A nap történései címszavakban: Víztározó, hőségriadó, őrangyalok, gyötrődés, jégzselé, üzenet, túlélés, megérkezés, örömködés, clara. :-)

A mai napra ismét hőségriadót fújtak, ezért korán akartunk indulni, hogy elkerüljük a déli óráktól beálló elviselhetetlen forróságot. Bár korai indulást terveztünk és emiatt 4:45-kor keltünk, csak 6:30-ra tudtunk elkészülni. A szobából kivittük a cuccainkat, hogy ne zavarjuk a másik három zarándokot, de hiába ébredtünk előbb, Paco és José már 6-kor, azaz fél órával előttünk elindultak. Úgy tűnt, ők is tartottak a hőségtől. José Antonio még aludt, de ő nem is akart ma gyalogolni, mert valami banki ügylete volt és emiatt egy nap pihenőt tartott. 

A felhős égbolt csak az ellenség megtévesztése miatt került fölénk, a forróság nem múlt el. Kaptunk egy pár fokos enyhülést, hogy aztán majd újra bedurrantson a meleg... 

A zamorai municipal szállás donativo jelleggel működött és még reggelit is biztosítottak a zarándokoknak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a donativo nem egyenlő az ingyenesség vagy a potya fogalmával! A donativo adományt jelent, vagyis annyi hozzájárulást teszel a donativós dobozba, amennyit gondolsz vagy amennyit a körülményeid megengednek. Ha nagyon elégedett vagy, akkor tehetsz többet, ha szerények a lehetőségeid, akkor valamivel kevesebbet, de annyit mindenképp illik adományozni, mint egy átlagos municipal alberguében a szállásért fizetni szoktál. A donativós szállások ugyanis ezekből az adományokból tartják fenn magukat és ebből finanszírozzák a következő zarándokok kényelmét. 

Hőségriadóóóó! Szenvedés a köbön, de édes a megérkezés. Különösen clarával! :-) 

A mai napra nagyon nagy forróságot jeleztek a meteorológusok, ezért megbeszéltük, hogy korán indulunk. Reggel 5 órára állítottuk be a telefonokat és 6 órai indulást terveztünk. Persze ez csak terv maradt, mert hiába keltünk fel korán, elszüttyögtük az időt és szép kényelmesen megreggeliztünk az előző nap rendelt bocadillosokból. Ki tudja, vajon lesz-e lehetőségünk leülni az úton valahová, így inkább a konyha kényelmében falatoztunk. 

Reggel búzatáblák között gyalogoltunk, a délutánt pedig egy nyugdíjasklubban töltöttük. Bolt, bár, étterem nem volt, mégis lett vacsoránk. Kell ennél több? :-)

Reggel 5:40-kor keltünk, mert a mai napra még nagyobb forróságot jósoltak. Az étkezőben megreggeliztünk az előző nap vásárolt sajt-sonka-bagett hozzávalókból, majd összepakoltunk és 7:20-kor elindultunk. A fehér ló hangosan nyerítve üdvözölt bennünket, de főleg Rózsának szólhatott a köszöntés a tegnapi vízért. 

Porzott a talaj a lábunk alatt és előkerültek az állatok is. Kicsi és nagy, fekete, fehér és barna. Aztán bedurrantott a hőség is. Nem fáztunk...

Reggel 5-kor keltünk, mert a mai naptól már érvénybe lépett a hőségriadó és nem akartunk útközben gutaütést kapni. Szeptemberben vagy augusztus végén ilyenkor még órákig sötétben botorkáltunk volna, de júniusban sokkal korábban kelt fel a nap, ezért igyekeztünk minél előbb elindulni, hiszen 20,7 km-es távolság várt ránk. Ez a távolság még nekem sem jelentene problémát, különösen sík terepen nem, de a mai napon semmilyen köztes településre nem számíthattunk. Ráadásul az útvonalunk szinte egész nap hű társunk közelében, az N-630-as országúttal párhuzamosan halad, szóval kissé monotonnak ígérkezik, de majd meglátjuk. 

Elindultunk az újabb 500 km-es utunkra. Bár hőségriadóval riogattak, ma még nem éreztük jelét. Volt még két Repsol, két focipálya és két összekevert albergue is...

Az első gyaloglós napunk reggelén fél 6-kor keltünk, mert az El Tiempo, vagyis a legnépszerűbb spanyol meteorológiai weboldal az elkövetkezendő 10 napra komoly hőséget jelzett és emiatt korán akartunk indulni. A várható 36-37 °C-os hőmérséklet miatt hétfőtől hőségriadót rendeltek el, amitől kissé tartottunk, pedig ma még csak vasárnapot írtunk. Igyekeztünk mielőbb letudni a mára tervezett rövidke távot, nehogy beleszaladjunk a délutáni forróságba. Valójában a Vía de la Plata útvonalat nem tanácsolják a nyári hónapokra időzíteni, mert Spanyolország legforróbb tartományain, Andalúzián és Extremadurán keresztül halad végig, de mi bevállaltuk, hiszen 2024-ben már eljutottunk az út közepéig, Salamancáig. Úgy gondoltuk, hogy innentől már nem lehet gond... Tavaly március - áprilisban kifogtunk egy kéthetes özönvíz-szerű ciklont, amikor olyan extrém, esős időjárási körülmények között gyalogoltuk le a Sevilla - Salamanca távolságot, hogy most inkább a június közepi folytatás mellett tettük le a voksunkat. Hamarosan kiderül, hogy jól döntöttünk-e. Tartsatok velünk! 

A Balaton és Velence felett repültünk Madridba, majd onnan vonattal utaztunk Salamancába, ahonnan a tavaly félbehagyott Vía de la Plata zarándokutat folytatjuk. 

Akik már tavaly is követték a blogomat biztosan emlékeznek rá, hogy 2024-ben Sevillától kezdtük el a Vía de la Plata 1000 km hosszú útját, de idő hiányában csak a feléig, Salamancáig jutottuk. A zarándokutakban többek között az a jó, hogy megvárják az embert, szóval aggodalomra semmi ok, ha éppen nem tudjuk egyben lesétálni, bármikor lehet folytatni. Így tettünk mi is Rózsával. Mivel tavaly március-áprilisban olyan sok esőben, szélben és hidegben kellett gyalogolnunk, úgy gondoltuk, hogy idén kicsit később kelünk útra, ezért június közepére időzítettük az indulást. Mondanom sem kell, hogy most is kimaxoltuk az időjárás végleteit, csak éppen a másik előjellel. Olyan forróságban volt részünk, hogy...., de erről majd később. A lényeg, hogy 2025-én elindultunk Salamanca felé, hogy majd onnan folytassuk a megkezdett utunkat. Tartsatok velünk, kalandos lesz! :-) 

2025 Vía de la Plata - Sanabrés: 0. nap - Utazás - Budapest - Madrid - Salamanca

2025 Vía de la Plata - Sanabrés: 1. nap - Salamanca - Calzada de Valdunciel

2025 Vía de la Plata - Sanabrés: 2. nap - Calzada de Valdunciel - El Cubo del Vino

2025 Vía de la Plata - Sanabrés: 3. nap - El Cubo del Vino - Villanueva de Campeán

2025 Vía de la Plata - Sanabrés: 4. nap - Villanueva de Campeán - Zamora

Egy rövid zarándoklat lezárása, néhány kellemes óra Santiago de Compostela és Porto városokban, majd utazás hazafelé, visszatérés a hétköznapokba.

Szeptember 13-án az egész napot Santiago de Compostelában töltöttük, de alig fotóztunk. Aki santiagói képekre kíváncsi, az valamelyik régebbi utam végén keressen rá, ott rengeteg fotót találhat. 14-én délelőtt még mászkáltunk egy kicsit az óvárosban, majd megpihentünk egy kávézó teraszán egy jó nagy adag churros és forró csoki társaságában. Ez a kedvenc spanyol nasim, alig tudok neki ellenállni, szóval hamar megadtam magam. :-)

Az utolsó gyaloglós napon jócskán megsokasodtunk, de sikeresen megérkeztünk Santiago de Compostela katedrálisához! 

Reggel a szokásos 6:30-ra állítottam be a telefonom, de már előtte magamtól felébredtem. Elég rossz álmom volt az éjjel, azt éreztem, hogy bogarak mászkálnak rajtam és a kézfejemet megcsipkedték, de csak kicsit. Elhessegettem a gondolatot, de amikor reggel kimentem a mosdóba, akkor az első dolgom volt, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Szerencsére nem voltak csípéseim, szóval csak álmodtam az egészet és ettől megnyugodtam. A korai kelés miatt sikerült időben elindulni, ám még csak 120 métert gyalogoltunk és máris megálltunk egy hotel kávézójánál, amely már 7 órától kinyitott.