El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Andalúz nemCamino körutazás 7. nap Sevilla

Andalúz körút - 2019. augusztus 30.

2019. november 10. - Andrea az El Caminón

A sevillai hőség nem tréfa, sangria és saláta az ellenszer! Előtte és utána megnéztük a katedrálist, az arénát, sokat sétáltunk és a Plaza de Espanán fejeztük be a napot.

0_andaluzia_sevilla_katedralis.jpg

Reggel korán elindultunk a buszpályaudvarra, hogy legyen még időnk kávézni és reggelit venni a négy órás út előtt. Mai és egyben utolsó célállomásunk Sevilla városa volt, ahol két teljes napot szándékoztunk eltölteni. A pályaudvaron az egyik kis boltban a fiatal kiszolgáló lány hipp-hopp összedobott nekem egy hatalmas sajtos, sonkás szendvicset, ami bőven elég volt délig, így már nem haltam éhen az úton. Megkávéztunk és 7:30-kor elindultunk Sevilla felé. A buszon nem voltak sokan, ezért átültem a bal oldalra egy dupla ülésre, hogy mindketten kényelmesen elférjünk. Nem is ült mellénk senki egész úton, pedig később többen is felszálltak még. 9 óra körül megálltunk egy útszéli kávézónál, ahol a sofőr is megreggelizett és a legtöbb utas is kiszállt egy rövid pihenőre. Megint ittam egy kávét, majd nagyjából 20 perc múlva indultunk is tovább.

1_andaluzia_sevilla_busz.jpg

Eleinte azt gondoltam, hogy a legrövidebb úton haladunk majd Sevilla felé, de nem így történt, hanem tettünk egy jó nagy kanyart nyugati irányban, majd később észak felé és az óceánparti településekről szedtük fel az utasokat. Először Algecirast és Tarifát érintettük, ezután Conil de la Frontera, Puerto Real felé haladtunk és végül fél 12-kor érkeztünk Sevillába, ahol megint iszonyú hőség fogadott bennünket. Az úton nem fotóztam a buszból, de amikor egyre közelebb értünk Sevilla belvárosához, elővettem a telefonomat, mert nem bírtam megállni, hogy ne fotózzam le a szebbnél szebb épületeket, amelyek mellett elhaladtunk.

A fenti képsoron látható épületek közül először a sevillai tánc konzervatórium, azaz a Conservatorio de Danza kupolás főépülete mellett haladtunk el, majd a szintén a tánciskolához tartozó Guatemala pavilon következett. Továbbhaladva egy szép szökőkúttal díszített körforgalomnál lekanyarodtunk a XIX. században épült Costuraro de la Reina épülete előtt a pálmafákkal szegélyezett Maria Luisa sugárútra. Sevillában a belvárosi forgalmat egyedi módon szabályozták. A környezetszennyező autók helyett könnyű lovashintók lepték el a város utcáit, melyek sokkal kisebb zajt csapnak és kevésbé szennyezik a levegőt, velük lépten-nyomon találkozhattunk a belvárosban szinte mindenhol. A sugárúton végül a Fuente de las Cuatro Estaciones, azaz a Négy Évszak Szökőkút mellett fordultunk le jobbra a Prado de San Sebastian buszpályaudvar végállomásra. A pályaudvar belsejét gyönyörű festett freskók díszítették.

Nem sokat teketóriáztunk, egyből megkerestük a lefoglalt szállásunkat egy kis gps-es navigáció segítségével. A H. Boutique Voluve szállást jó szívvel ajánlom bárkinek, mert központi helyen van, egyszerű, de minden olyan dologgal felszerelt, ami egy rövid ott tartózkodáshoz szükséges. Saját fürdőszoba, tévé, légkondi, reggeli a tetőteraszon. Ár/érték arányát tekintve egyszerűen tökéletesnek bizonyult. Még lift is volt az épületben, amit annak ellenére használtunk, hogy az első emeleten volt a szobánk, de addigra a térdem már eléggé bedagadt a három héttel azelőtti műtét miatt...

Szándékosan úgy foglaltuk le a szállásunkat, hogy a lehető legközelebb legyen a központhoz, de arra egyikünk sem számított, hogy az ablakból egyenesen az Alcázar bástyáira látunk rá, ennyire közel voltunk hozzá! A szűk kis utcában egész nap hallatszott a lovaspatkók ütemes kopogása, de nem nagyon zavart bennünket, mert alig tartózkodtunk a szálláson. Ahogy lepakoltunk, máris bevetettük magunkat a városba.

Nemcsak az Alcázar, hanem a katedrális is ott volt a szomszédságunkban, de oda csak délután 4 órára szólt a belépőjegyünk, addig pedig még legalább három órányi idővel rendelkeztünk.

21_andaluzia_sevilla_katedralis.jpg

Az egész belvárosban lehetett látni a turistákra várakozó szabad lovashintókat, melyek ott sorakoztak minden forgalmasabb turisztikai állomás körül. A katedrális környékén is jó néhány konflist láthattunk, szegény pacikat nagyon sajnáltam az iszonyú forróságban.

22_andaluzia_sevilla_lovas_hinto.jpg

Ezután elmentünk ebédelni és random beültünk egy közeli modern bárba, ahol a menő design mellett jó hűvös  is volt a légkondi miatt. Hűsítőnek sangriát kértünk, Erika bulguros, én pedig tonhalas salátával. Azt hiszem Sevillában (is) teljesen rákattantam a sangriára, mert annyira finom, hideg volt és annyira itatta magát, hogy nem tudtam neki ellenállni a dög melegben. :-) Ezután csak a megérzéseinkre hagyatkozva töltöttük el az időt a délután hátralevő részében bolyongva. Elmentünk a Canal de Alfonso csatorna partján álló Aranytoronyhoz, vagyis a Torre del Oro messziről látható kúp alakú épületéhez, ahova nem mentünk be csak kívülről jártuk körbe.

A folyóparton sétálva egyszer csak belebotlottunk a sevillai aréna hatalmas, kör alakú épületébe. Ide sem vettünk belépőt, mert Rondában már megnéztünk egy arénát belülről, de az előtérbe azért bekukkantottunk. El sem tudom képzelni, hogy milyen hangulat lehet itt, amikor a több ezres nézőtér megtelik a bikaviadalra gerjedő tömeggel! Egyszer kíváncsi lennék rá, milyen lehet egy ilyen performance, csak kár, hogy a végén mindig csúnya dolog történik...

Addig, addig kóvályogtunk a forró sevillai délutánon, hogy elérkezett a 4 óra és beléptünk a katedrális főkapuján. Itt megengedték a fotózást, így megörökíthettem Kolumbusz Kristóf emlékművét is. A nagy utazó és felfedező hamvait négy spanyol provincia királya tartja.

A hatalmas katedrális gazdagon díszített domborművei és csodálatos ablakai között elég sokat időztünk...,

... majd átmentünk a belső udvarra. Sajnos, mivel elég későn vettük a jegyeket, a Giraldába, azaz a harangtoronyba már elfogyott, de én fel sem tudtam volna menni a frissen műtött térdemmel. Nem maradt más hátra, a tornyot csak alulról fotóztam le, de így is maradt még látnivaló bőven. 

Szerettük volna megkeresni a zarándokirodát és eredeti sevillai credenciált vásárolni egy esetleges későbbi Via de la Plata zarándokútra, de az iroda zárva volt. Elirányítottak azonban bennünket a közeli Hotel Simónba, ahol állítólag beszerezhető a zarándokútlevél, így elindultunk megkeresni. Nem is kellett sokat mászkálni, mert a szemközti Garcia de Vinuesa utcában megtaláltuk az ismerős jelet, az El Camino szimbólumát, a kék alapon sárga kagylót. Boldog voltam, hogy felfedeztük a Camino de Santiago egyik leghosszabb útvonala, a Via de La Plata, vagyis az Ezüst Út jelzését! :-) Később még több házfalon és oszlopon is ránk köszönt a jelzés, sárga nyilakat is láttunk, a Hotel Simón bejáratánál pedig a sevillai caminós baráti közösség jele fogadott bennünket, beléptünk hát a kapun.

A hotel belső udvara egy jellegzetes andalúz patio szerint volt kialakítva, csobogó szökőkúttal, növényekkel és természetes fénnyel. Körben hideg csempékkel burkolt borítású falak és hűvös árkádok enyhítették a forróságot a szálló vendégei részére. Letelepedtünk egy kör alakú asztalkához és rövid várakozás után előkerült a recepciós is, aki egyáltalán nem volt meglepődve, amikor a credenciálokról érdeklődtünk. Benyúlt az egyik szekrénybe és máris elővett néhány példányt, én pedig nagyon örültem, amikor a kezembe vehettem a sevillai indítópecséttel ellátott zarándokútlevelet! Az első lépést már megtettem a Via de la Plata felé! :-) Kérdésünkre azt is elmondta a recepciós lány, hogy a zarándokoknak alacsonyabb áron kínálnak szállást, 15 százalék kedvezményt kapnak az árból. Az egész szálloda nagyon kellemes hely benyomását keltette.

Ezután elmentünk egy különleges építészeti műalkotáshoz, a Metropol Parasol tekergő szerkezetéhez, amit a spanyolok egyszerűen csak gombának hívnak. Ez a kompozíció tulajdonképpen egy modern városi kilátó, ahová  ugyan másnapra szólt a belépőjegyünk, de mi mégis megpróbáltunk még aznap bemenni. Nem sikerült, mert a kedves jegykezelő hölgy elmagyarázta, hogy egyszerűen nem tudja más időpontban lecsippantani a vonalkódot, szóval erről majd a következő posztban teszek fel még több képet.

A közelben rengeteg étterem terasza hívogatja a turistákat, így az egyikben mi is megvacsoráztunk, majd elindultunk visszafelé a szállásunk irányába. Közben egy újabb csábítás állta utunkat egy hatalmas churros személyében, de akkor még ellenálltam... :-)

54_andaluzia_sevilla_churros.jpg

Szusszantunk egyet a szálláson, mert addigra már alig álltam a lábamon, majd elindultunk a Plaza de Espana felé. Útközben szép paloták, villák mellett andalogtunk, melyeket ma már több állami intézmény hasznosít. Az egyikben a sevillai kormányzati hivatal, a másikban állami kormányhivatal működik, a többségéről pedig nem derült ki, hogy miféle szerepet töltenek be, de egyszerűen szépek voltak. Útközben még le kellett ülni egy padra is, mert nagyon elfáradtam, de nem volt szerencsém, mert alighogy leültem, megtámadtak valami apró szúnyogszerű élősködők és össze-vissza csipkedtek. Nagyon szeretnek engem a vérszívók! :-)

Miután sikerült elüldözniük a padról, elbicegtünk a Plaza de Espana félkör alakú teréhez. Itt már egyáltalán nem siettünk, mert innen már sehova nem szándékoztunk továbbmenni, így hát a nagy andalgásban itt ért bennünket az este, szépen ránk sötétedett. Így is nagyon tetszett a tér mindkettőnknek, láttuk tehát nappali fényben, szürkületben és esti kivilágításban is. Ez a tér Sevilla egyik ikonikus helyszíne, nagyon sok filmet forgattak itt, a különleges háttér több film díszletét biztosította már eddig is. Ki gondolta volna, hogy a félkör alakú épület tornyait a santiagói katedrális tornyai ihlették?!

Nem részletezném, hogy milyen csigatempóban sikerült visszacsoszogni a szállásunkra, elég legyen annyi, hogy útközben meg kellett állni pihenni. Akarom mondani le kellett ülni egy bár teraszán, ahol kiszáradt testünket újabb adag sangriával locsoltuk meg, szigorúan belsőleg! :-) 

67_andaluzia_sevilla_sangria.jpg

Andalúz körutazásunk hamarosan véget ér, de visszajövök még egy újabb poszt erejéig, ahol a következő Sevillában eltöltött napunkról adok némi ízelítőt. Addig is, adios amigos! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr915285794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.