El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál út 22. nap / Variante Espiritual 3. nap - Vilanova de Arousa - A Picarana (38/10 km)

Portugál Camino - Variante Espiritual - 2018. szeptember 19.

2019. április 22. - Andrea az El Caminón

Ha jó, ha nem jó, hajóval mentünk a spirituális úton, majd Padrónban nemcsak padróni paprikát, de Pedroníát is kaptunk! :-)

0_variante_espiritual_vilanova_de_arousa_kikoto.jpg

Reggel végre egy picit tovább aludhattunk és csak negyed 9-kor indultunk el a szállásról. Szép nyugisan összepakoltunk, majd lementünk reggelizni a közeli panaderiába. Végre egy olyan empanadát sikerült választanom, amit nagyon szeretek. Még meleg volt, tele húsos, zöldséges töltelékkel, hozzá pedig isteni finom café con leche járt. Jól kezdődött a napunk! 9-kor kisétáltunk a hajókikötőhöz, ahol már gyülekeztek a zarándokok. A legenda szerint Szent Jakab apostol földi maradványait a Variante Espiritual út utolsó szakaszán az Ulla folyón keresztül szállították Padrónba (majd később innen került Santiago de Compostelába), így a zarándokok egy része a spirituális útvonalat követve hajón teszi meg ezt a szakaszt.

Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen sokan fogunk összegyűlni, pedig de. Amikor odaértünk a kikötőhöz, már egy kisebb hajónyi társaság várakozott és a legtöbbjük jegyet szorongatott a kezében. Mint később megtudtuk, mindannyian a municipal alberguében szálltak meg és ott meg lehetett venni a hajójegyet. Nekünk nem jegyünk, hanem foglalásunk volt, hiszen mi magánszálláson töltöttük az éjszakát. Még az előzőleg kaptunk egy telefonszámot, amelyet felhívtunk és lefoglaltunk 2 helyet a mai hajóra, aztán később vissza is telefonáltak, hogy az apály-dagály miatt fél órával később indul a hajó, de ne aggódjunk. 9 óra után meg is érkezett a bárkánk, pedig addig azt hittük, hogy a nagyobb katamaránnal fogunk menni... Elkezdték a beengedést és akiknek csak foglalásuk volt, azokat egy listán ellenőrizték. Szerencsére a mi nevünket is megtalálták, a jegy árát pedig egyenesen a kapitánynak kellett fizetnünk, aki végtelenül kedves volt. :-)

A hajójegy egyébként 19 euróba került és ebben benne foglaltatott kávé, tea, egy-két süti, szóval megadták a módját. A zarándokok többsége a belső, fedett helyiséget választotta, mert még elég hűvös volt és a szél is fújt, de amikor elindult a hajó, akkor mindenki felszállingózott fotózni.

Talán a képekből is látszik, hogy nagyon élveztük a hajózást, egészen új élmény volt a hosszú gyaloglás után. Többször is láttunk kagylótermesztő telepeket, sőt egyszer azt is, amikor éppen begyűjtötték a napi zsákmányt. Amikor kicsit jobban sütött már a nap, akkor körbejártuk a hajót, de a hátul lévő nyitott fedélzeten az ülések még vizesek voltak a páralecsapódástól, így jobb híján Titanicoztunk egyet Erikával :-)

Errefelé még elég széles volt a folyótorkolat, csak távolban látszottak a magasabb hegyek, de később már szűkült a folyómeder és feltűntek a parti fák is. A nap időnként elbújt a felhők mögé és ilyenkor egészen misztikusan szürkére változtatta a tájat, máskor viszont szikrázóan ragyogott és a mélykék vízben vakító fehéren fodrozódtak a hajó keltette hullámok.

Az út nagy részét külön töltöttük Erikával, mert ő inkább a fedélzeten maradt, én viszont levonultam a fedett helyiségbe és a naplóírás lemaradásaimat pótoltam. Később aztán rájöttem, hogy egy percig sem lehet magára hagyni ezt a leányzót, mert rögtön talál magának valami jóképű hajóskapitányt! :-)

Az Ulla folyó partján nagyon sok kőkeresztet figyelhettünk meg, majd előkerültek a lakott településeket jelző házak is.

Nagyjából félúton áthajóztunk egy hatalmas híd alatt, amely a 2013. évi Google map-en még csak félkész állapotban volt. Szerencsére a táj szépségét nem zavarta meg ez a monumentális építmény, mert a folyó mindkét oldalán bőven akadt még érintetlen zöld terület.

Közel kétórányi hajóút után kötöttünk ki Pontecesures településnél, ahol a már említett kapitány egyenként segített minden zarándoknak a partraszállásban. :-)

Átmentünk a hídon balra, majd innen még egy félórás sétával értük el Padrón városát.

Egy szép, széles, platánsorral szegélyezett sétányon keresztül vonultunk be Padrónba. Ennél a városnál fut össze a Variante Espiritual út a Camino Central, azaz a központi úttal. Érdekes, hogy az előző, 2015. évi utamból szinte semmi emlék nem maradt meg erről a városból, de az is igaz, hogy csak átrobogtam rajta. 

40_variante_espiritual_pontecesures_padron.jpg

Rögtön a sétány végén lévő Szent Jakab templomba mentünk pecsételteni és megpróbáltuk kiállítatni a Pedroniát, amelyről majd lentebb írom a részleteket. A templom leghíresebb ereklyéje az ún. O Pedrón-kő, amelyről a város a nevét kapta. A legenda szerint ehhez a cölöphöz kötötték ki a hajót, mely Jakab Apostol földi maradványait szállította. A templomban rajtunk kívül nem sokan tartózkodtak, a zarándokok többsége egyből rohant az alberguébe, de mi nem itt akartunk megszállni, szóval nem siettünk. Egy idősebb egyházi személyt találtunk csak, aki készségesen pecsételt a credenciálunkba, de a Pedróniát nem volt hajlandó kiállítani, nem értettük, hogy miért....

Akkor most röviden arról, hogy mi is az a Pedronía. Tehát, a La Pedronía egy különleges, a Santiagóban kiállított compostelától eltérő dokumentum, amely a Padrón városától számított legalább 18 km megtételét hivatott igazolni. Mindegy, hogy Santiago vagy Vilanova de Arousa felől, a lényeg, hogy legyen meg minimum 18 km és ezt egy külön credenciálban gyűjtött 4 db pecséttel igazold. Nekünk volt is ilyen speckó credenciálunk, mert még otthon beszereztük az El Camino Party csoport jóvoltából. Az első pecsétet még Vigóban a katedrálisban kértük ebbe az egyedi zarándokútlevélbe, az utolsót pedig itt Padrónban a Szent Jakab templomban, de az idős úr valamiért mégsem akarta kiállítani a Pedroníát, de nem értettük, hogy miért, így hát átmentünk a kolostorhoz. Fontos megjegyeznem, hogy amennyiben Arousánál hajóra szállsz - úgy ahogyan mi is tettük - akkor semmi esetre se pecsételtess a hajón a credenciálba, mert akkor veszélybe kerülhet a Santiagóban kiállítandó compostelád! A zarándokirodában azzal érvelnek, hogy az utolsó 100 kilométeren belül nem lehet elfogadniuk semmilyen közlekedési eszközt, csak a gyaloglást. 

credencial_la_pedronia.jpg

Átsétáltunk hát a közeli Convento do Carme kolostorhoz, de az meg zárva volt. Mi azonban nem adtuk fel, mert úgy hallottuk, hogy a municipal alberguében is kiállítják a Pedroníát, ami meg épp ott volt a kolostor lábánál. Irány tehát az albergue...

Az alberguében épp akkor csekkolt be az utolsó zarándok és már majdnem completto lett, de mi mégsem akartunk itt megszállni. Az volt a tervünk, hogy továbbmegyünk és egyébként is volt már foglalásunk egy 8 kilométerrel arrébb lévő szálláson. Elmondtuk a hospitalerának, hogy mi "csak" a La Pedroníát szeretnénk kérni, amire nagyon készségesen válaszolta, hogy rendben. Elkérte a credenciált, ellenőrizte a pecséteket és minden további nélkül kiállította a Pedroniát. Hurrá! :-) Tokot nem tudott hozzá adni, de betekerte nekünk a két Pedroniát együtt egy vastagabb Padrón térképbe, így már majdnem olyan volt, mint egy hengeres tok. Na, ennek a csomagolásnak később még lesz jelentősége... hmm...  Miután kissé körülményesen, de sikeresen hozzájutottunk a vágyott dokumentumhoz, örömünket a szomszédos bárban padróni paprika bekebelezésével fokoztuk. :-)

47_portugal_camino_padroni_paprika.jpg

Miután magunk mögött hagytuk Padrónt, a nap olyan kitartóan tűzött a fejünk fölött, hogy fél 3-kor meg kellett állnunk ennél a kis kőhídnál pihenni.

Eleinte gyümölcsöskertek és kisebb települések között haladtunk, de az utolsó néhány kilométert már egy forgalmas autóút mellett kellett megtennünk. A lefoglalt szállásunk szó szerint egy útszéli panzió volt, bár belül semmi okunk nem lehetett a panaszra. A panzió előtt volt egy bár ugyanazon a néven és Erikának az volt a megérzése, hogy menjünk be, mert biztosan ott lesz a recepció is. Milyen igaza volt! Rögtön be is csekkoltunk és átjött velünk a házinéni megmutatni a szobánkat. Egy háromágyas szobát kaptunk meg ketten, saját fürdőszobával, terasszal, nem volt rossz és főleg nem volt drága. A koncepció az volt, hogy másnap ne kelljen túl sokat gyalogolni Santiagóig, minél előbb szerettünk volna beérni. Időközben ugyanis nekem fél 8-ra keletkezett egy kis programom a nagy üzenetváltások következtében.... :-)

Este még visszamentünk a szomszédos étterembe egy zarándokmenüre, amelynek most csak az első fogását fotóztam le, a jellegzetes Caldo gallego-t, azaz a galiciai húslevest, bár én inkább kelkáposztalevesnek néztem... 

59_portugal_camino_caldo_gallego.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr114778874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.