El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino 2018. 0. nap: Lisszabon - Fátima - Tomar

Portugál út - 2018. augusztus 28.

2018. október 21. - Andrea az El Caminón

Fátimai jelenések, nyomasztó érzések és egy azonnali megoldást igénylő probléma. Három a magyar igazság!

0_portugal_camino_fatima.jpg

Reggel kicsit kalandosan jutottunk el a lisszaboni Sete Rios pályaudvarra, de végül busz - metró - gyalog - busz variációkkal szerencsére időben elértük a Rede Expressos busztársaság Fátimába induló járatát. Arra is volt még időnk, hogy a közeli bárban együnk egy szendvicset és igyunk egy kávét, majd 9:30 előtt néhány perccel begördült a buszunk.

A jegyeket még itthon vettük meg online és sikerült a jobb oldali két első ülést lefoglalnunk, ahonnan a kilátást semmi sem zavarta. Két sofőr volt a járaton és mivel elöl ültünk, minden tevékenységüket megfigyelhettük. Induláskor a vezető egy kütyüt csippentett fel a biztonsági övére, gondolom valami szívritmus érzékelő-riasztó-féleség lehetett, ha netalán bealudna vezetés közben. Erre azonban nem sok esélye volt, mert a váltótársa egyfolytában beszélt hozzá, szóval tartotta, szórakoztatta. A tervünk az volt, hogy elbuszozunk Fátimába, eltöltünk ott egy fél napot, majd késő délután továbbmegyünk Tomárba, ahol megszállunk és majd másnap kezdjük onnan a gyaloglást.

Elég pocsék idő lett, mire másfél óra buszozás után Fátimába érkeztünk, de legalább nem esett. Az első erős élményt egy hatalmas piros szív jelentette, melyet már messziről megpillantottunk és kínálta magát, hogy közelebbről is szemügyre vegyük. A különleges emlékművet 2017. május 13. napján állították Ferenc pápa látogatásának tiszteletére, aki a fátimai jelenések kerek századik évfordulója alkalmából látogatott el Fátimába.

A fátimai jelenésekről számtalan leírás olvasható az interneten is, ezért én nem mennék bele a részletekbe, röviden csak a lényeget érintem. 1917. május 13-án a mai Fátima város közelében három pásztorgyereknek megjelent a Szűzanya, majd öt egymást követő hónap 13-án újra és újra. A Szűzanya három titkot tárt fel a gyerekeknek, akik közül ketten - Jácinta és Francisco - néhány éven belül meghaltak, a harmadik gyermek Lúcia viszont még 97 éves koráig, egészen 2005-ig élt. Az utolsó jelenéskor a gyerekekkel együtt közel 70.000 ember láthatta az ún. napcsodát, így már senki sem kételkedett a gyermekek elbeszéléseiben és a római katolikus egyház is elfogadta azt. Ferenc pápa 2017. évi látogatásakor szentté avatta Jácintát és Franciscót (Lúcia szentté avatási procedúrája a hosszú élete miatt későbbre várható).

Ahogy továbbmentünk, hatalmas kereszt emelkedett előttünk, majd megpillantottuk II. János Pál pápa szobrát is, aki legelőször az ellene elkövetett merénylet első évfordulóján járt Fátimában. Megdöbbentő, hogy a merényletet éppen a jelenések első napjára, május 13-ra időzítették! A szentatya a merénylet tizedik évfordulóján, 1991. május 13-án is ellátogatott Fátimába, majd harmadik útján 2000. május 13-án boldoggá avatta a két pásztorgyereket, Jácintát és Franciscót. 

A Jelenések kápolnáját és a 65 méter magas bazilikát a jelenések helyszínén építették. A bazilikához egy hatalmas, 600 méter hosszú és 200 méter széles téren át lehetett eljutni, melyre ottjártunkkor egyre inkább rátelepedett egyfajta misztikus köd, nagy szürkeség, homályos, sejtelmes fátyol, mintha csak az érzéseinket vetítette volna ki elénk. Nyugtalanító, komor hangulat ült a téren. Elvből és tapintatból nem fotóztam le azt a hosszú márványsávot, amelyen a hívők térden csúszva araszoltak a kápolna felé, mindenesetre engem mélyen megérintett a látvány. Szívszorító volt látni, ahogyan ki tudja milyen okból, talán utolsó reménysugárként könyörögve, talán hálát adni valamiért vagy vallási rituálé gyanánt, de mély hittel csúsztak-másztak a Jelenések kápolnája felé. Felmentünk a lépcsősoron és beléptünk a bazilikába. Elég sokan voltak bent, lassan lépkedtünk a sorral és körbementünk a hatalmas szentély egészén. Megtekintettük az oltár melletti Mária szobrot, melynek koronájába II. János Pál pápa belefoglaltatta a merénylet során testébe fúródott golyót és megnéztük a sírhelyeket, ahol Lúcia, Jácinta és Francisco nyugszik.

A bazilikát félkör alakban mindkét irányban egy árkádsorral építették körül. A lépcsők tetejéről visszatekintve még hatalmasabbnak tűnt a tér, melyen egy-egy jelesebb alkalommal akár 600.000 zarándok is összegyűlt. Most nem voltak olyan sokan, de mégis iszonyúan erős érzéseket váltott ki belőlem az egész fátimai jelenség. A bazilikának háttal állva jobb kéz felé esett annak a szertartásnak a színhelye, amely leginkább nyomasztólag hatott rám. Eleinte nem tudtuk, hogy mit égetnek és miért állnak annyian sorba, de aztán közelebb érve rájöttünk... Nagyon sokan hoztak magukkal hosszú gyertyákat, amelyeket egy bizonyos helyre lehetett letenni vagy egy közös égetőbe bedobni, amely önmagában még nem lenne említésre méltó vagy különleges dolog egy vallási kegyhely esetében, de a gyertyákon kívül különböző testrészek viaszból készített mását, kanóccal ellátott, égetésre szánt másolatát is meggyújtották. Na ez már túl bizarr volt nekem! Viaszból öntött műlábak, májak, vesék, kézfejek, magzatok és még ki tudja miféle emberi testrészek égetése történt a kápolna mellett! A hosszú füstelvezető kémény egyfolytában ontotta magából a szürke füstöt, amely még a szagával is temetői hangulatot árasztott. Félreértés ne essék, mélyen együttérzek azokkal, akiknek ez az utolsó reménysugár egy betegségben vagy szeretteik gyógyulásáért könyörögnek, de nekem ott, akkor ez rettentően nyomasztó volt! 

Sajnos a bazilikában nem találtunk pecsételő helyet, de elirányítottak bennünket a templommal háttal állva bal kéz felé eső épülethez, oda kellett bemennünk, ahol gond nélkül bepecsételtek a credenciálunkba. (Ez látható a nyitó kép bal felső sarkában.) Az épületben természetesen szintén minden a fátimai jelenésekről szólt, többek között az alábbi szép festmény is a három pásztorgyereket és a megjelenő Szűzanyát ábrázolja.

31_portugal_camino_fatima.jpg

Amikor elhagytuk a bazilikát és az előtte elterülő hatalmas teret, legnagyobb megdöbbenésünkre mindössze néhány méternyire egy rendkívül ízléstelen bazársorba csöppentünk. Tele volt giccsesebbnél giccsesebb szuvenírrel, csak elvétve láttunk valami szebb ajándéktárgyat vagy képet. A magam részéről csupán egy dolgot szerettem volna, egy szép kagylót, amit majd ráköthetek a hátizsákomra. Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy az idei utamat majd egy fátimai kagylóval fogom végigjárni, ezért eddig egyáltalán nem gondoltam rá, hogy beszerezzem. Itt viszont minden volt csak éppen kagyló nem, de még egy árva caminóra utaló ajándéktárgy sem, netán sárga nyíl vagy Szent Jakab kereszt. Úgy tűnt, hogy Fátimában negligálják az El Caminót, illetve a portugálok egészen máshová rangsorolják, mint a spanyolok. Na mindegy, úgy tűnt, hogy nekem nem fátimai kagylóval kell majd zarándokolnom, el is engedtem ezt a dolgot, majd lesz kagylóm máshonnan. Amikor éppen erről gondolkodtam, akkor sokkoló látvány tárult elém, testközelből láthattam a viaszból készült, égetésre szánt műtestrészeket! No comment.

El is hagytuk gyorsan a bazársort, amikor váratlanul a nemzeti trikolór színei vonzották a tekintetünket egy szobor talapzatához. Közelebb kerülve megállapítottuk, hogy nem olyan régen tehették le a piros-fehér-zöld szalaggal átfont koszorúkat honfitársaink Kondor Lajos atya szobránál. Ő volt az a fátimai magyar pap, aki 1954-től 2009-ig, a haláláig terjesztette a fátimai jelenések üzenetét és jó kapcsolatban állt az apácának állt Lúciával, s nem utolsó sorban komoly szerepe volt a két pásztorgyermek boldoggá avatásának eljárásában. Mindezeken túl azonban a legjelentősebb magyar vonatkozású hagyatéka a Magyar Keresztút, a Magyar Kálvária felépítésében vállalt szerepe. 

Délután felé járt már az idő, megéheztünk és elmentünk ebédelni egy étterembe, aztán meg egy kávézó teraszán ücsörögve ittuk a napi café con lechénket és vártuk, hogy elteljen az idő a busz indulásáig. Hideg volt, fújt a szél, pulóveres idő, de már majdnem mindegy is volt, mert Fátima elég nyomasztóan hatott ránk. Azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni, pedig de. A következő történt: Amikor megittuk a kávénkat és indulni készültünk a buszmegállóhoz, felálltam a székről, felvettem a hátizsákomat, majd egy reccsenést hallottam, amit egy furcsa érzés követett, mintha meglazult volna a hátizsákom pántja. Megdermedtem és ránéztem Erikára, aztán azt kérdeztem tőle, hogy "Ugye ez nem az, amire gondolok? - De igen." - hangzott a válasz és ebből rögtön tudtam, hogy nagy a baj, elszakadt a hátizsákom vállpántja, a legfontosabb elem, ami egy hátizsákon lehetséges. Érdekes, nem estem pánikba, pedig tudtam, hogy ezt a problémát azonnal orvosolni kell, különben nem tudok elindulni az úton, de valahogy éreztem, hogy így vagy úgy, de meg fog oldódni a dolog.

38_portugal_camino_hatizsak.jpg

Nem is igazán értettem, hogyan történhetett, semmi előjele nem volt, hacsak az nem, hogy indulás előtt szépen kisikáltam, hogy szép tiszta felszereléssel induljak az útra. Lehet, hogy ez volt a baj! :-) Az is igaz, hogy a hátizsákot 7 éve vásároltam a Decathlonban, azóta három caminót megjárt velem és angliai utazásaimra is mindig ezt vittem magammal, szóval jól kiszolgált, éppenséggel teljesen érthető, hogy elfáradt az anyag a pánton, csak jobb lett volna ezt még otthon észrevenni, de ki gondolt ilyenre? Én nem, az biztos. Érdekes dolog a vonzás törvénye, mert előzőleg éppen azt meséltem Erikának, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó útja a hátizsákomnak és a Portugál Út után megválok tőle, újat fogok venni. Hm, mintha csak megsértődött volna rám és ezt mondta volna: "Le akarsz cserélni? Tessék, nem kell az út végéig várnod, reccs!" :-) Nagyon szerettem ezt a hátizsákot, talán túlontúl is kötődtem hozzá érzelmileg, de nem volt mit tennem, azonnal megoldást kellett találnom, hiszen ezzel így nem lehetett elindulni, még a buszmegállóig is nehéz volt eljutni úgy, hogy egyik kezemmel a szakadt pántot kellett fognom. Mindenesetre írtam egy gyors üzenetet az El Camino Party munkacsoportjának, hogy keressenek nekem az interneten egy sportboltot vagy túraboltot Tomárban, amíg a busszal odaérünk, hogy ne kelljen ezzel húznom az időt, hanem célirányosan azonnal mehessek vásárolni. Jött is hamarosan a segítség a pontos cím és térkép formájában, amiért ezúton is köszönetet mondok! :-)

Tomárba ismét a Rede Expressos társasággal utaztunk és ezúttal is még otthonról vettük meg a jegyet online. Én gond nélkül lekezeltettem a kinyomtatott jegyemet a sofőrrel és bepakoltam a hátizsákokat a csomagtartóba, de amikor Erika átadta a jegyét a buszvezetőnek, akkor a pasi komoly arccal csóválta a fejét és azt mondta, hogy ez bizony nem jó. Mi értetlenül néztünk rá, hogy mi lehet a baj, hiszen egyszerre foglaltuk ugyanarra a járatra, ráadásul ugyanúgy a két első helyre, mint a Lisszabon - Fátima járaton. Nem értettük, de ő csak hajtogatta, hogy nem jó,  nem jó, aztán amikor látta a rémületet az arcunkon, akkor elnevette magát, hogy csak viccelt! Áááá! Ez a portugál humor! Leginkább a sofőr vihogott a saját poénján, de azért megkönnyebbülve mi is jót derültünk a kis intermezzón. Vicces nép ez a portugál! :-)

A busz délután 5 óra után indult és háromnegyed 6-ra már Tomárban is voltunk. Először a szállásunkat igyekeztünk elfoglalni, amit még szintén otthonról a booking.com oldalán foglaltunk. Ahogy lépkedtünk a centrum felé, végre feltűnt az első igazi caminós jel kombináció, a sárga nyíl és kagyló, amelyet annyira hiányoltunk Fátimában. Jó érzés volt látni!

43_portugal_camino_kagylo_nyil.jpg

Nem volt időnk azonban túl sokat ábrándozni, mert még be kellett csekkolni a szállásra, utána pedig sürgős hátizsák vásárlós projekt várt ránk. Meg is találtuk hamar a Residencial Luz épületét, bementünk, majd néhány lépcsőn fellépkedve csöngettünk a hospitalerának. Megkaptuk a szobakulcsot és tőle is megkérdeztük, hogy hol van a legközelebbi bolt, ahol hátizsákot vehetünk. Elmagyarázta, hogy kettő is van a közelben, épp a hostel utcájában. Amint megfordultunk és elviharzottunk volna majdnem fellökve egy hátunk mögött türelmesen várakozó férfit, meghallottuk, hogy a pasi az étterem nyitvatartása felől érdeklődött angolul, aztán amint befejezte a diskurzust, odaszólt nekünk magyarul, hogy "Ha legközelebb találkozunk, akkor fizet!" Egyfelől meglepődtünk, hogy magyarul szóltak hozzánk, másfelől nem nagyon értettük, mert nem emlékeztünk, hogy találkoztunk volna az illetővel. Meg is kérdeztük tőle, hogy hol találkoztunk először, mire ő azt válaszolta, hogy Lisszabonban a liftnél. Hát persze, leesett! Ő volt ott a feleségével, amikor éppen kávét teremtettem csettintéssel és szómágiával! :-) Vajon mekkora az esélye, hogy előző nap Lisszabonban, majd másnap 150 kilométerrel arrébb ugyanazzal a magyar házaspárral egy időben ugyanazon a helyen legyünk jelen, akik ráadásul nem is a camino miatt jártak Tomárban? Semmi, de nekünk mindig sikerült felülírnunk a valószínűségi esélyeket! :-)

Végre elindultunk hátizsák vadászatra, a gond csupán az volt, hogy ekkor már fél 7 körül járt az idő. A szállásról kilépve balra fordultunk az utcán és alig 30 méterre, valóban nagyon közel volt az egyik túrabolt. Mindenféle túrafelszerelést árultak a boltban, de mindössze két hátizsák volt, ami szóba jöhetett. Egy 50 literes és egy 32 literes The North Face, mindkettő fekete-antracit színben, szóval nem valami csajos, de legalább volt. Megbeszéltem az eladóval, hogy fél 8-ig mindenképp visszajövünk, be ne zárja az üzletet, de addig még megnézünk egy másik boltot is. Nem szaporítom tovább a szót, cikáztunk ide-oda a városban, még három másik üzletbe is benéztünk de sehol nem találtunk jobbat, szóval visszamentünk az első boltba és újra felvettem a hátamra a kis 32 literest. Könnyű volt, kényelmes, sok rekeszes, minden volt rajta, aminek lennie kell, lélegző hátkialakítás, esővédő, egyszóval tökéletes! Ráadásul egy futó akció részeként csak nekem, csak itt és csak most 130 euró helyett 106 euróért adta a kedves portugál eladó hölgy. Már ott az üzletben tudtam, hogy szeretni fogom ezt a kis cuki darabot és akkor már a színe sem zavart. Igaz, mélyen a zsebembe kellett nyúlnom, de váratlan kiadásokra mindig számítani kell egy ilyen hosszú úton. Csakhogy én még egy métert sem tettem meg a caminón és máris 106 euróm bánta! 

44_portugal_camino_szallas.jpg

Negyed nyolckor kiléptünk az üzlet ajtaján és kibe botlottunk? Igen, a magyar házaspárba! Mivel ez volt a harmadik (típusú) találkozásunk :-), ezért az úriember be is tartotta a szavát és meginvitált bennünket egy közeli étterembe, ahol elbeszélgettünk velük egy kicsit, koccintottunk egy pohár vörösborral, de hamar elköszöntünk, mert még fel akartunk menni a várba sötétedés előtt. Gyorsan feldobtuk az új hátizsákot a szobába (a fenti képen látható még a címke is rajta), aztán elindultunk felfedezni Tomárt.

Tomar nagyon hangulatos kisváros, kár, hogy nem tudtunk több időt eltölteni az ismert okok miatt, de így is nagyon kellemes élmény volt mászkálni a kis utcákon, bolyongani a templomosok vára környékén, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra. Persze közben besötétedett, így visszamentünk a városba.

54_portugal_camino_tomar.jpg

Eléggé kimerítő nap állt mögöttünk, pedig még el sem kezdtük a gyaloglást a Portugál Caminón! Úgy döntöttünk, hogy lazulásul leülünk még egy kicsit az egyik bár teraszán, aztán egy óra múlva felmentünk a szobánkba, ahol rám még feladatok vártak. Fürdés után ahelyett, hogy ágyba bújtam volna, elkezdtem átvarrni a magyar címer felvarrómat a régi hátizsákomról az újra. Ehhez az egyhez ragaszkodtam, így hát akárhány óra is volt, nekiálltam varrni. Még indulás előtt otthon vadi új varrótűket vásároltam, amelyek közül kettőt hoztam magammal, gondolván, hogy ennyi elég lesz az egész útra. Tévedtem. Az egyik néhány öltés után kettétört, a másiknak meg nem volt lyuk a tű fokán. Eközben Erika az igazak álmát aludta, tehát tőle sem tudtam elkérni a sajátját, így hát hiába voltam  fenn éjjel fél 1-ig, csupán egy félig felvarrt címer fityegett a hátizsákomon és a varrás befejezését kénytelen voltam reggelre halasztani. Mozgalmasan telt tehát a mai napunk, izgalmas kezdés után nagy reményekkel vártam a másnapot! 

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr4614312343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.