El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 2016, 21. nap: León - Villadangos del Páramo - 22,5 km

El Camino zarándokút - 2016. június 20.

2017. május 07. - Andrea az El Caminón

A mai nap szívecskés café con lechével indult, de a nap fénypontja a cuki bácsika volt, akitől rózsát, cukrot, kekszet és pecsétet is kaptunk. A chipses csirke csak ráadás volt a nap végén! :-)

0_el_camino_rozsa.jpg

Úgy tűnt, hogy jót tett a kétnapos pihenő Erika lábának, ezért újra nekivágtunk az útnak. A célunk az volt, hogy két nap alatt elérjük Hospital de Órbigót, ami normál körülmények esetén egy nap alatt megjárható, de nem akartunk kockáztatni. Hospital nagyon szép emlék nekem, ott voltam önkéntes zarándokfogadó 2014. júliusban. Tudtam, hogy most is magyarok szolgáltak az alberguében, sőt, Klárit szeméyesen is ismertem, ezért még előző este írtam neki, hogy 2 nap múlva érkezünk.

Reggel még átmentünk az étkezőbe, ahol donativo alapon kaptunk reggelit. Jól esett a kávé és lekváros kenyér indulás előtt, de szomorúan láttam, hogy bizony sokan anélkül távoztak, hogy a donativo ládába bármilyen csekély összeget dobtak volna... Beszélgettem Fredericóval, akinek szintén rendbe jött a gyomra, így ő is folytathatta az útját. Elindultunk. Már megint nagyon hideg volt a reggel és a járdák csurom vizesek, hiszen az esti fiesta romjait most takarították el.

Útközben utolért bennünket Frederico és egy darabig együtt haladtunk. Nagyon sokat kellett gyalogolni a városból kifelé. Eleinte szűk utcákon gyalogoltunk, elmentünk a Szent Izidor Bazilika mellett....,

... majd később elértünk a San Marco térhez, ahol a kőkereszt tövében kuporgó zarándok szobor mellett fotózkodtunk egy kicsit, aztán haladtunk tovább.

A városi aszfalton való gyaloglás nagy kihívás volt, különösen Erika sérült lábának, de lassan lépegettünk, elvégre nem terveztünk túl hosszú távot aznapra. Kb. 1 órányi séta után beültünk egy bárba, ahol szív formára habosított café con lechét kaptunk. :-)

12_el_camino_kave.jpg

A rövid pihenő után még nagyon hosszú városi szakasz következett, összességében több mint 2 órába telt, mire magunk mögött hagytuk Leónt. A következő település La Virgen del Camino volt, ahol megint megálltunk pihenni, aztán folytattuk utunkat. A település végén két irányba is lehetett menni, balra valószínűleg szebb, de egy picit hosszabb út várt a zarándokokra, egyenesen tovább haladva viszont rövidebb, ámde az autóút közvetlen közelében vezetett a nyomvonal. A jelen helyzetben mi az utóbbit választottuk, mert nem mertünk kockáztatni. Valverde de la Virgen falunál láttam azt a padot az út túloldalán, ahol öt évvel ezelőtt leültem reggelizni, most gólyákkal volt tele a szomszédos harangtorony. A nap időközben belehúzott és hétágra sütött, már egyáltalán nem fáztunk. Aztán elmentünk egy jelzőtábla mellett is, ahol az El Camino jele mutatta az utat, én pedig jól odaálltam mellé, hogy legyen egy jó kis kagylós fotóm is. :-)

A következő falu határában egy bácsikától kaptunk kekszet, cukrot, rózsaszálat és még pecsételhettünk is! Annyira cuki volt a kis öreg, látszott rajta, hogy olyan jó szívvel adta és mi persze örömmel elfogadtuk. A poszt elején látható a kedves kis kollekció. :-) A nap egyre kitartóbban ontotta a meleget, nekünk pedig nem sok árnyék termett az úton. Egyszer egy kihalt épület tövében ültünk le tíz percre pihenni, aztán az út mentén elhelyezett ormótlan fém padok egyikén találtunk egy kis árnyékot, ott gyűjtöttünk erőt a továbbiakhoz.

Lassan, lassan végül elértünk Villadangos del Páramo településhez, ahol az útépítés miatt egy kicsit bizonytalankodtunk, de végül megtaláltuk a municipal alberguét, ahol a hospitalero nagyon kedvesen fogadott bennünket. Alig voltak a szálláson, talán 8-10 zarándok lehetett velünk együtt és még rengeteg hely volt. Mi egy négy ágyas boxba kerültünk, amely majdnem olyan volt, mintha külön szobánk lett volna, szóval teljes nyugi volt a szálláson. Befizettünk peregrino menüre is, mert már nem volt kedvünk vacsorát vadászni. Hatalmas adag tonhalas paradicsomos tészta volt az előétel, majd csirkecomb chips-szel, de igazival, nem sült krumplival! Így még sosem párosítottam a csirkét és a chipset, de végül igazuk volt, mert egy éhes zarándok szinte bármit megeszik és ez ráadásul nem is volt rossz, csak szokatlan egy kicsit... :-) Persze kaptunk vino tintót is hozzá, hogy jobban csússzon, nem is kellett altatni, pedig a spanyolok éppen aznap játszottak EB meccset és néhányan szurkoltak a hallban a tévé előtt, de az én álmom erősebb volt náluk és semmit nem érzékeltem a hangjukból.

19_el_camino_albergue.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr9412486377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.