El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino - Angol út - Előkészületek

Camino Inglés - 2021. augusztus

2021. szeptember 12. - Andrea az El Caminón

Készülődés az Angol-útra a koronavírus járvány harmadik hulláma után/közben. Felszerelés, utazás, szállásfoglalás, járványügyi kérdések. 

0_angol_ut_camino_ingles.jpg

Ez év tavaszán határoztuk el régi zarándoktársammal Erikával, hogy idén ismét nekivágunk egy új kalandnak és bepótoljuk a 2019-ben elhalasztott Camino Inglés, vagyis az Angol-út Ferroltól Santiago de Composteláig terjedő útvonalát. Az El Camino zarándokutak közül ez az egyik legrövidebb út, így megtoldottuk még a Santiago - Muxia szakasszal, melyet eddig idő hiányában sosem tudtunk gyalogosan megtenni, de már évek óta vágytunk rá. Nagyjából két hét állt rendelkezésünkre, mely bőven elég erre a 200 km hosszúságú távra, de az elmúlt két évben történt kettő darab térdműtétem és a pandémia idején felszedett néhány plusz kiló súlyfelesleg miatt csak nagyon óvatosan terveztünk. Rövidebb távokat és több megállót iktattunk be mint normál esetben, majd később leírom a tapasztalatokat ezzel kapcsolatban is.

4_angol_ut_camino_ingles_hatizsak.jpg

Kezdjük a felszereléssel, aztán majd a fontosabb adminisztratív teendőkkel folytatom, hiszen a kialakult helyzet miatt abból is volt bőven. A magam részéről most is igyekeztem betartani azt az ökölszabályt, hogy a hátizsák súlya ne haladja meg a testsúly 10 százalékát. Tudom, hogy nem mindenki ért egyet ezzel a százalékos mértékkel, de nálam bevált. Nekem szükségem van bizonyos keretek felállítására, különben nagyon el tudok úszni. Így vagyok az idővel is. Ha tudom, hogy egy tevékenységre X idő áll rendelkezésemre, akkor megoldom a feladatot, de ha csak annyit tudok, hogy legyek kész hamar vagy minél előbb, akkor hajlamos vagyok elpiszmogni az időt. Ennek tükrében nagyon büszke voltam magamra, mert a hátizsákom súlyát víz nélkül 6,5 kilóra sikerült redukálnom, ami nálam igen jó teljesítménynek mondható! A fenti képen látszik, hogyan is nézett ki a valóságban ez a bepakolt mennyiség, a két oldalon immár a vizespalackokkal kiegészítve.

Így utólag persze már látom, hogy miből lehetne még lefaragni. Az 1 kilónyi tömeget képviselő kenceficéim közül legalább fél kilót itthon hagyhattam volna, pedig mindenből csak mini kiszerelést vittem. Na mindegy, majd legközelebb. :-) Mivel indulás előtt megnéztük a 10 napos időjárás-előrejelzést és nagyon jó időt jósoltak, így a softshell dzsekit itthon hagytam, de nem jött velem a hálózsákbélés, fürdőruha és szabadidőnadrág sem. Erika fordítva csinálta, ő konkrétan a hálózsákot hagyta itthon és végig a hálózsákbéléssel takarózott. Szerintem viszonylag jól pakoltam, nem volt hiányom semmiből, sőt, a hosszú túranadrágomat egyszer sem vettem fel, olyan jó idő volt végig, de azért azt kockázatos lett volna itthon hagyni. Néhány új dolgot is beszereztem, amelyek mind nagyon jó vételnek bizonyultak. A legfontosabb a lenti képen látható Merrel MOAB 2 GTX túracipő. 10 évig Keen túracipőket hordtam, ez volt az első alkalom, hogy Merrelre váltottam, de nem bántam meg!

1_angol_ut_camino_ingles_turacipo.jpg

Ha lúd, akkor legyen kövér, így beruháztam egy új túraszandálra is, amely szintén Merrel. A lenti képen látható Merrel Siren 2 Strap túraszandált igazából nem a gyaloglásra terveztem használni, hanem a délutánonkénti mászkálásokra vagy esetleges vészhelyzet esetén a túracipő helyettesítésére (pl. ha megsérül a lábam vagy bekékül a körmöm vagy ilyesmi). Szerencsére ilyenről nem volt szó, de egyszer nagyon nagy hasznát vettem! A santiagói katedrális tetején óvta meg az életem, mert ha nem ilyen barázdás a talpa, akkor biztosan lecsúsztam volna..., de erről majd később. Mindkét Merrel terméket Szép-kártyával sikerült megvennem, mert találtam egy olyan boltot, ahol túrafelszerelésekre is elfogadták, tehát tulajdonképpen ingyen volt. :-) Amúgy elég drágák voltak....

2_angol_ut_camino_ingles_turaszandal.jpg

Vettem még egy új hosszú ujjú, kapucnis, zippzáras pulcsit a Decathlonban (ez látható a hátizsákos képen), amelyet szintén nagyon szerettem a hűvösebb reggeleken, nagyon megérte az árát. Ezenkívül még két új pólót és egy pár új túrazoknit vásároltam, a többi mind régi és bevált szerzemény volt. A vizespalack kérdésből most sem csináltam nagy faksznit. Még itthon vettem egy 6 decis ásványvizet, aminek viszonylag keményebb volt a tartása (nem olyan félkézzel is összegyűrhető) és kint vettem hozzá egy másik fél literest, ezeket folyamatosan feltöltöttem szénsavmentes ásványvízzel vagy jobb híján csapvízzel.

3_angol_ut_camino_ingles_vizespalack.jpg

Adminisztratív előkészületek: Ebből aztán volt bőven az idén! 

Utazás

Május végén vettük meg a repülőjegyeket, ez határozta meg az egész utunk főbb kereteit, ehhez igazítottunk mindent. Viszonylag baráti áron sikerült jegyet foglalnunk az Iberia légitársaságnál Budapest - Madrid desztinációra és ugyanígy visszafelé is. A repülő menetrend szerint 15:50-kor szállt le Madridban, így még aznap este el tudtunk utazni Santiagóba. A renfe.com oldalon foglaltunk vonatjegyet Madrid - Santiago de Compostela útvonalra és vissza, szintén nem túl drágán. Sokat böngésztük a különböző oldalakat és a május végi vásárláskor ez a kombináció volt a legolcsóbb megoldás. A vonatunk éjjel 11-kor érkezett Santiagóba és másnap kora reggel már robogtunk is tovább egy másik vonattal A Coruñába, ahová a jegyeket szintén még itthonról vettük meg a Renfe oldalán.

Szállások

Na ez volt a legnagyobb bizonytalansági tényező! Normál esetben nem szeretünk szállást foglalni, illetve a municipal (önkormányzati) és egyházi fenntartású zarándokszállásokba nem is lehet, de idén a koronavírus miatt minden megváltozott. A szállások közül nem mindegyik élte túl az egyéves kényszerszünetet, tehát eleve kevesebb albergue (zarándokszállás) állt rendelkezésünkre, ráadásul azok is sokkal szigorúbb feltételekkel nyithattak ki. Legalább 50 százalékkal kevesebb ágyszámmal, az ágyak között nagyobb távolsággal és egyéb szigorításokkal, ami arra kényszerített bennünket, hogy előre megtervezzük az etapjainkat és lefoglaljuk a szállásokat. Ezzel ugyan némiképp elveszett a zarándokút spontaneitása (ott állunk meg, ahol elfáradunk vagy ahol akarunk), ellenben sokkal nagyobb biztonságot és nyugalmat adott az a tudat, hogy nem kell szállásvadászattal tölteni az időnket és ráérünk a saját tempónkban haladni, hiszen úgysem tudjuk felvenni a versenyt a fiatalokkal. Tehát ezt eldöntöttük és nekiálltunk a kényelmes, rövid szakaszok megtervezéséhez és a szállások lefoglalásához. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de majdnem egy egész hétvégénk ráment, mire  a folyamat végére értünk. A foglalásokra a booking.com oldalát és a gronze.com oldalt használtuk. Az utóbbinál néhány privát albergue elérhetőségét is megtaláltuk, ezekben lehetett előre foglalni, így amint kiválasztottuk a megfelelőnek ítélt szállást, írtunk egy emailt és többnyire hamar jött is rá a válasz, hogy rendben, a foglalást visszaigazolták. Ahol nem találtunk alberguét vagy nem lehetett foglalni, azoknál a településeknél maradt a bookingos foglalás, de mindkettő nagyon jól működött. Így utólag azt kell mondjam, hogy megveregethetjük a vállunkat, mert minden foglalásunk rendben volt, sehol nem tévesztettünk dátumot vagy bármi más tévedés nem történt és mindig volt szállásunk. Igaz, így valamivel drágább volt, mintha az aznapi érkezési sorrend szerint estünk volna be a municipalokba, ahol esélytelenek lettünk volna...

Egészségügy

Mindkettőnknek augusztusban járt le az EU egészségbiztosítási kártyája, ezért még júliusban megigényeltük az újat. Mindketten az ÁNYK-n keresztül elektronikusan igényeltük, de idén sokkal több idő, nagyjából 3 hét kellett, mire megkaptuk a kártyákat. Emellett még utazási biztosítást is kötöttük a covid miatt kialakult helyzetre való tekintettel, de egyébként is szoktunk. Az EESZT mobil alkalmazásra letöltöttük a uniós digitális oltási igazolványokat, sőt a Covid Passport Control alkalmazással ellenőriztük az adatok helyességét is. A legfontosabb tennivaló az volt, hogy indulás előtt, tehát a repülőgép felszállását megelőző 48 órán belül ki kellett töltenünk egy adatlapot a spanyol kormány egészségügyi hatósága részére, amely itt található: Spain Travel Health A kitöltés után a rendszer generált egy QR kódot, amit a reptéren (még Budapesten) be kellett mutatni. Ezt nagyon komolyan vették, mindenkiét ellenőrizték és akinek nem volt, az ott a sorban a telefonján küszködött vele, szóval nem érdemes elhanyagolni. Ezt a nyomtatványt tehát még kényelmesen itthon kitölthettük, de még nincs vége, mert amikor beléptünk Galiciába, akkor 24 órán belül egy másik nyomtatványt is ki kellett töltenük, ez itt található: Coronavirus Travellers Na ezt már mi is csak a telefonunkról tudtuk bepötyögni, amikor megérkeztünk, de nem volt bonyolult. Ezt később sehol sem kérték tőlünk, de kötelező.

Röviden ennyit az előkészületekről, a következő poszt már az utazásról fog szólni és sokkal több képet fog tartalmazni. Ha van kérdésetek, akkor tegyétek fel, igyekszem mielőbb válaszolni. :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr3716686754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása