Éhgyomorra boroztunk és webkamerába integettünk, majd birkanyáj közé keveredtünk, de később kaptunk szőlőt és zarándokáldást is.
Reggel fél 8-kor sikerült indulnunk. Ennivalónk nem maradt, az üzletek Estellában még nem nyitottak ki, úgy döntöttünk, hogy majd a legelső faluban megreggelizünk. Kicsit nehezen találtuk meg a városból kivezető utat, de végül is meglett. Útközben összefutottunk Lunáékkal, a kisbabás családdal.
Reggel illatos úton közlekedtünk föl-le, napközben hétágra tűzött a nap, de este a lelki sérültek otthonában nyugalomra leltünk. :-)
7.15-kor sikerült indulni. Már reggel érezni lehetett, hogy meleg lesz, elég langyos volt a levegő. Szerettem a reggeleket, ilyenkor egészen különleges fényjátékokat figyelhettünk meg. Hosszúra nőttek árnyékaink és valahogy sokkal lágyabban színezte be a napfény a természetet is.
Nagyon érdekes, illatos növényekkel szegélyezett földúton haladtunk. Többször is éreztem ezt az illatot, valamilyen gyógynövény lehetett, de nem jöttem rá, hogy milyen.
Megint hegyet másztunk és gyakoroltuk a hídon átkelést oda-vissza. Elcsíptem egy naplementét és átestem a tűzkeresztségen az emeletes ágyat illetően.
Reggel 7.25-kor indultunk még sötétben. Rögtön egy locsolókocsi és szemetesautó felvonulásba csöppentünk, melyek a tegnapi party romjait takarították serényen. Nagyon tetszett, hogy szinte az egész óvárost átmosták, nem hagyva semmi nyomot a buli után. Pamplona óvárosából kiérve egy modern városkép tárult elénk és lassan világosodni kezdett. Hamar jókedvre derültünk, amikor megláttuk a spanyol közlekedési lámpákat. Sajnos a fotók nem adják vissza teljesen azt a vicces megjelenést, kár, hogy nem videóztam le, de azért talán így is elképzelhető. Nem akármilyen jelzőlámpákról van ám szó!
Hidakon és hegyeken átkelve egy pamplonai fiesztába csöppentünk. Nem volt elég a kirakodóvásár, én egész este kukacot kerestem. :-)
7.40-kor indultunk. Nem volt túl sötét és hideg sem. Még egy utolsó pillantás a hídról a festői kisvárosra, aztán vamos!
Egy filmbe illő lovasjelenet után elmélkedtünk a szállás-mizériáról. Különös útitársakkal találkoztunk és bekerült szótárunkba a COMPLETO szó is.
Reggel 6-kor felkapcsolták a villanyt és mindenki készülődni kezdett. A hatalmas, kolostorból kialakított zarándokszállás földszintjén összefutottunk Incivel, majd vele együtt indultunk el reggel 7-kor. Teljes sötétségben, fejlámpával világítva kezdtük meg a gyaloglást. Az El Camino hossza nagyjából 800 valahány km. Hamarosan a hátralévő 790 kilométerről tájékoztató táblához értünk, ami ekkor még nagyon soknak tűnt.
4 km-nél jött a holtpont, de utána sem volt sokkal könnyebb. Felhők és birkák között jártunk, majd először szembesültünk a FULL szó jelentésével.
7-kor keltünk, szinte az egész szoba egyszerre ébredt. Furcsa volt, hogy Spanyolországban ilyenkor még sötét a reggel. Ennek az az oka, hogy Spanyolország jóval nyugatabbra fekszik, mint Magyarország, így a nap is később kel fel, ugyanakkor nincs időeltolódás, azonos időzónában van mindkét ország. Mivel előző este megnéztük, hogy merre kell kimenni a városból, így nyugodtan készülődtünk. A hűvös reggelre számítottunk, de nagyobb meglepetésként ért minket, hogy a teraszra kiteregetett ruháinkból csöpögött a víz a nyirkos levegőtől. Rögtön az első, legkeményebb napon cipelhettük a hátunkon a plusz súlyt, a hátizsákra kiteregetett vizes ruhákkal. Na mindegy. :-(
7.45-kor indultunk, de persze hiába néztük meg az utat előző este és hiába volt nálunk El Camino térkép, sikerült eltévednünk és majdnem egy másik úton indultunk el. :-) Fél órás keresgélés és kérdezősködés után végül negyed 9-kor vágtunk neki a Pireneusoknak.
Egy átvirrasztott párizsi éjszaka után nem voltunk elájulva a TGV-től, de Bayonne után megenyhültünk és a francia táj is jelest kapott.
Kb. éjjel 11 körül értünk a Montparnasse pályaudvarra, ahol az éjszaka nagy részét terveztük eltölteni. A méregdrága párizsi szállások egyáltalán nem jöhettek szóba, így bevackoltuk magunkat a már majdnem üres pályaudvar belső, zárt várótermébe, amit műbúzás váróteremnek neveztünk a dekoráció miatt. :-) Volt itt kávéautomata és mosdó, tehát teljes komfortérzettel néztünk az éjszaka elé.
Védőfelszereléssel landoltunk Párizsban, ahol egy metrójeggyel bejártuk a fél várost és még ki sem raboltak.
Szokásomhoz híven a tervezett 11.00 helyett 12.10-kor léptem ki a lakás ajtaján. Aki ismer, tudja, hogy az idővel nem vagyok túl nagy barátságban. Átszaladtam még Julihoz, aki több mint fodrász és itt van az üzlete a házunkkal szemben. Készített néhány fotót az indulás előtti utolsó pillanatról, kedvesen megölelgetett és jó utat kívánt. Én pedig elindultam az ismeretlen, titokzatos, nagy útra...
A hátizsák nem volt túl nehéz. A derékhevederre csatoltam egy kis táskát a fontos iratokkal és vittem még egy kézitáskát is tele szendvicsekkel és Cerbona szeletekkel. Petivel Újpest Központban találkoztunk, ő kísért ki a reptérre. Krisztivel a reptéren beszéltük meg a találkozót, ő már jóval előbb odaért és a bejáratnál várt rám. Most találkoztunk először személyesen, eddig csak telefonon és e-mailen tartottuk a kapcsolatot, hiszen nem olyan rég egy másik blogon futottunk össze és döntöttük el, együtt utazunk ki.
Sziasztok!
Legutóbbi bejelentkezésem óta sok minden történt, részletesen majd a naplómból. A lényeg, hogy utolértem Krisztit és együtt érkeztünk meg Santiagoba október 8-án. Nagy ünneplés volt, sok régi ismerőssel találkoztunk és sokakkal nem. Az egész város egy hatalmas happening hangulatot árasztott, fantasztikus érzés volt. Annyira magával ragadott minket, hogy végül nem mentünk le Finisterrébe az óceánhoz, mert amúgy is rövid volt az idő. Talán majd jövőre, a Portugál Camino után. :-)
Most itt vagyok Ritáéknál, itt már vannak ékezetes karakterek is a gépen. :-) Rita még egyben van, Zoé pedig tündéri és nagyon örült nekem! Gyönyörű helyen laknak, csodaszép a táj, nem csodálom, hogy jól érzik itt magukat! Nagyon szép befejezése ez a Caminonak...
Mindenkit puszilok, pénteken délután érkezem. A többit majd személyesen és apránként a naplómból írom a részletes beszámolót.
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>
Sziasztok!
Uzenem a lanyoknak, hogy tegnap a koveket letettem a Cruz de Ferronal, remelem mar erzitek, hogy mennyivel konnyebb minden!!!
Mar azt sem tudom, hogy hanyadik napja vagyok itt. A napok nagyon egybefolynak, illetve nincs jelentosege az idonek. Csak azt tudom, hogy kozeledik a vege es en meg nem akarom, hogy igy legyen!! Nagyon jol erzem magam, hihetetlen elmenyek ernek!
Nem sokaig voltam egyedul, mert masnap Kriszti felhivott, hogy hianyzom es o is nekem, igy azota probalom utolerni. Ha minden jol megy, akkor holnap behozom a lemaradasomat es talizunk ujra!!! De addig is egy darabon az oreg Emilioval jottem, akirol majd reszletesen a naplombol, aztan meg draga Enriquie-emmel, aki a szivem csucske es nagyon megszerettem, ket napja pedig Zolival jovok, akit a Budapesti Camino Klubban ismertem meg es teljesen veletlenul futottunk ossze.
Ma 35 km-t jottunk, ketten nagyon jol el tudunk tevedni, ketszer is a hosszabb utat valasztottuk es este 7-re ertunk be a szuper albergue-be. Ma belecsoppentunk egy igazi spanyol szureti piknikbe, ahol megetettek minket kolbasszal, hazi kenyerrel es vorosborral itattak. Utobbit kulacsbol kellett inni, amit spriccelni kellett volna a szajba, de en nem tudtam es ugy ittam, mint a cumisuvegbol. Jot nevettek rajtam, vegul is finom volt es jol esett, ezt is meg kellett tanulnom itt Spanyolorszagban.
Tortennek am sokkal komolyabb dolgok is, de ahhoz rovid most az ido, hogy leirjam, majd kesobb a naplombol. Az biztos, hogy a szivem egy csucsket itt hagyom Spanyolorszagban!!! :-)))
Mindenkinek puszi, aki gondol ram es figyelemmel kiseri az utamat!!!
Hamarosan ujra jelentkezem!
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>