Vasárnapi idill szunyókáló cicával, húslevessel és lágy zeneszóval, de előkerült egy hóember is. :-)

A reggeli takarítás végeztével azt vettük észre, hogy a 4-es szoba egyik párnáján egy kölyök cica szundikál mit sem zavartatva magát a külvilág zajától. Meglehetősen bátor cica volt őkelme, mert amikor benéztünk a szobába és visítva örömködtünk felette, akkor is csak felnézett egy pillanatra, hogy ki zavarja őt a legjobb álmában, majd még jobban összegömbölyödve folytatta szendergését. Fájó szívvel azonban, de ki kellett tessékelnünk a szobából, mert az mégsem járja, hogy odaszokjanak, aztán majd végül kitúrják a zarándokokat, akiknek tán majd emiatt a szabad ég alatt kell aludniuk. :-) Na meg persze Don Manuel sem örült volna a látványnak...

A 15 eurós bagett és a diszkontba való bezárás esete 

Ma is érdekes napunk volt! Elmesélem majd, hogy miért is zártak be a szupermarketbe és hogyan szabadultam ki onnan, majd körbevezetlek benneteket a település híres hídján, ami egyébként az El Camino leghosszabb hídja. Gyertek velem! :-)

Bohócfejű peregrinóval indítottunk, majd érkezett Virginia, később pedig befutott Gyuri és Gabi is.

Ma igen mozgalmas napunk volt, melynek megkoronázásaként ismét ráléphettem az ÚTRA! Nem, nem hagytam ott a hospitalera szolgálatot, csupán estefelé elsétáltunk Mártival a városból kivezető elágazáshoz és néhány métert bandukoltunk az El Camino egy rövid szakaszán. Addig azonban még sok minden történt...

Terepjáróval az El Caminón - a high tech és hagyomány találkozása. 

Az alábbi képen látható kedves kis csacsi lehetne a mai poszt szimbóluma. Őt ugyan még pár nappal előbb fotózták társaim amint éppen leparkolt a szállásunk előtt, de ma érkezett egy másik példány is (erről majd később). Éppen bevásároltam, amikor lencsevégre kapták ezt a kedves jószágot, így sajnos nem sikerült megsimogatnom a buksiját, akinek nem mellesleg egy magyar zarándok, Roland volt a gazdája. Ők így járták kettesben az El Caminót visszafelé haladva, Roland és az ő hűséges terepjárója.

Ma egészségügyi napot tartottunk. Volt csincsa, vízhóhyag és sebkötözés, de még pókfóbia is!

A reggel a szokásos rutinnal indult, elköszönések, búcsúztatások, kapuzárás, takarítás, a szobák és a konyha rendbetétele, közös reggeli az atyával. Márti és Kristóf elmentek bevásárolni én pedig egyedül maradtam az alberguében a zarándokokat fogadni. Beszúrok ide egy képet - bár ez később készült - de látszik rajta, ahogy éppen adminisztrálok a regisztrációs füzetben. A képen van egy furcsaság is, amit Kristóf követett el velem szemben galád módon. :-) Vajon mi lehet az?

"Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út!"

A fenti idézetet az albergue vendégkönyvében fedeztem fel és nagyon megdobogtatta a szívem! A könyvet lapozgatva először a koronás címerünkön akadt meg a szemem, majd jobban szermügyre véve rájöttem, hogy a beragasztott matrica melletti gondolatokat az egyik kedves olvasóm jegyezte! Hiába, nincsenek véletlenek, nekem éppen itt kellett kinyitnom a vendégkönyvet. :-)

Nagyon megható bejegyzéseket találtam a könvyben a világ minden tájáról! Az angolul írottakat nagyjából értettem, a többit pedig inkább csak éreztem, de azok is mind-mind csupa hálás, pozitív megnyilvánulások voltak. A magyar bejegyzésekről már nem is beszélve! :-) Össze is gyűjtöttem belőlük egy kis csokorra valót, hamarosan ezeket is közzéteszem.

Kommunikációs zavarok és egy különös történet...

A takarítás és az albergue rendbetétele után a reggelit mindig az atyával együtt költöttünk el. Olyan kiadós bőségtálat szervíroztunk az asztalra, hogy már a látványától is megjött az étvágyunk! Az atya kedvence a vékonyra szeletelt füstölt sonka és a chorizo, vagyis a híres spanyol kolbász, de került az asztalra sajt, lekvár, müzli és persze friss bagett is. Fölöttünk egy fából faragott zarándok tekintett le ránk, mellette pedig a magyar Szent Jakabos önkéntesek fotómontázsa díszítette a falat. 

Virtuális séta az alberguében. Még az emeletre is felmegyünk! :-) 

Ma volt az első önállóan menedzselt napunk. Annyira belevetettük magunkat a munkába, hogy a napló írásra nem sok időm maradt, de sebaj, legalább bemutathatom a főszereplőket és a szállást kívül-belül. Tartsatok hát velem, járjuk be együtt a zarándokszállást.

Egy zenés nyári este sok magyarral, kutyával és a Sebtiband-del :-)

A reggeli kávé után mosogatással indítottam a napot, míg a többiek takarítottak. Az előző esti 8 fős vacsora bőven hagyott munkát a konyhában, lent pedig elegen voltak négyen. A reggeli végén benézett hozzánk José, az atya barcelonai barátja, aki feleségével, Anával sokat segítenek az alberguében. Utána Marcsival elmentünk bevásárolni 2 napra, mert itt vasárnap zárva vannak a boltok, ráadásul ők Mariannával ma este utaznak el, tehát nekik is fel kellett tankolniuk útravalóval. Egyébként ahhoz is hozzá kellett szoknunk, hogy szieszta idejére, azaz fél 2 és fél 5 között bezárnak az üzletek. Volt még egy megoldásra váró szervezési kérdésünk is. Már előző nap jeleztük Marcsinak, - aki egyébként a hospitalerók koordinálásában is szerepet vállalt - hogy Mártival szeretnénk Szent Jakab napján, vagyis július 25-én a reggeli órákban távozni, mivel Santiagóban akkor hatalmas ünnepség zajlik. Marcsi örömmel közölte, hogy megbeszélte az utánunk következő váltótársakkal és már csütörtökön reggel mehetünk! Hurrá, akkor a Szent Jakab napot és előestéjét már Santiagóban tölthetjük! Ez szuper! :-)

Amikor visszaértünk a boltból, különleges vendégünk érkezett, egy kutyás zarándok szállt meg nálunk. Az eb szemmel láthatóan fáradtnak tűnt, de nagyon cuki, nyugodt jószág volt. Egyedül a macskák lepődtek meg a szokatlan vendégen. :-)

Az első nap macskafogóval indult, majd betanultunk, és megtörtént az első búcsú is.

Reggel korán keltünk, mert ma volt a betanulós napunk. Az előző három hospitalera - Lívia, Marianna és Marcsi - megmutatta a napi teendőket, átadták az albergue működtetéséhez szükséges információkat. Kristóf már valamivel gyakorlottabb volt, mert ő tegnap reggel érkezett, így már nagyjából tudta a napi rutint, de Mártival még meg kellett tanulnunk a főbb teendőket. A reggeli szent kávézás közben már hallottuk, ahogy a korán induló zarándokok elköszöntek egymástól. Buen camino, buen camino! - hallottuk egymás után. Lementünk az udvarra és mi is elbúcsúztunk az éppen indulóktól. Addig nem tudtuk mindenhol elkezdeni a takarítást, amíg a szobákban akár csak egy ember is tartózkodott, mert nem akartuk zavarni, de a zarándokok többsége fél 8 körül már elhagyta a szállást. Felvettük a védőfelszerelést, gumikesztyűt húztunk és előkészítettük a tisztítószereket.