El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Camino de Muxía 2. nap: Negreira - As Maroñas (21 km)

El Camino de Muxía - 2021. augusztus 28.

2021. november 28. - Andrea az El Caminón

Reggelire churros, ebédre tarta de Santiago, délutánra a híres galiciai trágyaszag. Mindemellett szép tájak, jó idő és egy különös, magyar vonatkozású találkozás...

0_camino_muxia_negreira.jpg

A spanyol időszámítás szerint elég korán, reggel 7 órakor léptünk ki az albergue kapuján, de ennek praktikus oka volt. Előző este a szálláshoz tartozó étteremben megtudtuk, hogy reggel 7-kor nyitnak és lehet náluk churrost reggelizni, így hát ott kezdtük a napot. Na persze a nyitásra egy pár percet azért várnunk kellett, mert ők másképp viszonyulnak az időhöz mint mi, de végül nyílt az ajtó, letelepedtünk az egyik asztalnál és pár perc múlva hozták is a frissen kisütött churrost! Jól indult a napunk! :-)

A város központját elhagyva hamarosan eljutottunk a város széléhez, ahol egy szép boltíves árkádsor alatt áthaladva hagytuk magunk mögött Negreirát. A mai napra dimbes-dombos terepviszonyokat és egy kb. 400 méter magasságú hegyet jelzett az útikönyvünk, melyhez az emelkedő már Negreira után elkezdődött. Az utcán még égtek a lámpák, de már világosodott, amikor elhagytuk a várost. Néhány száz méter után már a magasból tekintettünk vissza az ébredező Negreirára.

Galiciában egyébként a különböző El Camino útvonalak elég jól jelzettek, viszonylag egyszerűen lehet tájékozódni, különösen akkor, ha az ember figyel a jelekre. Nálam ez nem mindig volt így, de azért az ilyen nagy jelzőköveket még én is észrevettem. :-)

7_camino_muxia_ut.jpg

Galicia a gyönyörű természeti adottságai mellett híres az orrfacsaró trágyaszagról is, melyek az errefelé hagyományos marhatartás kellemetlen velejárói. Az egyik faluban éppen egy marhatelep mellett vezetett az utunk, amikor észrevettem, hogy két bika éppen egymással vívott ádáz küzdelmet. Többször is egymásnak rohantak lefelé szegett fejükkel, ilyenkor hatalmasat koppant a két nagy bikafej, majd percekig tolták egymást teljes erőbedobással az ellentétes irányba. Nekem kissé ijesztőnek tűnt a jelenet, de azért megálltam és pár percig néztem őket, szóval tulajdonképpen bikaviadalon érezhettem magamat.

Fél 10 körül álltunk meg először egy rövid pihenőre, ahol a teraszon jólesett a jéghideg kedvenc citromos limonádémat kortyolgatni.

11_camino_muxia_kas_limonade.jpg

Ezután továbbindultunk, de mindig csak felfelé. Az út nem meredeken, hanem fokozatosan és kitartóan emelkedett és sok helyen megint aszfaltburkolatú volt errefelé is.

12_camino_muxia_ut.jpg

Ezen a napon nagyon jó gyaloglós időjárásnak örülhettünk, végre nem volt annyira meleg, felhők borították az égboltot, de szerencsére nem esett az eső. Gyalogolni tökéletes!

Röviddel ezután annyi változás történt, hogy már nemcsak a kisebb településeket összekötő aszfaltúton, hanem egy magasabb rangú országút mellett kialakított széles gyaloglósávon haladhattunk és ez így sokkal nagyobb biztonságérzetet adott. Szerencsére felhős időt fogtunk ki, de egy forró nyári napon biztosan szenvedtünk volna errefelé, mert sokáig egyetlen árnyékot adó fát sem láttunk errefelé. Az országúton egyébként nem volt nagy forgalom, csak elvétve suhant el mellettünk egy-egy autó vagy bicikli. A táj nyugodt, szép és még mindig nagyon zöld volt.

Dél körül értünk el a következő pihenőt jelentő Vilaserio településig, ahol nem bírtunk ellenállni a tarta de Santiago fincsi mandulás sütinek. Churros reggelire, Santiago torta ebédre, nem rossz... :-)

21_camino_tarta_de_santiago.jpg

A kerthelyiségben egy atipikusan bájos cica küzdött valami elemózsiával, a kölykeinek ásott elő egy kis elrejtett eledelt a bokrok mögül, de a kedvünkért felénk fordult egy pillanatra és megengedte, hogy lefotózzam...

22_camino_muxia_cica.jpg

Aztán megint országút, de sok, majd végre egy kis földút is előkerült és kisebb erdősávok között gyalogoltunk tovább.

Az egyik helyen néhány doboz áfonyát helyeztek el egy donativós becsületkasszával együtt. Később viszont előkerültek a híres galiciai trágyaszag forrásához vezető hatalmas tehénlepények az út közepén, majd maga az istálló is a marhákkal. Meglehetősen orrfacsaró szagot árasztottak, szóval alig vártam, hogy elhaladjunk mellettük, de aztán újabb és újabb istállók kerültek elő, hogy biztos legyen a szagellátás egész napra...

Errefelé is találkoztunk tipikus galiciai magtárakkal vagyis horreókkal.

31_camino_muxia_horreo.jpg

Sok apró szemtelen légy is volt errefelé, nyilván a trágya járulékos kellékeként, de szerencsére Erikát inkább egy szitakötő választotta ki magának és vele kezdett el barátkozni.

32_camino_muxia_szitakoto.jpg

3 óra körül végre elérkeztünk az As Maroñas településen lévő Casa Pepa magán alberguéhez, ahol előzőleg már lefoglaltunk két ágyat. A koronavírus járvány miatt itt az emeletes ágyak alsó szintjét adták csak ki, ennyivel kevesebb zarándok lehetett a szálláson. Később jött egy középkorú spanyol zarándok és amikor a szokásos bemutatkozás után megtudta, hogy magyarok vagyunk, akkor térült fordult, majd odajött hozzánk és mutatott valamit. Elmesélte, hogy 2012-ben több napon keresztül együtt gyalogolt egy magyar sráccal (Székely Istvánnal), akitől kapott egy Budapesti El Camino Klub felvarrót, amit azóta is nagy becsben tart. Oly annyira, hogy elővette a rövid túranadrágját és megmutatta nekünk, amelynek szárát valóban ez a felvarró díszítette! Ugye milyen szép történet? Ha valaki ismeri Székely Istvánt, szóljon neki és küldje el ezt az üzenetet, biztosan örülni fog majd neki. Sőt, biztos vagyok benne, hogy Petrusz szíve is megdobbanna, ha tudná, hogy a régi klub felvarró hogyan töltötte be szerepét. :-)

33_camino_muxia_albergue.jpg

Este még elfogyasztottuk szerény peregrino menü vacsoránkat az albergue éttermében. A menü lencseleves, natúrszelet salátával és bagettel, valamint egy üveg finom vino tinto összetevőkből állt. 

34_camino_muxia_peregrino_vacsora.jpg

A falon megakadt a szemem a lenti képen látható táblácskán, amit immár könnyedén le tudtam fordítani és egyet is tudok vele érteni. Így szól: "Élj meg minden pillanatot, nevess minden nap, szeress mindig!"

35_camino_muxia.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr4416766676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása