El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino 2018. 23. nap: A Picarana - Santiago de Compostela (16,4 km)

Portugál út - Camino Portugués - 2018. szeptember 20.

2019. április 28. - Andrea az El Caminón

Megérkezés Santiagóba, megilletődés, sorban állás composteláért, szálláskeresés és két széttépett Pedronía. Este pedig újra jött a nagy találkozás... :-)

17_santiago_de_compostela_katedralis.jpg

Reggel 7-kor indultunk el a szállásról, ekkor még teljesen sötét volt. Eleinte az országút mellett haladtunk, ahol még világítottak az utcalámpák, majd később követtük a zarándokok fejlámpáit. Elég sokan igyekeztek már Santiago de Compostela felé, elég volt csak figyelnünk az előttünk járók mozgását, de a jelzések is egyértelműen mutatták az irányt.

2_portugal_camino.jpg

Az országútról hamarosan le kellett fordulnunk egy kisebb gyalogútra és onnantól nagyon kellemes ösvényeken, kisebb településeken keresztül haladtunk. Errefelé mindenütt elénk került az a jellegzetes spanyol növény, amely hosszú, csupasz szárával valamiféle káposztára hasonlított. Talán ebből készítették a caldo gallego levest is? Ha jól tudom, akkor grelo vagy valami ilyesmi lehet a neve.

3_portugal_camino_tipikus_spanyol_noveny.jpg

Időnként szép erdős részeken át ballagtunk, majd kisebb falvakon keresztül gyalogoltunk és sokszor csak egy autó nyomtáv szélességű volt az út. Szerencsére járműforgalom nem igazán zavart meg bennünket, de a köd, pára vagy felhő, tudomisén hogy mi, na az eléggé ráült a tájra.

Már két órája gyalogoltunk és ahhoz képest, hogy Erikának fájt a lába, elég jó tempót diktált. Szerencsére hamarosan elérkeztünk Milladoiro településhez, ahol előző utamról emlékeztem egy nagyobb reggeliző helyre. Nem tévedtem, mert amikor odaértem, Erika már ott ült a teraszon a Cafeteria Casa de Cultura egyik asztalánál. Gyorsan csatlakoztam hozzá, szépen megreggeliztünk, megittuk a jól megérdemelt kávénkat, pecsételtünk és viszonylag hamar tovább is indultunk, mert nem esett jól ücsörögni a nyirkos, hűvös időben a teraszon.

Még mindig volt a környéken erdős, ligetes szakasz és kisebb elővárosi településeken is átgyalogoltunk, de már nagyon a levegőben éreztük Santiago de Compostela közelségét! Találkoztunk egy sráccal, aki ellentétes irányban haladt, ő Santiagóból Fatima felé tartott. 

Tiszta időben lehet, hogy elláttunk volna a katedrális tornyáig is, de ebben a párás levegőben csak az autópálya forgalmát és néhány házat sikerült lefotóznom a felüljáróról. Még elég sokat gyalogoltunk és Erikának már így is fájdalomcsillapítót kellett bevennie a lába miatt, de azért előbb-utóbb előkerült a nagy park, ahol a széles sétányon bandukoltunk egyre beljebb Santiago központja felé.

A szűk, ámde annál zsúfoltabb utcákon át 12 óra előtt néhány perccel érkeztünk meg a katedrális elé. Újra megérkeztünk, újra ott álltunk a monumentális katedrális előtt, amely végre ledobta magáról az évek óta rákényszerített állványzatot, ott állt teljes pompájában előttünk és nekem most is a torkomban dobogott a szívem! :-)

Miután kicsit lehiggadtunk a nagy örömködésből, rá kellett térnünk a gyakorlati kérdésekre is, konkrétan a szállás keresésre. Erikának addigra már annyira fájt a lába, hogy ott maradt a Praza do Obradoirón, amíg én elmentem a közeli Hospedería Seminario Mayor szállásra érdeklődni, hogy van-e szabad helyük. Sajnos a recepciós rossz hírrel szolgált, miszerint a következő 3-4 napra már teljesen tele vannak. Erről a szállásról annyit érdemes tudni, hogy patinás, jó szálloda, de zarándokigazolvánnyal igénybe lehet venni sokkal olcsóbban. (Részleteket és fotókat a 2015. évi utamnál találtok.) Dolgavégezetlenül tértem hát vissza a térre, majd úgy döntöttünk, hogy először inkább a zarándokirodába megyünk kiváltani a compostelát. Amikor megláttam, hogy a belső udvaron tekereg a sor vége, mint a kígyó hátsó fertálya, akkor majdnem sokkot kaptam! Atyaég! Azt hiszem ennél cifrább szó hagyta el ajkamat, mert a sorban állók között általános derültség lett úrrá és egyesek nem átallottak hangosan nevetni! Meg is kérdeztem, hogy van-e itt magyar, hátha értették, amit mondtam, de nem válaszolt senki. Szerencsére. :-) Két óra hosszat álltunk sorba, mire kézhez vehettük a compostelát!

Nem először, hanem konkrétan ötödszörre jártam akkor Santiagóban, de nem gondoltam volna, hogy még szeptember végén is a szálláskeresés lesz a fő tevékenységünk a beérkezésünk napján! Pedig előző nap sem tétlenkedtünk, hiszen emailen próbáltam lefoglalni két ágyat a "nemszeretem" Seminario Menor Alberguében, de nem válaszoltak. (Nem összekeverendő a fentebb  említett Seminario Mayor szállással, csak a nevük hasonló!) Nos, miután a Mayor tele volt a Menorból meg nem válaszoltak, a kígyózó sor pedig arra engedett következtetni, hogy Santiago de Compostela megtelt, ezért hasznos időtöltéssel múlattuk a perceket a várakozás alatt, magyarul elkezdtünk szállásokat böngészni a telefonjainkon. Így bukkantunk rá és rögtön le is foglaltunk két ágyat a booking.com-on az alább látható Credencial Alberguében. Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon azt is beleírtam a foglalásba megjegyzésként, hogy két darab alsó ágyat kérünk. Kérd és megadatik! :-)

Az albergue nagyon szuper volt, tiszta, kényelmes, kellemes, egyetlen hiba volt csak vele, hogy a buszpályaudvar közelében volt és odáig még elég sokat kellett gyalogolni. Nekem nem is lett volna ezzel semmi bajom, de Erikának addigra már nagyon fájt a lába. (Egyébként szándékosan azon a környéken kerestünk szállást, mert másnap busszal terveztünk továbbmenni Muxia felé, így legalább reggel könnyebb lesz...) Fürdés, mosás után kimentünk a közeli bárba és jobb híján ettünk egy-egy tortillát. Hihetetlen, hogy még Santiagóban sem lehet este 7 előtt normális kaját enni, mert nincs konyha! Legalábbis azon a környéken nem volt. Aztán még történt egy kis malőr...

Az előző posztnál említettem, hogy amikor Padrónban megkaptuk a Variante Espiritual megtételéért, de legalábbis az utolsó 18 kilométeres szakaszért, a "Kő és a víz útja" megjárása elismeréseként a Pedroníát, akkor nem tudták nekünk kemény papírhengerbe csomagolni, hanem a kedves hospitalera betekerte mindkét Pedroníát egy helyi térképbe és úgy adta át nekünk. Ezzel nem is volt semmi gond, hiszen csak egy napot kellett így kibírnia, elvégre ma már hozzájutottunk a compostela mellett egy-egy keményebb kartonból készült masszív hengerhez is. Na itt jöttem én, gondoltam, hogy átcsomagolom a térképből a hengerbe a jól megérdemelt díszes dokumentumokat. A gondolatot tett követte és abban a pillanatban, amikor elkezdtem lefejteni a térképet a Pedroníákról és téptem egyet rajta - azt hittem, hogy csak a külső burkolaton van térkép - nos, akkor már éreztem, hogy baj van, valami nem stimmel. Túl vastagnak tűnt érzésre a tépés és én megrökönyödve, kővé dermedve álltam ott a két emeletes ágy között és csak bámultam Erikára. Szegény Erika nem tudta, hogy mi bajom, biztos azt gondolta, hogy meghibbantam, mert minden kérdésére, miszerint "Mi van? Mi a baj?" meg ehhez hasonlók, csak azt tudtam válaszolni, hogy "Nem merem elmondani...". A lényeg, hogy azzal az egyszerű, de nagyszerű tépéssel mindkettőnk Pedroníáját ketté szakajtottam! Mentségemre szólva félúton megálltam, így csak egy-egy félig szakadt Pedronía lifegett ki a maradék csomagolásból. :-) Erika nagyon megértő volt és nem mutatta, hogy neheztelne rám, én viszont rettenetesen szégyelltem magam... Azóta persze egy kis segítséggel a Pedroníák meggyógyultak és szép laminált állapotban emlékeztetnek kétbalkezességemre. :-)

Miután nagy nehezen feldolgoztam a hirtelen jött adrenalin-fröccsöt, elkezdtem készülődni, elvégre Enriquével fél 8-ra beszéltük meg a találkozót a Praza do Obradorión :-) és előtte még a katedrálisba is be akartam menni. (Aki nem olvasta volna a 2011. évi utam beszámolóját, annak csak röviden annyit, hogy Enrique fontos szereplője volt akkori utamnak és nagyon kedves emlék...) Erika úgy döntött, hogy inkább a szálláson marad és pihenteti lábát, így hát egyedül indultam el Santiago de Compostela központja felé.

34_santiago_de_compostela_kapolna.jpg

Útközben még bementem néhány ajándékboltba - ezekből bőven volt arrafelé - és vettem magamnak egy szép kis kagylós medált. Nem túl nagy, másfél centis mindössze, de nagyon szeretem. Azóta is ezt viselem. :-)

35_santiago_de_compostela_kagylos_nyaklanc.jpg

A katedrális mögött éppen egy jókedvű zenekari előadás zajlott, a Praza da Quintana lépcsői pedig nézőtérként funkcionáltak. Egy darabig engem is magával ragadott a vidám, színes repertoár, a zenészek önfeledt örömzenéje, igazi spanyolos hangulat töltötte be a teret. Imádom őket! :-)

36_santiago_de_compostela_ter.jpg

Nagyon jó volt újra bent bóklászni Santiago szűk kis utcáin, felidézni annyi szép emléket és tudtam, hogy alig egy fél óra múlva megint egy kedves program vár rám, természetesen E-vel. Előtte azonban ismét meglátogattam a katedrálist, megöleltem Szent Jakab szobrát és köszönetet mondtam neki, majd kicsit elcsendesedve átgondoltam néhány dolgot, hagytam, hogy a hely szelleme átjárja lelkemet...

37_santiago_de_compostela_katedralis.jpg

Enriquével egyszerre értünk a megbeszélt helyre és mint 2016-ban, most is nagyon, nagyon örültünk egymásnak! :-) Sokat beszélgettünk és jól éreztük magunkat együtt [....]

A 2018. évi Camino Portugués vagy másnéven Portugál Út és a Variante Espiritual útjaim Santiagóban véget értek, de a történet itt még nem fejeződik be, hiszen másnap indultunk Muxiába, ahol még eltöltöttünk néhány napot. A következő posztban erről írok majd és megpróbálom összefoglalni a mostani utam legfontosabb tapasztalatait. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr1214791368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.