Terepjáróval az El Caminón - a high tech és hagyomány találkozása. 

Az alábbi képen látható kedves kis csacsi lehetne a mai poszt szimbóluma. Őt ugyan még pár nappal előbb fotózták társaim amint éppen leparkolt a szállásunk előtt, de ma érkezett egy másik példány is (erről majd később). Éppen bevásároltam, amikor lencsevégre kapták ezt a kedves jószágot, így sajnos nem sikerült megsimogatnom a buksiját, akinek nem mellesleg egy magyar zarándok, Roland volt a gazdája. Ők így járták kettesben az El Caminót visszafelé haladva, Roland és az ő hűséges terepjárója.

Ma egészségügyi napot tartottunk. Volt csincsa, vízhóhyag és sebkötözés, de még pókfóbia is!

A reggel a szokásos rutinnal indult, elköszönések, búcsúztatások, kapuzárás, takarítás, a szobák és a konyha rendbetétele, közös reggeli az atyával. Márti és Kristóf elmentek bevásárolni én pedig egyedül maradtam az alberguében a zarándokokat fogadni. Beszúrok ide egy képet - bár ez később készült - de látszik rajta, ahogy éppen adminisztrálok a regisztrációs füzetben. A képen van egy furcsaság is, amit Kristóf követett el velem szemben galád módon. :-) Vajon mi lehet az?

"Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet rövidebb út!"

A fenti idézetet az albergue vendégkönyvében fedeztem fel és nagyon megdobogtatta a szívem! A könyvet lapozgatva először a koronás címerünkön akadt meg a szemem, majd jobban szermügyre véve rájöttem, hogy a beragasztott matrica melletti gondolatokat az egyik kedves olvasóm jegyezte! Hiába, nincsenek véletlenek, nekem éppen itt kellett kinyitnom a vendégkönyvet. :-)

Nagyon megható bejegyzéseket találtam a könvyben a világ minden tájáról! Az angolul írottakat nagyjából értettem, a többit pedig inkább csak éreztem, de azok is mind-mind csupa hálás, pozitív megnyilvánulások voltak. A magyar bejegyzésekről már nem is beszélve! :-) Össze is gyűjtöttem belőlük egy kis csokorra valót, hamarosan ezeket is közzéteszem.

Kommunikációs zavarok és egy különös történet...

A takarítás és az albergue rendbetétele után a reggelit mindig az atyával együtt költöttünk el. Olyan kiadós bőségtálat szervíroztunk az asztalra, hogy már a látványától is megjött az étvágyunk! Az atya kedvence a vékonyra szeletelt füstölt sonka és a chorizo, vagyis a híres spanyol kolbász, de került az asztalra sajt, lekvár, müzli és persze friss bagett is. Fölöttünk egy fából faragott zarándok tekintett le ránk, mellette pedig a magyar Szent Jakabos önkéntesek fotómontázsa díszítette a falat. 

Virtuális séta az alberguében. Még az emeletre is felmegyünk! :-) 

Ma volt az első önállóan menedzselt napunk. Annyira belevetettük magunkat a munkába, hogy a napló írásra nem sok időm maradt, de sebaj, legalább bemutathatom a főszereplőket és a szállást kívül-belül. Tartsatok hát velem, járjuk be együtt a zarándokszállást.

Egy zenés nyári este sok magyarral, kutyával és a Sebtiband-del :-)

A reggeli kávé után mosogatással indítottam a napot, míg a többiek takarítottak. Az előző esti 8 fős vacsora bőven hagyott munkát a konyhában, lent pedig elegen voltak négyen. A reggeli végén benézett hozzánk José, az atya barcelonai barátja, aki feleségével, Anával sokat segítenek az alberguében. Utána Marcsival elmentünk bevásárolni 2 napra, mert itt vasárnap zárva vannak a boltok, ráadásul ők Mariannával ma este utaznak el, tehát nekik is fel kellett tankolniuk útravalóval. Egyébként ahhoz is hozzá kellett szoknunk, hogy szieszta idejére, azaz fél 2 és fél 5 között bezárnak az üzletek. Volt még egy megoldásra váró szervezési kérdésünk is. Már előző nap jeleztük Marcsinak, - aki egyébként a hospitalerók koordinálásában is szerepet vállalt - hogy Mártival szeretnénk Szent Jakab napján, vagyis július 25-én a reggeli órákban távozni, mivel Santiagóban akkor hatalmas ünnepség zajlik. Marcsi örömmel közölte, hogy megbeszélte az utánunk következő váltótársakkal és már csütörtökön reggel mehetünk! Hurrá, akkor a Szent Jakab napot és előestéjét már Santiagóban tölthetjük! Ez szuper! :-)

Amikor visszaértünk a boltból, különleges vendégünk érkezett, egy kutyás zarándok szállt meg nálunk. Az eb szemmel láthatóan fáradtnak tűnt, de nagyon cuki, nyugodt jószág volt. Egyedül a macskák lepődtek meg a szokatlan vendégen. :-)

Az első nap macskafogóval indult, majd betanultunk, és megtörtént az első búcsú is.

Reggel korán keltünk, mert ma volt a betanulós napunk. Az előző három hospitalera - Lívia, Marianna és Marcsi - megmutatta a napi teendőket, átadták az albergue működtetéséhez szükséges információkat. Kristóf már valamivel gyakorlottabb volt, mert ő tegnap reggel érkezett, így már nagyjából tudta a napi rutint, de Mártival még meg kellett tanulnunk a főbb teendőket. A reggeli szent kávézás közben már hallottuk, ahogy a korán induló zarándokok elköszöntek egymástól. Buen camino, buen camino! - hallottuk egymás után. Lementünk az udvarra és mi is elbúcsúztunk az éppen indulóktól. Addig nem tudtuk mindenhol elkezdeni a takarítást, amíg a szobákban akár csak egy ember is tartózkodott, mert nem akartuk zavarni, de a zarándokok többsége fél 8 körül már elhagyta a szállást. Felvettük a védőfelszerelést, gumikesztyűt húztunk és előkészítettük a tisztítószereket.

Bóklászás a reptéri terminálon, majd száguldás a nyugalom szigetére, Hospital de Órbigóba

Reggel 9 órakor találkoztunk Mártival a Liszt Ferenc reptéren. Elég sok utazó összegyűlt, de hamar túljutottunk a biztonsági ellenőrzésen. Már lenn jártunk a gépekhez vezető várócsarnokban, amikor Márti azt állította, hogy nekünk elsőbbségi beszállókártyánk van. Ugyan, dehogy! - mondtam én - az csak azoknak lehet, akik külön fizetnek ezért! - A következő pillanatban az utolsó ellenőrzésnél szólt a reptéri ellenőr, hogy fáradjunk a priority sorhoz, mert elsőbbségi beszállókártyával rendelkezünk. Ezt hogy csináltuk?! Egy fillért sem fizettünk ezért és mégis elsőbbségi utasokként szállhattunk fel a repülőre! :-) Tulajdonképpen nincs nagy jelentősége, mert mindenkinek számozott ülőhelye volt, de mégiscsak jobb volt az üres csomagtartóba tolongás nélkül bepakolni. Jól indult az utazásunk, köszönjük! :-)

2014. júliusában lehetőségem nyílt önkéntes zarándokfogadói szolgálat vállalására a spanyolországi El Camino legmeghittebb szállásán. A Szent Jakab zarándokút spanyol szakaszának 2/3-ánál, a León és Astorga közötti Hospital de Órbigo településen, a Máltai Lovagrend által működtetett és Don Manuel atya vezette Albergue Parroquial volt a szolgálatom színhelye. Annak idején az El Caminóról készült útinaplómat is közzétettem, nem lesz ez másként most sem, hiszen nagyon szép élményekkel tértem haza! Terveim szerint a több mint két hetes ott tartózkodásomról napi szintű beszámolókat olvashattok majd fotókkal és videókkal illusztrálva. Fogadjátok szeretettel!

Örömmel tájékoztatlak Benneteket, hogy ismét megnyílt a lehetőség a spanyolországi El Camino egyik legbarátságosabb szállásán hospitalero szolgálatra.