El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Vía de la Plata: 0. nap - Utazás - Budapest - Sevilla

El Camino - Vía de la Plata zarándokút - 2024. március 26.

2024. május 05. - Andrea az El Caminón

Semana Santa, mezítlábas csuklyások és körmenet Sevillában. Na és persze tömeg, bedugult mellékutcák, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott!

0_via_de_la_plata_sevilla_torre_del_oro.jpg

Évek óta vágytam a Vía de la Plata zarándokútra, de eddig valahogy sosem jött össze. A Vía de la Plata Spanyolországban Sevillától indul és mintegy 1000 km hosszú gyaloglás után juthatunk el Santiago de Composteláig. Leginkább az idő volt a szűk keresztmetszet, vagyis hogyan tudnék ennyi időre (40-45 napra) kiszakadni a hétköznapi életemből? Aztán rájöttem, hogy nem kell ezt egyhuzamban megjárni, lehet úgy is, hogy most csak a felét, majd a következő évben vagy valamikor később a másik felét. Sokan le akartak beszélni erről az útról, miszerint túl nagyok az egyes települések közötti távolságok, ráadásul sokszor semmilyen falu nincs az etapok között, de engem ez nem tántorított el. Sőt, találtam egy kedves zarándoktársat is Rózsa személyében, aki hozzám hasonlóan szintén régóta vágyott a Vía de la Platára, így hát szövetkeztünk, majd az álmokat tettek követték és 2024. március 26-án elindultunk az egyik legkalandosabb El Camino utunkra! Tartsatok velünk! :-)

Ahhoz képest, hogy a repülő csak 13:20-kor indult, hajnali 4:40-kor keltem fel, mert még egy csomó elintézni való dolog maradt aznapra. Úgymint viráglocsolás, porszívózás, szendvicskészítés, pakolás és ilyesmik. Rózsával 11-re beszéltük meg a találkozót a reptéren. Szerencsére minden jármű éppen jött és nem volt semmilyen fennakadás a közlekedésben, így csak 5 percet késtem. Hozzáerősítettük az én túrabotjaimat is Rózsa hátizsákjához, körbetekertük fóliával az egészet, majd feladtuk a csomagját. A reptéri ellenőrző mérleg 7,5 kg-ot mért a saját hátizsákomra víz nélkül. Ez nem olyan rossz, bár lehetett volna még faragni belőle. Átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, bent még szortíroztam egy kicsit a piperecuccokat a különböző neszesszerekbe, aztán már szólítottak is bennünket a kapunyitáshoz.

Amúgy nálam mindig a kenceficék jelentik a legnagyobb kihívást, már ami a súlyt illeti. A fenti képeken látható, ahogyan előkészítettem a folyékony állagú kencéket a biztonsági ellenőrzéshez, összesen 853 grammot nyomott. Tulajdonképpen mindenre szükségem volt ezek közül, talán csak a testápolóból és a kézfertőtlenítőből vihettem volna picit kevesebbet és a mini Sudocrem bizonyult feleslegesnek, a többit ma sem hagynám otthon. Pontosan 13:20-kor indultunk. A felszállás sima volt, csak Franciaország felett keveredtünk némi turbulenciába, de végül szépen landoltunk. A sevillai repülőtér előtti EA jelű autóbusszal mentünk be a belvárosba fejenként 5 euróért. 

4_via_de_la_plata_sevilla_semana_santa.jpg

Időpontválasztásunk nem volt véletlen, szándékosan március végére, a Semana Santa idejére időzítettük az indulást. Ez a Húsvét előtti nagyhét a spanyolok legnagyobb egyházi ünnepe, mely különösen Sevillában híres a látványos körmentekkel (procesiones) és a csuklyás öltözékbe bújt felvonulókkal (nazarenos). Ebből egy kis ízelítőt is kaptunk már a busz ablakából kitekintve, de akkor még nem tudtuk, hogy este micsoda felvonulásba csöppenünk majd... 7 vagy 8 megállót mentünk busszal a Plaza de Cubáig, majd a Puente de San Telmo hídon átkelve kerestük meg az előre lefoglalt szállásunkat. Gyorsan beregisztráltunk, felmentünk a szobánkba és lepakoltunk, de nem időztünk sokáig, hiszen csupán egyetlen estét maradtunk Sevillában, minden percet ki akartunk használni. Elindultunk hát a katedrális felé. Pontosan a szállásunk mellett volt egy szupermarket, ami 21:30-ig tartott nyitva. Azt gondoltuk, hogy majd visszafele jövet bemegyünk és veszünk másnapra vizet meg reggelit. Na persze, ember tervez... :-)

A szállásunk csupán 1200 méterre volt a katedrálistól, ezért úgy gondoltuk, hogy a hídon átkelve majd hipp-hopp ott leszünk és még pecsétet is kérünk a credencialunkba. Nagyon naivak voltunk! :-) Ekkor még csak negyed 8 volt, de már érezhetően hömpölygött a tömeg a katedrális felé. Apropó, credencial. Amikor 2019-ben el kellett halasztani a tervezett Camino Inglés utat a térdműtétem miatt, akkor Erikával az Angol Út helyett egy andalúz körutazást csináltunk és többek között Sevillát is meglátogattuk. Akkor vettem 2 db credencialt és az egyiket éppen Rózsának adtam, hiszen tudtam, hogy ő is szeretné megjárni a Vía de la Platát. Na innen volt most a zarándokútlevelünk. Még szerencse hogy volt, mert  most lehetetlen lett volna beszerezni, de még a katedrális megközelítése is kihívást jelentett!

A hídon egyre több csuklyás nazarenost láttunk, akik szintén a katedrális felé igyekeztek. Annyiban különböztek a buszról megpillantott társaiktól, hogy ők már mezítláb lépkedtek a hideg köveken. A XIII. században épült Torre del Oro őrtorony közelében próbáltunk meg eljutni a katedrálishoz, de egy hatalmas tömegbe botlottunk és nem tudtunk átvergődni rajtuk, így vissza kellett fordulnunk és másik útvonalat keresnünk. Kisebb utcákon át igyekeztünk megtalálni az egérutat, de mindenütt belefutottunk egy-egy nagyobb csoportba. Itt már bíbor színű csuklyásokat és fehér színű gyerek nazarenosokat is láttunk, a tömeg pedig egyre nőtt.

Háromnegyed 8 körül végre eljutottunk a katedrálishoz, de körben elkerítették és csak külön meghívóval vagy belépővel lehetett bejutni. A biztonságiak nagyon rendesek voltak, készséggel válaszoltak, elirányítottak egy kisebb bejárathoz, de sajnos ott sem sikerült pecsétet szereznünk, erre csak másnap 11 óra körül lett volna lehetőségünk, szóval ezt kénytelenek voltunk elengedni. 

A katedrális előtti Avenida de la Constitución sugárúton - ahol egyébként a Vía de la Plata kezdőpontja is található - már bedugult a tömeg, mindenki a körmenetre várt, így a szellősebb útvonalakon próbáltuk megkerülni a katedrálist, hogy legalább néhány sárga nyilat lássunk és valamennyit lesétáljunk az első néhány kilométerből. Nem sikerült.

Közben beesteledett é minden mellékutca bedugult. Bármerre mentünk, az utca végén mindig beragadtunk, mert a tömeg ott állt egy helyben és várta a felvonulást. Maga a körmenet arról nevezetes, hogy néhány ember több tonna súlyú díszes ereklyét (el paso) cipel a vállán. Ezeken a feldíszített, faszerkezetű emelvényeken vallási eredetű szobor kompozíciókat cipelnek, melyek súlya alatt a teherhordók csak lassú, csoszogó léptekkel tudnak előre haladni. A tömeg meg áll a mellékutcákban, hogy majd az utca végén néhány percre ők is megpillantsák az ereklyét. Mi nem értettük eleinte, hogy mire várnak, de végül mindenhol ezt találtuk és rájöttünk, hogy amíg el nem halad a menet, addig esélyünk sincs kijönni a városközpontból. Beragadtunk.

Végre az egyik mellékutca végén megpillantottuk az el pasót, magát az ereklyét, de attól még a tömeg maradt, mert hosszú ideig tartott, míg az emelvény mögötti nazarenosok is elvonultak. Így tehát hátra arc és kerestünk egy szellősebb utcát, ahol levegőt is kaptunk. Arról már letettünk, hogy fél 10-re visszaérjünk a szállásunk melletti supermercadóba, a környékbeli bárok és éttermek pedig mind dugig voltak. Ekkor azonban a csillagok szerencsés együttállása úgy hozta, hogy megpillantottunk egy asztalkát két székkel az egyik étterem bejáratánál. Jókor voltunk jó helyen, mert éppen előttünk mehettek el, nem is volt lefoglalva, szóval leülhettünk és végre kifújhattuk magunkat. Nem mellesleg meg is vacsoráztunk egy pohár finom vino tinto kíséretében. Persze a kedvencemet, a fincsi gambast rendeltem, még sercegett a tányéromban, amikor kihozták. 

Amikor eljöttünk az étteremből, a körmenet már továbbhaladt és a környező utcák kissé felszabadultak, legalább annyira, hogy már el tudtuk hagyni a katedrális környékét. Szerencsére az egyik bárnál tudtunk vizet venni, majd visszamentünk a szállásunkra és a lehető leghamarabb eltettük magunkat másnapra. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a nap csupán ízelítő volt a ránk váró kalandok sorából! Folytatás hamarosan. Buenas noches!

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr8718396315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tarisz 2024.05.13. 15:58:31

Előre gratulálok! Én is évek óta szemezek ezzel az úttal. Nagyon kíváncsi vagyok a beszámolóra. Az útleírásaid számomra mindig egyfajta bédekkerként működnek. Köszönöm.
süti beállítások módosítása