El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino 2018. - 1. nap - Lisszabon

Ráhangolódás a Portugál Útra Lisszabonban

2018. október 14. - Andrea az El Caminón

Lisszaboni látnivalók és nevezetességek rengeteg fotóval. Volt még teremtés, sok gyaloglás, finomságok és szexi wécé! :-)

0_portugal_camino_lisszabon.jpg

Egy teljes napot szántunk a főbb lisszaboni látnivalók megtekintésére, így hát nem is időztünk túl sokat a szállásunkon. Reggel 7-kor kelés, egy gyors kávé a földszinti automatából, összekaptuk magunkat és már suhantunk is a metróval a belváros felé. A Rossio megállónál szálltunk le és szó szerint elindultunk toronyiránt. Lisszabon belvárosában egymást érik a különböző látnivalók, tehát attól nem kellett tartanunk, hogy nem kerül elénk hamarosan valami izgalmas dolog, így a térképet egyelőre csak arra használtuk, hogy a fő irányokat kijelöljük. Nem is kellett sokáig várnunk, mert rögtön belebotlottunk a híres építész, Eiffel által tervezett Elevador de Santa Justa liftbe, amely ott tornyosult éppen az orrunk előtt. Szerencsére még nagyon korán volt és nem kígyózott a sor a bejárat előtt, így hát pár perces várakozást követően már fel is repített bennünket a lift a háztetők fölé, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az ébredező városra. A liften egyébként használhattuk a 24 órás jegyünket, amely a metrón, buszon, villamoson kívül a liftekre is érvényes volt.

A felső szinten egy hosszú folyosó vezetett át a szűk utcák fölött egy régi kolostorhoz, mely az archeológiai múzeumnak adott otthont. Itt egy nagyon vicces dolog esett meg velem. Azt történt, hogy már nagyon szerettem volna egy rendes kávét inni és azt mondtam Erikának, hogy figyelj, kávét fogok teremteni. El is kezdtem hangosan a rituálémat emígyen: Kávét akarok most! - nyomatékul pedig csettintettem egyet a hüvelyk és középső ujammal, mire egy előttünk haladó nő hátrafordult és nevetve azt mondta, hogy "Jó napot kívánok!" :-) Puff, erre nem számítottam! Most már biztosan van legalább egy ember Lisszabonban, aki hülyének nézett! Aztán kiderült, hogy nem, mégsem, mert kettő van, ugyanis a férje is odajött és jót mosolygott a teremtésemen. :-)

Így ismerkedtünk meg a nyíregyházi házaspárral, akikről később még lesz szó. Addig azonban elindultunk lefelé a meredek utcákon és láss csodát, mibe botlottunk? Egy szuper kávézóba, gyönyörű kilátással és egy kacsintós pincérrel. Ugye, hogy tudok teremteni! :-) Ezután felfrissülve indultunk tovább a városba. Először a Rossio tér különleges mintázatú burkolatát vettük szemügyre, majd Erika kitalálta, hogy keressük meg az ajuleóval (kék-fehér csempével) burkolt híres pályaudvart. 

Épp ott volt a közelben a Rossio pályaudvar, gondoltuk, hogy megnézzük és majd jól elalélunk a látványtól. Kívülről nem is volt ronda, sőt, nagyon szép, cizellált motívumok díszítették, de belül semmi különleges, egyszerű vasútállomás. Aztán addig keresgélt Erika a telefonján, hogy kiderült, nem is Lisszabonban, hanem Portóban van az ajuleo borítású pályaudvar... :-)  Na akkor ezt most hagyjuk, indulás tovább.

Következő célunk a Lisszabon jelképének is számító híres 28-as villamos volt, amivel fel akartunk menni a Szent György várba, de olyan hosszú sor várakozott a felszállásra - legalább 200 ember - hogy letettünk róla. Épp akkor indult a 15E jelű villamos a Belém torony felé, így hát gyorsan felszálltunk rá és jó fél órát utaztunk a célállomásig. Közben majd' megfagytunk, mert annyira működött a légkondi, hogy az út végén már teljesen vacogtunk. Innen még nagyon sokat gyalogoltunk,  de közben megnéztük a Felfedezők emlékművét is.

A Tajo folyó mentén sétálva először egy vitorlás kikötő került elénk, amit persze meg kellett kerülnünk, hogy eljussunk a Belém toronyig. Jól ki van ez találva, talán nem véletlenül kellett ennyit gyalogolnunk, biztosan tudták Lisszabonban, hogy mi a caminóra készülünk... :-)

23_lisszabon_kikoto.jpg

Végre aztán elértünk a Belém toronyhoz, ami nagyon szép volt és emiatt rengeteg turista hemzsegett körülötte, de én jól levágtam őket a fotóról. :-)

A Belém toronytól elsétáltunk a közelben lévő Jeromos kolostorhoz, de az meg hétfő lévén zárva volt, így csak kívülről csodálhattuk meg. 

A Jeromos kolostortól egy rövid sétányira van Lisszabon leghíresebb cukrászdája a Pastéis de Belém, ahol a híres Pastel de Nata vagy más néven Pastéis de Nata süteményt készítik. Naná, hogy odavettük az irányt! Már messziről láttuk, hogy hol van a cukrászda, mert az utcán állt a sor, de nagyon hamar sorra kerültünk. A telefonom rögzítette az időpontot, az első fotót még az utcán állva 13:05-kor készítettem és 13:12-kor már a kezemben tartottam a fehér kartondobozba és papírzacskóba csomagolt finomságot! 6 darabot vettünk összesen 6,60 euróért és gyorsan bevetettük magunkat egy közeli parkba, ahol egy padon ülve az összes sütit befaltuk! Hmm, isteni finom volt! Friss, még meleg vanília pudinggal töltött leveles tészta kosárkák! Teljesen rákattantam! :-)

Útközben elhaladtunk egy üzletből kikandikáló piros nyakkendős bika mellett is, pedig nem is Spanyolországban jártunk. :-)

44_lisszabon_bika.jpg

Ezután visszamentünk villamossal az Augusta kapuhoz, ekkor már majdnem 3 óra felé járt az idő.

Kitt-katt, egy-két fotó a Comércial téren is, majd elindultunk a Sé katedrális felé.

A katedrálissal szemben állva jobb oldalon található az első sárga nyíl, amely az utat jelöli Santiago de Compostela felé! Természetesen bementünk és pecsétet is kaptunk a credenciálunkba, ez látható a nyitó képen a poszt elején az indító pecsétemmel együtt.

Amikor kiléptünk a katedrálisból, azt láttuk, hogy ott döcög el előttünk a 28-as villamos és többen is leszálltak róla, de mire odaértünk a megállóhoz, éppen elindult. Vártunk egy kicsit és hamarosan jött egy másik villamos is, amelyre gond nélkül fel tudtunk szállni és még csak sorba sem kellett állnunk. Nem is igazán értettem, hogy délelőtt miért várakozott 200 ember erre a kis csotrogány villamosra, mert annyira nem volt nagy szám. Mindenesetre ha már így odakerült elénk, felszálltunk rá és felkapaszkodtunk a Szent György várhoz. Igen ám, csakhogy nem tudtuk pontosan melyik megállónál kell leszállni és mielőtt észbe kaptunk volna, a kis csinga szépen lehozott minket újra a belvárosba. Valahogy Szent György kastélya nem igazán akarta, hogy meglátogassuk...

Nem is erőltettük tovább, inkább elindultunk a Rua Augustán, ahol utcai mutatványosokba botlottunk. Kicsit néztük a táncoslábú fiúkat, aztán továbbhaladtunk a hatalmas négyzet alakú Comércial tér felé, mert fontos dolgunk volt... :-)

61_lisszabon_utcai_mutatvanyosok.jpg

Azt történt, hogy Erika még otthonról felderítette, hogy ezen a téren van a világ legszexibb wécéje és ezt nekünk azonnal fel kellett keresnünk. :-) A szexi wc egyébként egy dizájner bolt része volt és mindössze 1 euróért lehetett használni. A falon számtalan szexi, színes wécépapír közül választhattunk, Erika gyorsan a nyakára is tekert egy halom pirosat. :-) Én lilát választottam, de azt nem fotóztam le, mert később eszembe jutott, hogy a fiam Újpest drukker és hát azért mégsem...

Miután jól kiviháncoltuk magunkat a szexi wécén, éppen éhen akartunk már halni, ezért elindultunk a közeli street food piac felé. A Mercado da Ribeira kapuján belépve jobbra a hagyományos, halpiac üzletei sorakoztak, balra pedig a híres Time Out egylégterű gyorsétterem. Körbejártuk és mivel mindenképp halat akartunk enni, kiválasztottunk egy szimpatikus kajáldát, ahol lazacot rendeltünk. Kaptunk egy négyzet alakú kütyüt és amikor elkészült a rendelésünk, akkor a kütyü elkezdett villogni és csipogni, ekkor mehettünk a pulthoz átvenni a rendelésünket. Jött is a nagy meglepetés! A nagyon gusztusosan elrendezett étel kreáció mennyisége fordítottan arányos volt a minőségével, azaz amilyen finom volt, olyan kevés! A fél fogunkra sem volt elég, jól beválasztottunk! :-)

Eztuán visszamentünk a nemtudoménmilyen térre és megkerestük a 737-es buszt, mert mégiscsak fel akartunk menni a Szent György várhoz, adtunk még egy esélyt neki. Meg is találtuk a mini buszt, amelyen rajtunk kívül senki sem volt, így hát összesen két utassal száguldott fel a busz a dimbes-dombos szűk utcákon át a kastély felé.

Itt legalább bemondták, hogy hol kell leszállni, elindultunk tehát a várhoz, ahová végül mégsem jutottunk be, mert drága volt a belépő és későre járt már.

78_lisszabon_utca.jpg

Elindultunk hát a vár környékén lévő kis utcákban és egyszer csak elénk került a Miradouro de Santa Luzia, vagyis a Santa Luzia kilátó, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Szent Vince templomra és Alfama városrész apró házaira és mindezért egy centet sem kellett fizetnünk!

Az egyik ház ablakában egy portugál gitáros pengette hangszerét éppen.

82_lisszabon_gitar.jpg

A kilátónál lévő kis templom oldalát a jellegzetes kék-fehér ajuleo, azaz mázas csempe borítás díszítette, mint ahogy több falat is. Nagyon sok turista gyönyörködött a látványban, de itt valahogy nem volt olyan zavaró. 

A hegyről lebotorkáltunk a metróhoz és a végén már sietnünk kellett, mert a 24 órás jegyünk csak este 8 óráig volt érvényes. Végül gond nélkül tudtuk még kezelni a jegyünket, aztán a kiszálláskor a metrómegállónál megvettük a másnapra szóló egy alkalmas jegyet is, hogy reggel ne azzal kelljen tölteni az időt. A szállásunkra tartva még bementünk a szupermarketbe és vettünk valami ennivalót, aztán gyorsan visszamentünk a hostelbe és eltettük magunkat másnapra. Íme néhány fotó a Rooms & Experiences szállásról, amely tulajdonképpen egy lakóövezetben helyezkedik el kissé távol a belvárostól, a környéken nincs étterem vagy bár, viszont csendes és árban ez volt a legkedvezőbb. A szobák tiszták és kényelmesek, a fürdők úgyszintén, de azért jobb lett volna egy kicsit beljebb szállást találni.

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr4314296673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.