El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

El Camino - Francia út: 5. nap - Uterga - Lorca (20,3 km)

Camino Francés zarándokút - 2022. szeptember 7.

2022. december 04. - Andrea az El Caminón

Csodás napfelkelte után hepehupás tájakon föl, le, miközben emlékfoszlányok tolulnak elém régebbi útjaimról. Talán kijelenthető, hogy kezdek belejönni....

0_el_camino_francia_ut_reggel.jpg

Szokásos reggel 6 órai ébredésemkor már többen pakoltak a szobában. Fél 7-től lehetett reggelizni, most is ugyanaz a fiatal hospitalero serénykedett a konyhában, mint este. Minden feladatot egyedül végzett, nem sokat pihenhetett szegény, de látszott rajta, hogy élvezettel teszi. Negyed 8-kor léptem ki a kapun, Saci és Piroska (újdonsült zarándoktársaim) már előttem elindultak. Alig 200 méter után már magam mögött hagytam a települést és hatalmas beszántott termőföldek között találtam magam. A nap éppen akkor kelt fel, így sikerült néhány szép napfelkelte képet is készítenem. 

Muruzábal településen egy szép falfestmény köszönt rám, hogy "Buen camino!"

4_el_camino_francia_ut_buen_camino.jpg

Az álmos kis városkák még éppen csak ébredeztek, nagy tolongás nem volt arrafelé. Túl sok zarándokkal sem találkoztam, mert a többség a nagyobb településeken szállt meg, mi viszont éppen azokat akartuk elkerülni a zsúfoltság miatt. Jól is esett a nyugalom, a csönd, nem kellett folyton a tömeget kerülgetni. Úgy látszik ez lesz majd a megoldás, vagyis nem az ajánlott etapokat követni, hanem inkább a köztes állomásokon megszállni. 

5_el_camino_francia_ut_obanos_templom.jpg

Óbanos településen sem járkáltak még az utcákon, ezért végre sikerült lefotóznom egy templomot úgy, hogy nem léptek bele állandóan a képbe. A San Juan Bautista templom és az előtte felállított különleges feszület a város központi terén áll, majd innen a háttérben látszó boltíves kapun vezet a jelzés tovább.

6_el_camino_francia_ut_obanos_kereszt.jpg

Innen még két és fél kilométert kellett gyalogolnom Puente la Reinába, ahol végre találtam egy nyitva lévő bárt. Az utcán elhelyezett egyik asztalnál megittam egy jó café con lechét és pihentem egy negyed órát. Saciékat nem láttam sehol, biztos voltam benne, hogy sokkal gyorsabban haladnak nálam és előttem járnak. Átmentem a régi római kőhídon és utána balra fordulva folytattam utamat tovább.

7_el_camino_francia_ut_puente_la_reina_hid.jpg

Az időjárásra nem panaszkodhattam, kissé felhős égbolt alatt kellemes időben gyalogolhattam, nem volt annyira meleg, mint az előző napokban, de a fülledtség megmaradt. Ezen a napon sem úsztam meg a le-föl mászkálást, kisebb nagyobb hegyek és völgyek váltogatták egymást, de nem volt vészes. Persze felfelé mindig nehezebben ment, mint lefelé, olyankor úgy éreztem, mintha a lábaim ólomból lennének. A lefelével nem volt semmi gondom, de felfelé mindig megviselt a kapaszkodás. Végre elértem a hegy tetejére épült Cirauqui várost.

8_el_camino_francia_ut_cirauqui.jpg

Még egy jó kis emelkedőt meg kellett másznom a város központja felé, hogy aztán majd lemászhassak onnan a túloldalon. Köszi! Már elmúlt dél, amikor felértem a hegyre és rögtön le is rogytam a kisbolt előtti asztalkához. Nagyon szomjas voltam, így beruháztam egy jéghideg fincsi narancs üdítőre, szusszantam egyet, aztán mentem tovább. Persze előjöttek a régi emlékek, 6 évvel ezelőtt a háttérben látható padon ücsörögtünk hárman, most üres volt... Mennyi minden történt ezalatt a 6 esztendő alatt!

9_el_camino_francia_ut_cirauqui.jpg

Innen még mindig felfelé vezetett az út. Szűk, meredek kis utcákon át kaptattam felfelé és örültem, hogy levegőt kapok, nem hogy még fotózzak is. Bocs. Végre felértem a város legmagasabb pontjára, ahol már vízszintessé váltak az utcák. Itt van a Francia Út egyik legtrükkösebb útjelzése, érdemes figyelni rá, mert a jelzés az árkádok alatti egyik kapun keresztül vezet tovább. (A 2016-os utam 5. napi leírásánál látható a nyíl és a kapu.)

10_el_camino_francia_ut_cirauqui.jpg

Innen még 5,7 km gyaloglás várt rám aznapi célom, Lorca felé, ahova előző este sikerült szállást foglalni. Hamarosan elérkeztem a régi római csatornához és a Canal de Alloz táblához. Itt is érdemes figyelni, mert nemsokára balra kell fordulni és elhagyni az országút nyomvonalát.

11_el_camino_francia_ut_canal_de_alloz.jpg

Útközben gondolkodtam, hogy melyik város is ez a Lorca, valahogy nem maradt meg a neve a fejemben, pedig már kétszer is átkeltem rajta. Aztán persze amikor odaértem, akkor már beugrott, hiszen 2011-ben egy nagyon forró, kánikulai napon az egyik kis téren lévő kútnál pancsoltunk Krisztivel önfeledten hosszú ideig. (Ezt a részt a 2011-es utam 5. napjánál láthatjátok.) Jobb is, ha visszalapoztok egy kicsit az előző útjaimhoz, mert most megint elfelejtettem fotózni és aznap már csupán egyetlen képet készítettem az alberguében elhelyezett cipőtartó boxról.

12_el_camino_francia_ut_bakancsok.jpg

Érdekes, 2011-ben valamiért lefotóztam egy albergue bejáratát Lorcában, pedig akkor nem szálltunk meg ott, hanem továbbmentünk. Most már tudom az okát. Azért, hogy legyen legalább egy árva fotóm és emlékem arról a helyről, ahol most 2022-ben megszálltam. Amikor odaérkeztem a szállásra, egyből bejelentkeztem és befizettem peregrino menüre, vagyis zarándok vacsorára. Ennél az egy alberguénél tapasztaltam azt, hogy az összes hospitalera és kiszolgáló személyzet ázsiai volt. Pörögtek, forogtak, mindent megcsináltak, de valahogy nekem az előző napi spanyol srác sokkal szimpatikusabbnak tűnt, aki egyedül végzett el minden feladatot egy hasonló méretű alberguében. Elfoglaltam az ágyamat, lepakoltam a cuccaimat, majd a teraszon egy amerikai társasággal ismerkedtem össze, akikkel leültünk beszélgetni egy pohár sör társaságában. Amikor elfogyott a sör, levittem az üres poharamat a bárba és éppen abban a pillanatban lépett be a kapun Saci és Piroska. Meg voltam róla győződve, hogy előttem jártak és valahol itt lehetnek a környéken, de aztán elmesélték, hogy reggel eltévedtek és ez plusz 3 km gyaloglásukba került, szóval végig mögöttem voltak. Ők is lepakoltak, fürdés, mosás, aztán lementünk a vacsorához.

Jó asztaltársasághoz kerültünk, egy fiatal angol pár ült velünk szemben, akikkel sokat beszélgettünk. Nagyon tetszett nekem a kiejtésük, ismerősen csengett a fülemnek, hiszen másfél évig én is ott éltem az első utam után. A Budapest szó itt is elbűvölt mindenkit, a legtöbben szuperlatívuszokban beszéltek szeretett városunkról. A vacsora nem volt rossz, bár olyan éhesek voltunk, hogy szinte bármit megettünk volna. Este megint a következő napi szállásfoglalással töltöttem az időt, de elég nehézkesnek tűnt a dolog. Az emailekre nem igazán válaszoltak, a telefon meg pénzbe került és hát a spanyolom sem volt olyan jó még, hogy rutinszerűen telefonáljak, de nem volt más választásom. Végül is gyakorolnom kellett azt is, itt a remek alkalom. Persze aztán minden megoldódott, sikerült másnapra szállást foglalni és minden jól alakult. Összességében azt kell mondanom, hogy az első néhány nap a túlélésről szólt - de szó szerint - és talán innentől már kezdtem belejönni. :-)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... köszönöm! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr9117994456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása