Hidakon és hegyeken átkelve egy pamplonai fiesztába csöppentünk. Nem volt elég a kirakodóvásár, én egész este kukacot kerestem. :-)
7.40-kor indultunk. Nem volt túl sötét és hideg sem. Még egy utolsó pillantás a hídról a festői kisvárosra, aztán vamos!
Egy filmbe illő lovasjelenet után elmélkedtünk a szállás-mizériáról. Különös útitársakkal találkoztunk és bekerült szótárunkba a COMPLETO szó is.
Reggel 6-kor felkapcsolták a villanyt és mindenki készülődni kezdett. A hatalmas, kolostorból kialakított zarándokszállás földszintjén összefutottunk Incivel, majd vele együtt indultunk el reggel 7-kor. Teljes sötétségben, fejlámpával világítva kezdtük meg a gyaloglást. Az El Camino hossza nagyjából 800 valahány km. Hamarosan a hátralévő 790 kilométerről tájékoztató táblához értünk, ami ekkor még nagyon soknak tűnt.
4 km-nél jött a holtpont, de utána sem volt sokkal könnyebb. Felhők és birkák között jártunk, majd először szembesültünk a FULL szó jelentésével.
7-kor keltünk, szinte az egész szoba egyszerre ébredt. Furcsa volt, hogy Spanyolországban ilyenkor még sötét a reggel. Ennek az az oka, hogy Spanyolország jóval nyugatabbra fekszik, mint Magyarország, így a nap is később kel fel, ugyanakkor nincs időeltolódás, azonos időzónában van mindkét ország. Mivel előző este megnéztük, hogy merre kell kimenni a városból, így nyugodtan készülődtünk. A hűvös reggelre számítottunk, de nagyobb meglepetésként ért minket, hogy a teraszra kiteregetett ruháinkból csöpögött a víz a nyirkos levegőtől. Rögtön az első, legkeményebb napon cipelhettük a hátunkon a plusz súlyt, a hátizsákra kiteregetett vizes ruhákkal. Na mindegy. :-(
7.45-kor indultunk, de persze hiába néztük meg az utat előző este és hiába volt nálunk El Camino térkép, sikerült eltévednünk és majdnem egy másik úton indultunk el. :-) Fél órás keresgélés és kérdezősködés után végül negyed 9-kor vágtunk neki a Pireneusoknak.
Egy átvirrasztott párizsi éjszaka után nem voltunk elájulva a TGV-től, de Bayonne után megenyhültünk és a francia táj is jelest kapott.
Kb. éjjel 11 körül értünk a Montparnasse pályaudvarra, ahol az éjszaka nagy részét terveztük eltölteni. A méregdrága párizsi szállások egyáltalán nem jöhettek szóba, így bevackoltuk magunkat a már majdnem üres pályaudvar belső, zárt várótermébe, amit műbúzás váróteremnek neveztünk a dekoráció miatt. :-) Volt itt kávéautomata és mosdó, tehát teljes komfortérzettel néztünk az éjszaka elé.
Védőfelszereléssel landoltunk Párizsban, ahol egy metrójeggyel bejártuk a fél várost és még ki sem raboltak.
Szokásomhoz híven a tervezett 11.00 helyett 12.10-kor léptem ki a lakás ajtaján. Aki ismer, tudja, hogy az idővel nem vagyok túl nagy barátságban. Átszaladtam még Julihoz, aki több mint fodrász és itt van az üzlete a házunkkal szemben. Készített néhány fotót az indulás előtti utolsó pillanatról, kedvesen megölelgetett és jó utat kívánt. Én pedig elindultam az ismeretlen, titokzatos, nagy útra...
A hátizsák nem volt túl nehéz. A derékhevederre csatoltam egy kis táskát a fontos iratokkal és vittem még egy kézitáskát is tele szendvicsekkel és Cerbona szeletekkel. Petivel Újpest Központban találkoztunk, ő kísért ki a reptérre. Krisztivel a reptéren beszéltük meg a találkozót, ő már jóval előbb odaért és a bejáratnál várt rám. Most találkoztunk először személyesen, eddig csak telefonon és e-mailen tartottuk a kapcsolatot, hiszen nem olyan rég egy másik blogon futottunk össze és döntöttük el, együtt utazunk ki.
Sziasztok!
Legutóbbi bejelentkezésem óta sok minden történt, részletesen majd a naplómból. A lényeg, hogy utolértem Krisztit és együtt érkeztünk meg Santiagoba október 8-án. Nagy ünneplés volt, sok régi ismerőssel találkoztunk és sokakkal nem. Az egész város egy hatalmas happening hangulatot árasztott, fantasztikus érzés volt. Annyira magával ragadott minket, hogy végül nem mentünk le Finisterrébe az óceánhoz, mert amúgy is rövid volt az idő. Talán majd jövőre, a Portugál Camino után. :-)
Most itt vagyok Ritáéknál, itt már vannak ékezetes karakterek is a gépen. :-) Rita még egyben van, Zoé pedig tündéri és nagyon örült nekem! Gyönyörű helyen laknak, csodaszép a táj, nem csodálom, hogy jól érzik itt magukat! Nagyon szép befejezése ez a Caminonak...
Mindenkit puszilok, pénteken délután érkezem. A többit majd személyesen és apránként a naplómból írom a részletes beszámolót.
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>
Sziasztok!
Uzenem a lanyoknak, hogy tegnap a koveket letettem a Cruz de Ferronal, remelem mar erzitek, hogy mennyivel konnyebb minden!!!
Mar azt sem tudom, hogy hanyadik napja vagyok itt. A napok nagyon egybefolynak, illetve nincs jelentosege az idonek. Csak azt tudom, hogy kozeledik a vege es en meg nem akarom, hogy igy legyen!! Nagyon jol erzem magam, hihetetlen elmenyek ernek!
Nem sokaig voltam egyedul, mert masnap Kriszti felhivott, hogy hianyzom es o is nekem, igy azota probalom utolerni. Ha minden jol megy, akkor holnap behozom a lemaradasomat es talizunk ujra!!! De addig is egy darabon az oreg Emilioval jottem, akirol majd reszletesen a naplombol, aztan meg draga Enriquie-emmel, aki a szivem csucske es nagyon megszerettem, ket napja pedig Zolival jovok, akit a Budapesti Camino Klubban ismertem meg es teljesen veletlenul futottunk ossze.
Ma 35 km-t jottunk, ketten nagyon jol el tudunk tevedni, ketszer is a hosszabb utat valasztottuk es este 7-re ertunk be a szuper albergue-be. Ma belecsoppentunk egy igazi spanyol szureti piknikbe, ahol megetettek minket kolbasszal, hazi kenyerrel es vorosborral itattak. Utobbit kulacsbol kellett inni, amit spriccelni kellett volna a szajba, de en nem tudtam es ugy ittam, mint a cumisuvegbol. Jot nevettek rajtam, vegul is finom volt es jol esett, ezt is meg kellett tanulnom itt Spanyolorszagban.
Tortennek am sokkal komolyabb dolgok is, de ahhoz rovid most az ido, hogy leirjam, majd kesobb a naplombol. Az biztos, hogy a szivem egy csucsket itt hagyom Spanyolorszagban!!! :-)))
Mindenkinek puszi, aki gondol ram es figyelemmel kiseri az utamat!!!
Hamarosan ujra jelentkezem!
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>
Sziasztok!
Leonbol irok, ez egy nagyon szep varos, gyonyoru katedralissal.
A mai nappal uj szakasz kezdodik az utamon, mert elvaltunk Krisztivel, innentol egyedul folytatom az utat. Nem kell aggodni, nincs semmi gond, egyszeruen csak arrol van szo, hogy o gyorsabban halad en pedig nem szeretnem visszahuzni. Biztonsagban tudom Krisztit, mert Fabrice-szal ment elore, aki a tenyeren hordozza.
Itt Leonban ujabb magyarokkal talalkoztam Szombathelyrol, de itt vannak az amerikai baratneim is. A gyaloglas az elmult 2 napban is nagyjabol ugy zajlott, mint ahogy ezutan is fog, vagyis egyedul bandukolok es idonkent mellem szegodik valaki. Vagy nem. Teljesen jol erzem magam, mostantol egy kicsit befele is igyekszem figyelni, bar ezt eddig is megtettem.
Puszi mindenkinek!
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>
Sziasztok!
Ma (is) nagyon jo napunk van!!! Puente Villarente-bol irok egy szupi szallasrol. Tegnap elokerult Fabrice, aki most mar nem enged minket szem elol teveszteni, igy reggel 7-kor az albergeue elott vart minket meleg csokis croissanttal es egyutt indultunk a mai utnak. Ma mar muszaj lesz neki fozni valami finomat, mondjuk lecsot. :-) Szerintem mar hire van a lecsonknak. Egesz uton enekeltunk. Fabrice mp3 lejatszojan francia dalokat hallgattunk, koztuk a Dalida-Alain Delon parostol a Paroles-t. Amikor Krisztiek elore mentek, jobban mondva en lemaradtam, meg mindig hangosan enekeltem, hogy Paroles, paroles, paroles... azt hittem senki nem hallja, de egyszer csak utolert egy zarandok es megkerdezte, hogy jol vagyok-e. Lehet, hogy nagyon hamis voltam? :-)
Szoval minden ngyon klassz, a labam meg mindig jol mukodik, sehol egy seb vagy serules, csak estere egy kicsit faj. Mostanaban sik tajakon haladunk, keresztul a Mesetan, de mar latjuk a Leon mogotti hegyeket. Lelekben keszulok a hegymenetre...
A multkor bementunk egy gyogyszertarba, hogy megmerjek a sulyomat, mert a nadrag mar leesik rolam, erre majdnem elajultam, mert tobbet mutatott a merleg, mint amikor elindultam! Most viszont biztos vgyok benne, hogy atalakultam izmossa :-)), mert az izom tenyleg nehezebb!! Erzem, hogy fogytam, de inkabb korfogatban, mint sulyban, majd meglatjatok. Ennek az az elonye, hogy barmit megehetek itt, mert ugysem hizom tole.
Most nem tudok mast irni. A hastanc szekcionak es Annanak uzenem, hogy hamarosan leteszem a koveket a Cruz de Ferronal!!! Toth Andi, nagyon orulok, hogy olvasod a blogot!!
Puszi mindenkinek!
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>
Sziasztok!
Minden a legnagyobb rendben, csak hat nem voltam internet kozelben. Jelenleg Sahagunban vgyunk es pihenonapot tartunk, ami annyit jelent, hogy ma csak 10 km-t jottunk. Ennek az az oka, hogy tegnap 31-et, azelott 35-ot mentunk es elegge ki vagyunk. Tegnap es tegnapelott ugy csusztunk be a faluba, alig eltunk. Tegnapelott mindenkepp el akartuk erni Carrion de los Condest, ami egy csomopont a hirhedt 17 km-es viz es infrastruktura nelkuli szakasz elott. Este 6-ra sikerult, persze a szallas mar full volt, de mint mindig ez is megoldodott. Tegnap nagyon rakeszultunk a hirhedt szakaszra, de nekunk nem volt semmi gondunk vele. Amikor 16 km korul jott szembe a mento es megkerdeztek, hogy hogy vagyunk, akkor igazan nem is ertettuk a kerdest, mert semmi gondunk nem volt. Kesobb kiderult, hogy kb. 20 embernek kotoztek be a labat. Legfeljebb annyi eszrevetelunk volt, hogy miert nem elozo este jottek, mert akkor rogton be is kothettek volna az infuziot, annyira kivoltunk. :-)) Na de ez csak vicc, tenyleg minden OK. A labaink is, ami itt kulonlegesnek mondhato.
Tegnap szinten szallas mizeria vart rank, minden faluban full es completto, vagyis betelt, igy mehettunk tovabb. Ennek is meglett azonban a hozama, mert vegul egy vadonatuj, olaszok altal mukodtetett albergue (zarandokszallas) vart rank, olyan, ami meg a Caminos konyvben sincs benne. Finom olasz vacsorat kaptunk, spagetti carbonara, sult csirke mell salataval, jegkrem es vorosbor!!! Megerte gyalogolni! Raadasul itt megismerkedtem egy igazi angol uriemberrel, aki Londonban el, es onzetlenul felajanlotta a segitseget, es megadta az elerhetoseget a terveimmel kapcsolatban. Ez szuper!!!! Nagyon jol elbeszelgettunk es azt mondta, hogy nem lesz gond az angolommal, 1 ev mulva pedig folyekonyan fogok beszelni.
Ezen kivul rengeteg minden tortent meg, de ezeket majd a naplombol. Roviden, volt egy kalandos fenykepezogep sztorink az amerikaiakkal, rendszeresen talalkozunk es orulunk egymasnak a kanadaiakkal es van egy uj ausztral ismerosunk is. A koreai lanytol ma bucsuztunk, mert o itt befejezi, szoval ujak jonnek, regiek mennek es nagyon sok felimeressel es raeszmelessel leszunk gazdagabbak naprol napra.
Mara ennyi, hamarosan ujra jelentkezem.
Puszi mindenkinek, irjatok, mert nagyon jo olvasni a hozzaszolasokat!!!
Pusszancs
Andrea
Tovább a következő bejegyzéshez >>>