrót rajta hagytam a régi zsákon, mivel aktualitását vesztette, sajnos... Ezután egy gyors átpakolás következett az új hátizsákba és elbúcsúztam a régitől. (Aki nem olvasta volna az előzményeket, annak röviden csak annyit, hogy elszakadt a régi hátizsákom pántja, újat kellett vennem előző este, ott Tomarban.) Olyan furcsa volt látni az ágyon fekve behorpadva, laposan, olyan volt, mint egy halott. Elbúcsúztam tőle, otthagytam az ágyon, aztán megbeszéltem lent a recepción a hospitalerával, hogy rájuk hagyom, tegyenek vele bármit belátásuk szerint. 

Fátimai jelenések, nyomasztó érzések és egy azonnali megoldást igénylő probléma. Három a magyar igazság!

Reggel kicsit kalandosan jutottunk el a lisszaboni Sete Rios pályaudvarra, de végül busz - metró - gyalog - busz variációkkal szerencsére időben elértük a Rede Expressos busztársaság Fátimába induló járatát. Arra is volt még időnk, hogy a közeli bárban együnk egy szendvicset és igyunk egy kávét, majd 9:30 előtt néhány perccel begördült a buszunk.

Lisszaboni látnivalók és nevezetességek rengeteg fotóval. Volt még teremtés, sok gyaloglás, finomságok és szexi wécé! :-)

Egy teljes napot szántunk a főbb lisszaboni látnivalók megtekintésére, így hát nem is időztünk túl sokat a szállásunkon. Reggel 7-kor kelés, egy gyors kávé a földszinti automatából, összekaptuk magunkat és már suhantunk is a metróval a belváros felé. A Rossio megállónál szálltunk le és szó szerint elindultunk toronyiránt. Lisszabon belvárosában egymást érik a különböző látnivalók, tehát attól nem kellett tartanunk, hogy nem kerül elénk hamarosan valami izgalmas dolog, így a térképet egyelőre csak arra használtuk, hogy a fő irányokat kijelöljük. Nem is kellett sokáig várnunk, mert rögtön belebotlottunk a híres építész, Eiffel által tervezett Elevador de Santa Justa liftbe, amely ott tornyosult éppen az orrunk előtt. Szerencsére még nagyon korán volt és nem kígyózott a sor a bejárat előtt, így hát pár perces várakozást követően már fel is repített bennünket a lift a háztetők fölé, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az ébredező városra. A liften egyébként használhattuk a 24 órás jegyünket, amely a metrón, buszon, villamoson kívül a liftekre is érvényes volt.

Keresztelőről a repülőtérre, esőből a napsütésbe, indulás a Portugál Caminóra! :-)

Úgy alakult, hogy egy nagyon szép családi eseményről, keresztelőről mentem ki a repülőtérre, szóval elég pörgős volt az indulás napja. Délelőtt ünneplés családi körben, majd csini ruha le, túraöltözet fel és kora délután már kint is voltam a repülőtéren. Elbúcsúztam a családomtól, Erika pedig már várt a bejáratnál. A túrabotokat hozzáerősítettük Erika hátizsákjához, majd befóliáztattuk és feladott csomagként utaztak a gép gyomrában. Rengetegen vártak a csomagfeladásnál, de mi véletlenül - tényleg véletlenül - a priority sorba álltunk, így viszonylag hamar végeztünk és már mehettünk is a biztonsági ellenőrzéshez.