El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Andalúz nemCamino körutazás 5. nap Ronda

Andalúz körút - 2019. augusztus 28.

2019. október 06. - Andrea az El Caminón

Ronda városa a nevével ellentétben gyönyörű! Jártunk ma még Setenil de las Bodegasban is, ahol a házak a sziklák alá épültek. Rondában meg a sziklák tetejére, hogy meglegyen a napi egyensúly. :-) 

0_andaluzia_ronda.jpg

A reggeli ébredéskor már jobban volt a gyomrom, de még nem éreztem magam 100 százalékosan jól, egy kicsit émelyegtem. Örültem, hogy megúsztam hányás meg egyéb nyavalyák nélkül az előző napot, hiszen ma is kellett  az energia, elvégre sok látnivaló várt még ránk. Kora reggel elhagytuk a hotelt és lementünk a szemközti villamosmegállóba, ahonnan a vasútállomásra szándékoztunk eljutni. Az automatából sikerült megvennünk a jegyet is, (0,30 euró volt a kártya, amire felírták a két vonaljegyet 1,35+1,35 euróért, így összesen 3 eurót fizettünk) majd néhány perc múlva már a villamoson suhantunk a Renfe vasútállomás felé. 

5 megálló múlva szálltunk le és kicsit furcsálltuk, hogy milyen kevesen voltak az állomáson. Sehol egy nyitva tartó büfé, ahol megkávézhattunk volna, de utas is alig-alig lézengett, pedig már 7 óra is elmúlt. Aztán kiderült, hogy azért voltak olyan kevesen az állomáson, mert a vasúti sínek karbantartása miatt pótlóbuszokkal szállították az utasokat, melyek ott sorakoztak az állomás előtt. Tolongás a buszoknál sem volt és mivel bőven maradt még időnk az indulásig, ezért elmentünk a sarki kávézóba, hogy megreggelizzünk és megkávézzunk. Amikor rendeltem a pult mögött álló pacáknál, akkor megkérdeztem tőle, hogy tudna-e adni valami erőset is, mert nem jó a gyomrom, mondjuk whiskyt... Whiskyt?! - kérdezett vissza meglepődve a spanyol felszolgáló. Si, si, whisky - mondtam én, mire a pasi azonnal előkapott egy nagy üveget és előzékenyen elkezdte tölteni egy pohárba. Vártam, hogy mikor hagyja abba, de ő csak töltötte, töltötte, míg végül én szóltam rá, hogy elég már! :-) Hát így indult a napom, sajtos-sonkás szendvics, kávé és whisky... Hogy ebből mi lesz? Mindenesetre éreztem, hogy jót tesz a gyomromnak és tényleg így volt, onnantól kezdve elmúlt minden hányingerem, meggyógyultam! :-)

A buszon rajtunk kívül alig volt utas, így megint a szokásos kedvenc helyünkre ültünk, a jobb oldali első két ülésre. Pontosan, menetrend szerint elindultunk aznapi célállomásunk, Ronda felé, azonban útközben fényképezésről szó sem lehetett, mert a whiskytől végigaludtam az utat. :-) Kb. egy órát utaztunk a busszal, majd Antequera-Santa Ana vasútállomásnál át kellett szállnunk vonatra. Még egy jó fél órát vártunk az állomáson, mert a busszal jóval előbb ideértünk, mint a menetrend szerinti idő. A vonaton rajtunk kívül megint csak alig akadt utas. Ahogy felszálltunk, rögtön éreztem, hogy irtózatosan hidegre állították a légkondit, így előresétáltam a mozdonyvezetőhöz és megkértem, hogy állítson rajta egy kicsit, mert megfagyunk. Nagyon készségesen reagált, si, si és már tekerte is a termométert. Végre elindultunk, majd ismét olívaligetek között robogtunk, ... aztán megint elnyomott az álom. Amikor felébredtem, még mindig olívafák mellett suhant velünk a vonat. Időnként megállt egy-egy kisebb állomáson, de településeket nem igazán láttunk arrafelé. Ez engem nem nagyon zavart, de Erikának gyanús volt a dolog, mivel áthaladtunk Setenil de las Bodegas vasútállomásán is. Az volt a tervünk, hogy ebbe a kisvárosba délután visszatérünk, (még itthon megvettük rá a vonatjegyeket) de a vonatállomás környékén több kilométeres távolságban egy árva épület nem volt, nem hogy lakott település vagy falu. Hm, itt valami nem stimmelt, még jó, hogy Erika figyelt, később ennek utána kell néznünk - gondoltuk - aztán közben megérkeztünk aznapi célunkhoz, Ronda városába. 

4_andaluzia_vonat.jpg

Kb. 10-15 percnyi séta után könnyen megtaláltuk a szállásunkat és elfoglaltuk a szobánkat. Ez is nagyon jó szállásnak bizonyult, szóval szívesen ajánlom bárkinek, aki Andalúzián belül Rondában szeretne eltölteni egy kis időt. A városközponttól negyedórányi sétára található a Hotel Sevilla, amely ár/érték arányát tekintve a jobbak közé sorolható. Kényelmes szoba, tiszta fürdőszoba, saját étterem, egy éjszakára tökéletes.

A szálláson nem időztünk sokáig, hanem azonnal elindultunk felfedezni a várost. Először a turistairodát kerestük meg, ahol érdeklődtünk Setenil vasútállomás környékéről, azaz, hogy nincs ott semmiféle lakott település, pedig mi a sziklák alá épült falut szeretnénk látni. Kiderült, hogy jól sejtettük, mert a lakott rész a vasútállomástól nagyon messze van, inkább busszal érdemes oda ellátogatni. Kaptunk egy menetrendet is a kedves hölgytől, így aztán módosítanunk kellett a tervünket, a vonatjegyek pedig mehettek a kukába. Nem nagy kár ért bennünket, mert oda-vissza 4,50 euró volt a vonatjegy Ronda-Setenil-Ronda útvonalon, de azért mégis bosszantott egy kicsit a dolog. Eddig ez volt az első - és mint kiderült az utolsó - malőr, már ami az utunk megszervezését illeti, de szerencsére még időben megoldottuk, hála Erika sas szemének. Ha rajtam múlt volna, akkor ott ácsorogtunk volna kora délután Setenil de las Bodegas vasútállomásán a olívafák gyűrűjében... :-) 

5_andaluzia_ronda_templom.jpg

Mivel a busz indulásáig volt még bőven időnk, így bevetettük magunkat Ronda belvárosába. Rengeteg turista nyüzsgött az utcákon és nagyon meleg volt az idő. Az egyik téren találtunk egy árnyékos teraszt, ahol folyamatosan nyomták ránk a frissítő vízpermetet a párafüggönyökből, így ki lehetett bírni. Megebédeltünk, majd továbbindultunk egy lampionokkal feldíszített sétálóutcán.

6_andaluzia_ronda_utca.jpg

Az Aréna felé vettük az irányt, ahova még szintén itthonról megvettük a belépőjegyeket online. A kör alakú épület előtt stílszerűen egy spanyol bika szobra fogadta a látogatókat. Még sohasem láttam igazi arénát, főleg nem belülről, szóval nagy izgalommal léptem be a bikaviadaloknak otthont adó különleges helyre. Az aréna belső karéját múzeumnak alakították ki, ahol felsorakoztatták a korhű öltözékeket és a matadorok felszerelési tárgyait. A falról jó néhány bikafej tekintett ránk vészjóslóan, elég bizarr látvány volt, de valamiért a spanyolok odavannak ezért az attrakcióért.

Sokkal nagyobb élményt nyújtott az aréna maga! Amikor beléptünk a nézőtérre és megpillantottuk a hatalmas kör alakú küzdőteret, akkor értettem meg igazán, hogy micsoda öldöklő küzdelem folyhat itt a matadorok és bikák között. Ebben az arénában egyébként a mai napig rendeznek bikaviadalokat, de sajnos ottjártunkkor nem volt szerencsénk ehhez. Azért mondom, hogy nem volt szerencsénk, mert én komolyan meg szeretnék nézni egyszer egy igazi bikaviadalt! Na nem azért, mert látni szeretném, ahogyan a szegény állatot kivégzik, valószínűleg ezt nem is bírnám végignézni, hanem arra lennék kíváncsi, hogy vajon mi mozgathatja a spanyolokat, mit élveznek annyira ezeken a viadalokon és milyen lehet annak a több ezres lelátónak az atmoszférája egy-egy ilyen eseményen? Mindenesetre a használaton kívüli időszakban lehetőségünk volt bejárni az egész arénát, elbújhattunk a menekülő palánkok mögé, megnézhettük az istállókat és a bemelegítő helyiségeket, Erika pedig úgy rázta a kendőjét a homokos küzdőtér kellős közepén, mint egy hős matadora! :-)

Miután kijátszottuk magunkat az Arénában és kiléptünk újra a napfényre, egy híres matador, Cayetano Ordonez, azaz "El nino de la Palma" szobra előtt haladtunk el. Annyit még megtudtunk, hogy szeptemberben lesz a következő bikaviadal ebben az arénában és csak sejteni lehet, hogy mekkora felhajtás övezheti majd a rendezvényt...

22_andaluzia_ronda_matador_szobor.jpg

Ezután elsétáltunk a buszpályaudvarhoz, ahonnan 16:30-kor indult a buszunk Setenil de las Bodegas felé. Itt is kevesen voltak a buszon, de emiatt nem reklamáltunk. Még szerencse, hogy a reggeli erősítő kúrámnak köszönhetően (értsd whisky) teljesen rendbe jött a gyomrom, mert olyan kanyargós utakon haladtunk, hogy előző állapotomban biztosan kidobtam volna a taccsot. Szerencsére erre nem került sor és mindössze fél órás kacskaringózás után megérkeztünk Setenil de las Bodegas településre. Na itt aztán tátva maradt a szánk, de beszéljenek inkább a képek!

A sziklák alá beépített házakat már sokszor láttam különböző fotókon, de így élőben mégiscsak más volt! Érdekes, hogy egyáltalán nem tűnt olyan félelmetesnek, mint ahogy gondoltam előtte. Természetesen rengeteg turista mászkált a sziklák alatt és ezt kihasználva nagyon sok vendéglátóhely is működött a környéken. Souvenir boltból és mindenféle árusítóhelyekből sem volt hiány, az egyikbe be is hívott bennünket egy idős bácsika. Körülnéztünk nála, megszemléltük a sziklafalat, amely részét képezte az eladótér belső falának, aztán elindultunk vissza a buszhoz.

33_andaluzia_setenil_de_las_bodegas.jpg

Andalúz körutazásunk érdekes színfoltja volt Setenil de las Bodegas, kár lett volna kihagyni! 18:45-kor érkezett a buszunk és újabb fél órás kanyargós út következett. Az egyik megállóban észrevettük megint azt a kalapos figurát, amelyet már az autópálya mellett is láttunk, de akkor még mindig nem tudtuk, hogy minek a szimbóluma. Mindenesetre lefotóztam, mert egyre inkább úgy éreztem, hogy lesz még vele dolgom... :-)

34_andaluzia_setenil_de_las_bodegas.jpg

Rondába visszatérve egy kéregető Don Quijote szobor került elénk.

35_andaluzia_ronda_don_quijote_szobor.jpg

A híd előtti téren még lefotóztam a Parador de Turismo homlokzatát, aztán irány a híd és a sziklaszirt.

36_andaluzia_ronda_foter.jpg

A hídról letekintve az egyik ámulatból a másikba estünk! Ahogyan Setenil esetében a házakat a sziklák alá építették, úgy Rondában a sziklák tetejére, de egészen közel a sziklaszirt széléhez, ahonnan letekintve szédítő mélységek tárultak elénk! Csodálatos volt! Este fél 8 felé járt az idő, a napfény már csak éppen súrolta a súlyos kőtömböket, de így is részletgazdag fotókat sikerült készíteni. A gond csak az volt, hogy a tátongó mélység miatt egyszerűen nem fért bele egy képbe a híd pillére illetve a sziklaszirt teljes magassága. Azért így is szép, ugye? :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr3415200694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.