Hegyek, völgyek között kanyarogtunk, de országút mellett is mentünk sokat. Szélkerekek alatt, vízátfolyások és picike falvak mentén értünk Lubiánba.

7:52-kor léptünk ki az albergue kapuján. Mindketten tartottunk az előttünk álló hegytől, pedig nem is volt olyan magas, mindössze 370 méter, mégis. Úgy beszéltük meg, hogy szép lassan felkúszunk majd a carretera, vagyis az országút felől. A mai napon ugyanis két út között lehet választani a Gronze szerint: az eredeti jelölt útvonal meredekebben a hegyen keresztül, az alternatív út viszont laposabban, az országút mellett, igaz másfél kilométerrel hosszabban vezet. Mi az utóbbit választottuk. 

A háromszor találkozás művészete, országút mellett és mesebeli erdőben gyaloglás, három spanyol kedvesség és vaddisznó előrejelző munkatárs... 

Reggel 6-kor kicuccoltunk a konyhába, hogy ne zavarjuk Juant, majd persze később ő is felkelt és csatlakozott hozzánk. Megreggeliztünk, végül nem vártam meg Rózsát, hanem 7 órakor elindultam, úgyis hamar utolér majd. Elég borús idő volt, de legalább induláskor már nem esett az eső. Még jó, hogy nem, hiszen egész éjjel dörgött-villámlott és ömlött az égi áldás, így nem maradt a felhőkben utánpótlás. Ahogy mentem az úton, elővettem a telefonomat, hogy megnézzem a Mapy-t, vajon rajta vagyok-e az úton? Nem volt egyértelmű a jelzés, ilyenkor jobbnak láttam ellenőrizni a helyzetemet. Na ekkor kiabált rám messziről Ana, a puerto-ricói zarándoknő, aki egy településsel előbb szállt meg. Nagyon megörültünk egymásnak és innentől együtt mentünk tovább. 

Ma állatos napunk volt, esőt is kaptunk, sok templom, sok kereszt, sok gyaloglás jellemezte ezt a szakaszt és ez pont így volt jó!

Az albergue társalgójában az automatából vettem egy kávét és ettem hozzá két kis croissant, mert 9 km-en keresztül nem érintünk települést, így bár sem lesz. 6:38-kor léptem ki a szállás kapuján és néhány lépés múlva már el is hagytam a lakott települést. Rózsa pár perccel később indult, de hamar utolért, onnantól együtt folytattuk a gyaloglást. 

Ma szépen megnehezítettük a dolgunkat és még plusz távolságot is gyalogoltunk, de néhány karcolással megúsztuk... A nap végén járt a jutalomfalat! :-) 

Paco és José már előttünk elmentek, pedig mi is korán keltünk. Nem véletlenül indultak hajnalok hajnalán, hiszen ma 27 km-es út várt ránk, amit nem kellemes a délutáni rekkenő hőségben végig gyalogolni. Csak ketten maradtunk a szálláson, miénk volt az albergue, így kényelmesen pakolászhattunk a hátizsákjainkba, nem kellett halkan csomagolnunk és ki-be mászkálhattunk a fürdőszoba és a hálóterem között. Én 6:17-kor léptem ki az albergue kapuján, Rózsa néhány perccel később jött utánam, de hamar utolért. Még teljesen sötétbe burkolózott a város, az utcán égtek a lámpák. 

A forróság csak nem akart megszűnni, de talán 1-2 fokot már csökkent a hőség. A táj viszont teljesen megváltozott és itt-ott még árnyas fa is akadt.

Reggel 5-kor keltünk, mert a hőség miatt mielőbb el akartunk indulni és időben beérni a célállomásunkra. Rózsának sem sikerült, de én is csak fél 7-re lettem indulásra kész, így megbeszéltük, hogy én előbb indulok, aztán majd utolér valahol. Az alberguében 6-kor volt a közös reggeli, amit a két hospitalero készített elő. Bedobtuk a donativós pénzt a dobozba, majd az udvaron elbúcsúztam José Antoniótól, mert ő még egy éjszakát marad a szálláson, valami dolga volt itt. Paco, José és a lengyel Gregorio már elmentek, ők sem akartak a hőségben gyalogolni. Aztán én is elindultam a jelzések nyomán. 

Szorongással teli órák a sziklás hegyoldal előtt, de sikerült átkelni rajta. Utána megint perzselő hőség, később meg vezeklés, a donativós szálláson pedig nem volt tolongás.

Reggel megbeszéltük Rózsával, hogy korán indulunk és ha ő még esetleg nem lenne kész, én akkor is elindulok és majd utolér valahol előbb-utóbb. Nem szerettem volna még egy olyan hősokkot átélni, mint előző nap, mert nem volt veszélytelen. Reggel 6 órai indulást terveztem, ami majdnem sikerült is, de végül csak 6:15-kor léptem ki az albergue kapuján. 

A nap történései címszavakban: Víztározó, hőségriadó, őrangyalok, gyötrődés, jégzselé, üzenet, túlélés, megérkezés, örömködés, clara. :-)

A mai napra ismét hőségriadót fújtak, ezért korán akartunk indulni, hogy elkerüljük a déli óráktól beálló elviselhetetlen forróságot. Bár korai indulást terveztünk és emiatt 4:45-kor keltünk, csak 6:30-ra tudtunk elkészülni. A szobából kivittük a cuccainkat, hogy ne zavarjuk a másik három zarándokot, de hiába ébredtünk előbb, Paco és José már 6-kor, azaz fél órával előttünk elindultak. Úgy tűnt, ők is tartottak a hőségtől. José Antonio még aludt, de ő nem is akart ma gyalogolni, mert valami banki ügylete volt és emiatt egy nap pihenőt tartott. 

A felhős égbolt csak az ellenség megtévesztése miatt került fölénk, a forróság nem múlt el. Kaptunk egy pár fokos enyhülést, hogy aztán majd újra bedurrantson a meleg... 

A zamorai municipal szállás donativo jelleggel működött és még reggelit is biztosítottak a zarándokoknak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a donativo nem egyenlő az ingyenesség vagy a potya fogalmával! A donativo adományt jelent, vagyis annyi hozzájárulást teszel a donativós dobozba, amennyit gondolsz vagy amennyit a körülményeid megengednek. Ha nagyon elégedett vagy, akkor tehetsz többet, ha szerények a lehetőségeid, akkor valamivel kevesebbet, de annyit mindenképp illik adományozni, mint egy átlagos municipal alberguében a szállásért fizetni szoktál. A donativós szállások ugyanis ezekből az adományokból tartják fenn magukat és ebből finanszírozzák a következő zarándokok kényelmét. 

Hőségriadóóóó! Szenvedés a köbön, de édes a megérkezés. Különösen clarával! :-) 

A mai napra nagyon nagy forróságot jeleztek a meteorológusok, ezért megbeszéltük, hogy korán indulunk. Reggel 5 órára állítottuk be a telefonokat és 6 órai indulást terveztünk. Persze ez csak terv maradt, mert hiába keltünk fel korán, elszüttyögtük az időt és szép kényelmesen megreggeliztünk az előző nap rendelt bocadillosokból. Ki tudja, vajon lesz-e lehetőségünk leülni az úton valahová, így inkább a konyha kényelmében falatoztunk. 

Reggel búzatáblák között gyalogoltunk, a délutánt pedig egy nyugdíjasklubban töltöttük. Bolt, bár, étterem nem volt, mégis lett vacsoránk. Kell ennél több? :-)

Reggel 5:40-kor keltünk, mert a mai napra még nagyobb forróságot jósoltak. Az étkezőben megreggeliztünk az előző nap vásárolt sajt-sonka-bagett hozzávalókból, majd összepakoltunk és 7:20-kor elindultunk. A fehér ló hangosan nyerítve üdvözölt bennünket, de főleg Rózsának szólhatott a köszöntés a tegnapi vízért.