A nap, amikor megvettük a repülőjegyeket hazafelé és végérvényesen eltávolodtam attól a bizonyos padtól. Legalábbis azt hittem... :-)
Ahhoz képest, hogy június végén jártunk, piszok hideg reggelre ébredtünk. Hosszú volt a városból kifelé vezető út, de legalább most nem tévedtünk el, mint 5 éve, amikor kora délután araszoltunk a városon át a legnagyobb rekkenő hőségben. De jó is lett volna most abból a melegből egy kisebb adag! Már háromnegyed 7-kor elhaladtunk a templomosok vára mellett, ahol valamilyen futó- vagy biciklis versenyre készülődtek. Rajtunk és a rendezőkön kívül nem sokan jártak még arrafelé, hiszen a spanyolok biológiai órája szerint akkor még csak hajnalodott és a legtöbbjük a lóbőrt húzta még...
Mi azonban frissen és üdén tempóztunk a városon keresztül..., ami persze így nem igaz, de legalább haladtunk, egészen az első bárig, melyre másfél órás kitartó gyaloglás után bukkantunk egy út menti hotelben. A finom, forró café con leche mellé churros is járt, már ezért megérte betérni! :-) Amikor kifelé jöttünk a reggeliző helyiségből, találkoztunk az amerikai-fülöp-szigeteki pasival, aki azt hitte, hogy a hotelben szálltunk meg. Valószínűleg ő igen, mert nem láttuk a municipal szálláson. Útközben beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntem tőle, mert nagyon lassan bandukolt szegény. Egyszer csak nagyon kedves helyszín tárult elém, az a kis pihenőhely, ahol annak idején a szüretelő munkások megvendégeltek bennünket Zolival egy spontán piknikre. De jó is volt! :-)
Keresztül vándoroltunk még néhány kisebb településen...
... és elhaladtunk az errefelé szokásos kétalakos keresztek mellett is.
11 óra körül már enyhült az idő és végre kisütött a nap. Kellemes tájon, szőlőültetvények között gyalogoltunk tovább Cacabelos felé. Erikával megbeszéltük, hogy lassan itt az ideje megvenni a repülőjegyet hazafelé és úgy döntöttünk, hogy erre a legalkalmasabb hely Cacabelos városa lesz, ahol majd keresünk egy internet kávézót. Az információs irodában megkérdeztük, hogy hol találunk számítógéppel felszerelt helyet, majd elirányítottak minket a templommal szemközti bárba, ahol 1 euróért fél órát netezhettünk két külön gépnél. Sikerült is viszonylag jó áron jegyet találnunk, így hát megvettük a hazafelé szóló jegyeket. Kicsit rossz érzés volt...
A nagy repjegyvadászat miatt el is felejtettem fotózni a városban, aztán meg ahogy átkeltünk a hídon, nem vettem észre azt az alberguét, ahol anno megszálltunk. Talán már nincs is meg vagy ki tudja... Mindenesetre később elhaladtam amellett a bizonyos pad mellett, ahol annak idején.... sorra jöttek elő a szép emlékek. :-) Most egy koreai zarándok ücsörgött a padon mezitláb, mit sem sejtve arról, hogy miért bámulom úgy azt a padot. Hihetetlenül furcsa volt kívülről szemlélni a régi helyszínt úgy, hogy a történések már réges rég távol voltak időben, de a helyszín, az érzések ugyanazok maradtak... Szürreális helyzet volt.
Fél 3 körül hagytuk magunk mögött Cacabelost és az emlékeket, ekkor már ragyogó napsütésben. Nem is tudom mikor, de egyszer csak előbukkant Villafranca del Bierzo, a kedves kis település, mely mögött már ott tornyosultak az előttünk álló hegyormok meredek kaptatói. A település első alberguéjéhez lefordultunk az útról, ez éppen a municipal, azaz önkormányzati fenntartású szállás volt. Szó szerint a folyosón kaptunk helyet, na nem azért mert annyira tele volt, hanem azért, mert 2-2 emeletes ágyat a folyosó egyik beszögellésében helyeztek el és az érkezési sorrend szerint éppen mi kerültünk oda. Emiatt aztán kicsit jobban is érzékeltük a jövés-menést, de a fáradtság nagy úr és az alvással nekem amúgy sem volt gondom. Azaz, hogy mégiscsak volt egy kis közjáték, mert fiatalok még este 11-kor is hangoskodtak a földszinten, de Erika lement és jól rájuk csukta az ajtót. Ezután alvás és rápihenés a másnapi hegymenetre. Buenas noches!