El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál út 20. nap / Variante Espiritual 1. nap - Pontevedra - A. Armenteira (22 km)

Portugál Camino - Variante Espiritual - 2018. szeptember 17.

2019. április 07. - Andrea az El Caminón

A mai napon megkezdtük spirituális utunk első napját, ahol rögtön a tengerszintről ugrottunk fel majd' 500 méter magasságba. Boncolgatom a tömeg vagy nem tömeg témát is.

1_variente_espiritual.jpg

Reggel fél 7-kor indultunk, miután a szálláson elhelyezett automatából ittam egy kávét. Pontevedra elég nagy város, így sokáig mentünk kivilágított utcákon át és jó darabig nem volt szükségünk fejlámpára. Később azonban annál inkább, mert Spanyolországban szeptember közepén a nap csak 8 óra előtt néhány perccel kel fel. Átkeltünk a Rio Lérez feletti hosszú hídon, majd a híd végén a sárga nyilat követve a körforgalomnál pont egy nyitva tartó kávézóba botlottunk. Ha már így esett, akkor betértünk és gyanútlanul kértem egy sonkás bocadillót.

Eddig azt tapasztaltam, hogy ha nem volt a pulton kirakva semmilyen normális reggeli, akkor is pillanatok alatt készítettek szendvicset a zarándokoknak 1,50-2,00 euróért. Itt sem volt másképp, csak éppen jó drágán! A kávéval együtt 4,50 eurót kért az öreg kiszolgáló tata, amin eléggé meglepődtem, de hát nem tudtam mit tenni, kifizettem, kicsit puffogtam magamban aztán indultunk is tovább, mert ma elég húzós nap várt ránk. Kb. 1 óra gyaloglás után háromnegyed 8-kor értünk a Variante Espiritual irányát jelző táblához. Jól látszik a képen, hogy milyen sötét volt még ekkor is.

2_variente_espiritual_indulo_pont.jpg

2015-ben már jártam a klasszikus Portugál Camino Central, azaz a központi út ezen szakaszán, ezért most kézenfekvő volt, hogy újabb útvonalakat fedezzek fel. Így esett a választásunk a Portugál Camino Costa után a Variante Espiritual útvonalára, amely ennél a táblánál tért le az eredeti Portugál Útról  balra. A felső képen látható az a két pukli, amit a mai napon meg kell másznunk. A nagyobbik hegy majd délután vár ránk, a legnagyobb hőségben... Az alsó táblán az egyes települések távolsága látható a kezdőponttól számítva. 

3_variente_espiritual_terkep.jpg

Ahogy a térkép már előrevetítette, hamarosan a kisebbik dombocskán találtuk magunkat és röpke negyed órás gyaloglás után már fentről tekintettünk vissza Pontevedra irányába. Ekkor még  csak reggel 8 óra volt és a nap is kibújt a hegyek mögül, de olyan párás volt a levegő, hogy az orrunkig is alig láttunk, nem hogy Pontevedráig. Kitartóan araszoltunk felfelé, majd rövidesen egy útépítés kellős közepébe csöppentünk. Az út még nem volt kész, csupán a méretes kőzúzalékot rakták le, de nekünk nem volt más választásunk, ezen a süppedős kőágyon keresztül kellett valahogy átvergődnünk. Még a túrabotot sem tudtuk használni, mert azonnal elsüllyedt a kövek között és lepattant volna róla a gumi botvég. Nagyjából 500 méter hosszan kellett ezen a nehéz talajon átszenvedni magunkat és ez nem volt egyszerű, elég sokat kivett belőlünk. 

Nem rohantunk, a saját tempónkban mentünk, mert a magasabb hegyre tartalékoltuk az energiáinkat. Hiába, elszoktunk már a hegyektől... Néhány ház mellett haladtunk el, majd fél 9 körül egy elegáns szálloda tűnt fel szinte a semmiből. Betértünk megpihenni és rögtön kinyitották nekünk a teraszon lévő helyiséget, ahol narancslével töltöttük fel energiakészleteinket. Errefelé eső is lehetett korábban, mert mindenütt tócsákban állt a víz, de szerencsére mi már csak a szikrázó napsütés langymeleg sugarait élvezhettük. Az elegáns szálloda udvarán meghagyták a Galiciára jellemző gabonatárolót.

Nem időztünk sokáig, éppen csak egy szusszanásnyi időre álltunk meg, majd indultunk is tovább. Kisebb településeken, majd rövidebb hosszabb erdős részeken át, völgyeken, dombokon keresztül haladtunk.

Az első nagyobb településen, Poio főterén állt egy régi kolostor, mellette pedig a városháza. Itt sem időztünk túl sokat, mert még minden zárva volt, nekünk pedig sok dolgunk volt még aznapra.

15_variente_espiritual_kolostor.jpg

10 óra körül értünk Combarro település közelébe. Először egy sportlétesítményen keresztül, konkrétan a focipálya öltözői előtt kellett elsétánunk, majd kiértünk az óceánpartra, ahol a parti sétányon mentünk tovább. Pontevedra után nagyon cselesen először a hegyeken át felfelé vezetett az út, hogy aztán majd később lehozzon ismét a tengerszintre bennünket, de csak azért, hogy a nulla méterről majd megint felfelé caplathassunk. Hm. A nap persze hét ágra tűzött addigra már és a hegy még előttünk volt, de legalább szép tájon jártunk. Csendes tengerparti idill vett körül bennünket, sietségnek, kapkodásnak nyomát sem láttuk.

Amikor az út elfordult az óceántól a szárazföld felé, akkor szinte minden átmenet nélkül elkezdődött az emelkedés. Nem is kicsit, meglehetősen meredek, szűk kis utcákon át hagytuk magunk mögött Combarro települést, majd egy bekötőúton át folytattuk a gyaloglást egészen az erdőig, ahol egy farakás mellett pihentünk egy csöppet.

Lassan, lassan, nem kapkodva, de folyamatosan haladva értük el a Mirador do Loureiro kilátóteraszt, ahonnan csodás panoráma tárult elénk. Jócskán alattunk volt már az összes érintett település és az óceán. Itt megint pihentünk egy keveset, bár leülni nem tudtunk sehova. Továbbhaladva még belefutottunk (na, ez itt igen erős túlzás, inkább belesétáltunk) egy-két felhőbe, hogy azokat elhagyva még szikrázóbban süssön ránk a nap. Nem fáztunk, az biztos! :-)

Nagyon szép erdei utakon gyalogoltunk, de a fák itt is olyan szellősen nőttek, hogy árnyékot csak néha-néha adtak.

29_variente_espiritual_ut.jpg

A Variante Espiritual útvonala meglepően jól jelzett volt, eltévedni még nekem sem sikerült, pedig az nagy szó ám!  :-) Na jó, ebben Erikának is nagy szerepe volt, hiszen ő ment elöl, így nekem már könnyű dolgom volt.

A kellemes hegyi ösvények végre lefelé indultak és akkor már tudtuk, hogy a nehezén túl vagyunk. Nem is volt olyan vészes, mint ahogy előtte gondoltuk, végül is csak 460 méter magas hegyet kellett megmásznunk. A hegyi út egyenesen az Armenteira kolostor melletti bárhoz vezetett, mintha csak azt üzenné, hogy jól van, megérkeztél, ügyes voltál, most itt az ideje, hogy megpihenj, ülj le egy kicsit és igyál valamit. Mi fogtuk ezt az égi jelet és hallgattunk a hívó szóra, így hát leültünk a teraszra és kértünk egy-egy pohár sört. Tettük ezt azért is, mert úgy tudtuk, hogy az albergue csak 3-kor nyit és akkor még csak 2 óra felé járt az idő. Aztán kiderült, hogy már nyitva van, na erre mint akit puskából lőttek volna ki, felugrottunk és elindultunk a 700 méterre lévő szállás felé. A képen látszik a kukoricaföldeken túl, az a cseréptetős épület az albergue.

Nem tudom, hogy honnan került elő ez a sok ember, de mire odaértünk, már majdnem tele volt a szállás és már csak összesen kettő darab alsó ágy volt szabadon. Az pont elég volt nekünk, még az sem okozott gondot, hogy külön helyiségbe kerültünk, sőt, az én ágyamon még matrac sem volt, úgy hozott nekem a hospitalera egy pótmatracot valami raktárból. 

A szállás amúgy egészen jó volt, nem olyan régen újították fel és ez meg is látszott rajta. Tiszta fürdők, társalgó, kisebb konyha, mosógép, csoki- és italautomata, az ágyakhoz pedig itt is járt eldobható lepedő és párnahuzat. Csupán a szobák voltak meglehetősen zsúfoltak és az ágyak közötti hely kissé szűk, kivéve az én rezidenciám, ahol csak egy darab emeletes ágy volt és felettem senki! :-) Legalábbis egyelőre...

Fürdés és mosás után visszamentünk a kolostor melletti bárba vacsorázni, mert a szálláson csak az automatából lehetett volna nassolni valót venni, mi viszont rendes kajára vágytunk. Elindultunk tehát vissza a 700 méter hosszú úton...

43_variente_espiritual_armenteira_ut.jpg

Platos combinadost, azaz vegyes tálat rendeltünk, ami salátából, sült krumpliból, sült húsból és tükörtojásból állt. Nem mentünk tőle a falnak, de azért jobb volt, mint egy zacskó chips az automatából. Az alberguéből mindenki idejött vacsorázni. Teljesen új arcok kerültek elő, szinte senkit sem láttunk még, kivéve azt a portugál fiút, aki előző nap Marcival érkezett. Ők éppen Pontevedránál váltak el egymástól, Marci a központi úton folytatta útját, a portugál srác pedig a Variante Espiritual utat választotta.

Vacsi után immár ráérősen átmentünk a kolostorba. Szerencsére itt sem volt nagy nyüzsgés, körül tudtunk nézni rendesen, nem tapostak a lábunkra. 

Bementünk a templomba is kicsit elcsendesedni és a gondolatainkba mélyedni. Itt sem volt tülekedés...

Visszasétáltunk a szállásra, amely addigra teljesen megtelt! Nemhogy megtelt, hanem még a társalgóba is matracokat tettek le, hogy ne kelljen senkit elküldeni. Az a gond, hogy errefelé nincsen más lehetőség elérhető áron szállást találni, hiszen a kolostor mögötti 4 csillagos szálloda nagyon drága és még az sem biztos, hogy van szabad hely. Fölöttem is volt már matrac az ágyon, majd később kiderült, hogy éppen egy magyar fiú, Gábor került fel az emeletes ágy felső szintjére. Gábor szintén a Camino Costán járt, de szerinte nem is volt tömeg. Mintha nem is ugyanazon az úton jártunk volna!

Valószínűleg arról lehet szó, hogy azok a fiatalok, akik frissek, tele vannak energiával és gyorsan tudnak haladni, azok mindig jóval előbb beérnek a szállásokra és nekiik mindig van helyük, ezért nem is úgy élik meg a tömeg-jelenséget, mint mi, akik lassan haladunk, később érünk a szállásokra és olyankor előfordul, hogy a completto felirat fogad. Sajnos ezen az úton ezt megtapasztaltuk és emiatt időnként - az elveimmel teljesen ellentétesen - rákényszerültünk előre foglalni szállásokat. Ez az opció azonban csak a privát alberguékben és panziókban lehetséges, a municipal, azaz önkormányzati fenntartású szállásokon erre nincs mód, ott az érkezési sorrend dönt és mi ezeken a szállásokon hátrányban vagyunk sajnos. Mint ahogy a mai alberguében is éppen hogy csak sikerült becsúszni az utolsó helyek egyikére, pedig magunkhoz képest igencsak időben érkeztünk. Na ennyit a tömeg vs. nem tömeg kérdésről, vagyis ezért láthatják másként ugyanazt a különböző generációk. Nincs is ezzel semmi gond, azért még jól érezzük magunkat! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr6014729593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.