4 km-nél jött a holtpont, de utána sem volt sokkal könnyebb. Felhők és birkák között jártunk, majd először szembesültünk a FULL szó jelentésével.

7-kor keltünk, szinte az egész szoba egyszerre ébredt. Furcsa volt, hogy Spanyolországban ilyenkor még sötét a reggel. Ennek az az oka, hogy Spanyolország jóval nyugatabbra fekszik, mint Magyarország, így a nap is később kel fel, ugyanakkor nincs időeltolódás, azonos időzónában van mindkét ország. Mivel előző este megnéztük, hogy merre kell kimenni a városból, így nyugodtan készülődtünk. A hűvös reggelre számítottunk, de nagyobb meglepetésként ért minket, hogy a teraszra kiteregetett ruháinkból csöpögött a víz a nyirkos levegőtől. Rögtön az első, legkeményebb napon cipelhettük a hátunkon a plusz súlyt, a hátizsákra kiteregetett vizes ruhákkal. Na mindegy. :-(

7.45-kor indultunk, de persze hiába néztük meg az utat előző este és hiába volt nálunk El Camino térkép, sikerült eltévednünk és majdnem egy másik úton indultunk el. :-) Fél órás keresgélés és kérdezősködés után végül negyed 9-kor vágtunk neki a Pireneusoknak.

Egy átvirrasztott párizsi éjszaka után nem voltunk elájulva a TGV-től, de Bayonne után megenyhültünk és a francia táj is jelest kapott.

Kb. éjjel 11 körül értünk a Montparnasse pályaudvarra, ahol az éjszaka nagy részét terveztük eltölteni. A méregdrága párizsi szállások egyáltalán nem jöhettek szóba, így bevackoltuk magunkat a már majdnem üres pályaudvar belső, zárt várótermébe, amit műbúzás váróteremnek neveztünk a dekoráció miatt. :-) Volt itt kávéautomata és mosdó, tehát teljes komfortérzettel néztünk az éjszaka elé.

Védőfelszereléssel landoltunk Párizsban, ahol egy metrójeggyel bejártuk a fél várost és még ki sem raboltak.

Szokásomhoz híven a tervezett 11.00 helyett 12.10-kor léptem ki a lakás ajtaján. Aki ismer, tudja, hogy az idővel nem vagyok túl nagy barátságban. Átszaladtam még Julihoz, aki több mint fodrász és itt van az üzlete a házunkkal szemben. Készített néhány fotót az indulás előtti utolsó pillanatról, kedvesen megölelgetett és jó utat kívánt. Én pedig elindultam az ismeretlen, titokzatos, nagy útra...

A hátizsák nem volt túl nehéz. A derékhevederre csatoltam egy kis táskát a fontos iratokkal és vittem még egy kézitáskát is tele szendvicsekkel és Cerbona szeletekkel. Petivel Újpest Központban találkoztunk, ő kísért ki a reptérre. Krisztivel a reptéren beszéltük meg a találkozót, ő már jóval előbb odaért és a bejáratnál várt rám. Most találkoztunk először személyesen, eddig csak telefonon és e-mailen tartottuk a kapcsolatot, hiszen nem olyan rég egy másik blogon futottunk össze és döntöttük el, együtt utazunk ki.

Sziasztok!

Legutóbbi bejelentkezésem óta sok minden történt, részletesen majd a naplómból. A lényeg, hogy utolértem Krisztit és együtt érkeztünk meg Santiagoba október 8-án. Nagy ünneplés volt, sok régi ismerőssel találkoztunk és sokakkal nem. Az egész város egy hatalmas happening hangulatot árasztott, fantasztikus érzés volt. Annyira magával ragadott minket, hogy végül nem mentünk le Finisterrébe az óceánhoz, mert amúgy is rövid volt az idő. Talán majd jövőre, a Portugál Camino után. :-)

Most itt vagyok Ritáéknál, itt már vannak ékezetes karakterek is a gépen. :-) Rita még egyben van, Zoé pedig tündéri és nagyon örült nekem! Gyönyörű helyen laknak, csodaszép a táj, nem csodálom, hogy jól érzik itt magukat! Nagyon szép befejezése ez a Caminonak...

Mindenkit puszilok, pénteken délután érkezem. A többit majd személyesen és apránként a naplómból írom a részletes beszámolót.

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

Sziasztok!

Uzenem a lanyoknak, hogy tegnap a koveket letettem a Cruz de Ferronal, remelem mar erzitek, hogy mennyivel konnyebb minden!!!

Mar azt sem tudom, hogy hanyadik napja vagyok itt. A napok nagyon egybefolynak, illetve nincs jelentosege az idonek. Csak azt tudom, hogy kozeledik a vege es en meg nem akarom, hogy igy legyen!! Nagyon jol erzem magam, hihetetlen elmenyek ernek!

Nem sokaig voltam egyedul, mert masnap Kriszti felhivott, hogy hianyzom es o is nekem, igy azota probalom utolerni. Ha minden jol megy, akkor holnap behozom a lemaradasomat es talizunk ujra!!! De addig is egy darabon az oreg Emilioval jottem, akirol majd reszletesen a naplombol, aztan meg draga Enriquie-emmel, aki a szivem csucske es nagyon megszerettem, ket napja pedig Zolival jovok, akit a Budapesti Camino Klubban ismertem meg es teljesen veletlenul futottunk ossze.

Ma 35 km-t jottunk, ketten nagyon jol el tudunk tevedni, ketszer is a hosszabb utat valasztottuk es este 7-re ertunk be a szuper albergue-be. Ma belecsoppentunk egy igazi spanyol szureti piknikbe, ahol megetettek minket kolbasszal, hazi kenyerrel es vorosborral itattak. Utobbit kulacsbol kellett inni, amit spriccelni kellett volna a szajba, de en nem tudtam es ugy ittam, mint a cumisuvegbol. Jot nevettek rajtam, vegul is finom volt es jol esett, ezt is meg kellett tanulnom itt Spanyolorszagban.

Tortennek am sokkal komolyabb dolgok is, de ahhoz rovid most az ido, hogy leirjam, majd kesobb a naplombol. Az biztos, hogy a szivem egy csucsket itt hagyom Spanyolorszagban!!! :-)))

Mindenkinek puszi, aki gondol ram es figyelemmel kiseri az utamat!!!

Hamarosan ujra jelentkezem!

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

Sziasztok!

Leonbol irok, ez egy nagyon szep varos, gyonyoru katedralissal.

A mai nappal uj szakasz kezdodik az utamon, mert elvaltunk Krisztivel, innentol egyedul folytatom az utat. Nem kell aggodni, nincs semmi gond, egyszeruen csak arrol van szo, hogy o gyorsabban halad en pedig nem szeretnem visszahuzni. Biztonsagban tudom Krisztit, mert Fabrice-szal ment elore, aki a tenyeren hordozza.

Itt Leonban ujabb magyarokkal talalkoztam Szombathelyrol, de itt vannak az amerikai baratneim is. A gyaloglas az elmult 2 napban is nagyjabol ugy zajlott, mint ahogy ezutan is fog, vagyis egyedul bandukolok es idonkent mellem szegodik valaki. Vagy nem. Teljesen jol erzem magam, mostantol egy kicsit befele is igyekszem figyelni, bar ezt eddig is megtettem.

Puszi mindenkinek!

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

Sziasztok!

Ma (is) nagyon jo napunk van!!! Puente Villarente-bol irok egy szupi szallasrol. Tegnap elokerult Fabrice, aki most mar nem enged minket szem elol teveszteni, igy reggel 7-kor az albergeue elott vart minket meleg csokis croissanttal es egyutt indultunk a mai utnak. Ma mar muszaj lesz neki fozni valami finomat, mondjuk lecsot. :-) Szerintem mar hire van a lecsonknak. Egesz uton enekeltunk. Fabrice mp3 lejatszojan francia dalokat hallgattunk, koztuk a Dalida-Alain Delon parostol a Paroles-t. Amikor Krisztiek elore mentek, jobban mondva en lemaradtam, meg mindig hangosan enekeltem, hogy Paroles, paroles, paroles... azt hittem senki nem hallja, de egyszer csak utolert egy zarandok es megkerdezte, hogy jol vagyok-e. Lehet, hogy nagyon hamis voltam? :-)

Szoval minden ngyon klassz, a labam meg mindig jol mukodik, sehol egy seb vagy serules, csak estere egy kicsit faj. Mostanaban sik tajakon haladunk, keresztul a Mesetan, de mar latjuk a Leon mogotti hegyeket. Lelekben keszulok a hegymenetre...

A multkor bementunk egy gyogyszertarba, hogy megmerjek a sulyomat, mert a nadrag mar leesik rolam, erre majdnem elajultam, mert tobbet mutatott a merleg, mint amikor elindultam! Most viszont biztos vgyok benne, hogy atalakultam izmossa :-)), mert az izom tenyleg nehezebb!! Erzem, hogy fogytam, de inkabb korfogatban, mint sulyban, majd meglatjatok. Ennek az az elonye, hogy barmit megehetek itt, mert ugysem hizom tole.

Most nem tudok mast irni. A hastanc szekcionak es Annanak uzenem, hogy hamarosan leteszem a koveket a Cruz de Ferronal!!! Toth Andi, nagyon orulok, hogy olvasod a blogot!!

Puszi mindenkinek!

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

Sziasztok!

Minden a legnagyobb rendben, csak hat nem voltam internet kozelben. Jelenleg Sahagunban vgyunk es pihenonapot tartunk, ami annyit jelent, hogy ma csak 10 km-t jottunk. Ennek az az oka, hogy tegnap 31-et, azelott 35-ot mentunk es elegge ki vagyunk. Tegnap es tegnapelott ugy csusztunk be a faluba, alig eltunk. Tegnapelott mindenkepp el akartuk erni Carrion de los Condest, ami egy csomopont a hirhedt 17 km-es viz es infrastruktura nelkuli szakasz elott. Este 6-ra sikerult, persze a szallas mar full volt, de mint mindig ez is megoldodott. Tegnap nagyon rakeszultunk a hirhedt szakaszra, de nekunk nem volt semmi gondunk vele. Amikor 16 km korul jott szembe a mento es megkerdeztek, hogy hogy vagyunk, akkor igazan nem is ertettuk a kerdest, mert semmi gondunk nem volt. Kesobb kiderult, hogy kb. 20 embernek kotoztek be a labat. Legfeljebb annyi eszrevetelunk volt, hogy miert nem elozo este jottek, mert akkor rogton be is kothettek volna az infuziot, annyira kivoltunk. :-)) Na de ez csak vicc, tenyleg minden OK. A labaink is, ami itt kulonlegesnek mondhato.

Tegnap szinten szallas mizeria vart rank, minden faluban full es completto, vagyis betelt, igy mehettunk tovabb. Ennek is meglett azonban a hozama, mert vegul egy vadonatuj, olaszok altal mukodtetett albergue (zarandokszallas) vart rank, olyan, ami meg a Caminos konyvben sincs benne. Finom olasz vacsorat kaptunk, spagetti carbonara, sult csirke mell salataval, jegkrem es vorosbor!!! Megerte gyalogolni! Raadasul itt megismerkedtem egy igazi angol uriemberrel, aki Londonban el, es onzetlenul felajanlotta a segitseget, es megadta az elerhetoseget a terveimmel kapcsolatban. Ez szuper!!!! Nagyon jol elbeszelgettunk es azt mondta, hogy nem lesz gond az angolommal, 1 ev mulva pedig folyekonyan fogok beszelni.

Ezen kivul rengeteg minden tortent meg, de ezeket majd a naplombol. Roviden, volt egy kalandos fenykepezogep sztorink az amerikaiakkal, rendszeresen talalkozunk es orulunk egymasnak a kanadaiakkal es van egy uj ausztral ismerosunk is. A koreai lanytol ma bucsuztunk, mert o itt befejezi, szoval ujak jonnek, regiek mennek es nagyon sok felimeressel es raeszmelessel leszunk gazdagabbak naprol napra.

Mara ennyi, hamarosan ujra jelentkezem.

Puszi mindenkinek, irjatok, mert nagyon jo olvasni a hozzaszolasokat!!!

Pusszancs

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

 Sziasztok!

Burgosbol irok, egy nagyon jo, felujitott szallasrol. A burgosi katedralis lenyugozo! Eddig minden OK, szinte hihetetlen, de meg mindig nincs semmi vizholyag a labamon, valoban, ahogy Lhara irta a KEEN cipomnek es a vastag turazokniknak tulajdonitom a sikert.

Igen, az elejen ugy volt, hogy Krisztivel, akivel egy masik blogon futottunk ossze es par emilt valtottunk, szoval ugy volt, hogy csak az odautazas, parizs es a TGV idejere megyunk egyutt, de vegul olyan jol kijottunk egymassal, hogy eddig meg mindig egyutt haladunk. O egy egeszen kulonleges leny, sokat tanulok tole.

Nagyon szep tajakon haladunk, sok komoly dolog eszunkbe jut az uton, beszelgetunk is sokat, de kulon-kulon is szoktunk haladni. Mindemellett nagyon sokat rohogunk, sot Fabrice-t sikerult megint atvernunk, aki mar biztosan koroztet bennunket. :-))) Kozben volt egy Enrique is, aki spanyol, de a tobbit majd maskor. Most lejar az idom.

Puszi mindenkinek!

Irjatok!!!

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

Sziasztok!

Udv Mindenkinek, jol vagyok, minden a legnagyobb rendben, csak egzeruen nem jutok internethez. Most Santo Domingo de la Calzada-ban vagyok, egy szuper szallason. Tegnapelott Logronoban a katedralisban kaptunk csak elhelyezest, de fantasztikus elmeny volt! A feszulet alatt volt a matracom, a pap szolgalta fel a vacsorat es egeszen kulonleges hangulata volt! Reggel a nagy sotetben kiosontam fogat mosni, de veletlenul a mosokremet nyomtam a fogkefemre, jo sos ize volt! :-))

Borinak uzenem, hogy mar az elso nap fogtam ket kezzel a soros korsot, mert meg mindig nem birom el egy kezzel es ugy iszom, mint a kakaot. De azota mar inkabb a dobozos sor valtozatra valtottunk, mert az olcsobb es konnyebb. :-))

Nagyon jol erzem magam, rengeteg elmeny er, el sem tudom par szoban mondani, hogy mennyi! Vannak kedvenceink, akikkel mar a kezdetektol egyutt haladunk vagy idonkent osszefutunk es mindig jonnek uj tarsak is. Ma foztem lecsot es persze az illatra egy csomoan odajottek, meg kellett igernem a kanadaiaknak, hogy legkozelebb nekik is fozok.

Van egy francia jogasz pasi, Fabrice, akivel ma fozos randit beszeltunk meg Granonban, de vegul mi nem mentunk el odaig, remelem meg talalkozunk vele. Van nehany kanadai, nemet, ir, spanyol es francia baratunk is, soha nem vagyunk egyedul, mindig tudunk beszelgetni es jokat rohogni. Ugy erzem, hogy nagyon szeretnek minket, mindenki nagyon kedves velunk, igy konnyebb atveszelni a gyaloglas nehezsegeit.

Az ido edig tul kegyes volt hozzank, forrosag volt, nehez volt benne haladni. Tobbszor lenyomtunk 30 km-es tavokat, de halas lehetek, hogy a labam ep es egeszseges, mert nagyon csunya dolgokat latok itt magam korul. Rengeteg a csunya sebes, vizholyagos lab, szornyu kinokat allnak ki egyesek.

Most nem tudok mast irni, mert fogy az ido, 20 perc 1 euro es itt toporognak mar mogottem. Orulok, hogy olvassatok a blogot, irjatok minel tobbet!

Renata, Noemi nagyon orulok nektek is, Katat, Andit is puszilom!

Millio puszi mindenkinek, a hastancos csajoknak kulon is!

Puszi,

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>