El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 2016, 12. nap: Villafranca Montes de Oca - Cardenuela - 25 km

El Camino zarándokút - 2016. június 11.

2017. március 05. - Andrea az El Caminón

Camino oázis, atapuercai ősök, óriás spirál és egy üzenet Zsuzsikának. A csigák még mindig keresztben vonultak és még mindig nem használtam a lábáztató medencét... :-)

1_el_camino_napfelkelte.jpg

Éjjel nagyon zörgött az ágyam, minden kis mozdulatra hangosan nyikorgott. Szerencsére csak öten voltunk a szobában, így húsz ember helyett csak ötnek nem sikerült tőlem aludnia... Ez persze csak vicc, hiszen például a szomszéd amerikai pasi úgy húzta a lóbőrt, hogy horkolása nemcsak az ágynyikorgást, de a kinti kamionok zaját is elnyomta. Ébredés után, még indulás előtt lementünk az étkezőbe reggelizni, mert tudtuk, hogy hosszú egy szakasz következik és sokáig nem lesz bár az úton.

6:40-kor indultunk és rögtön egy iszonyú meredek emelkedőt kellett megmásznunk. Legalább 1 órán keresztül felfelé mentünk, ennek ellenére fáztunk, nagyon hűvös volt a levegő, de legalább nem esett az eső. A hidegtől eltekintve jól éreztük magunkat, nagyon szép volt a táj, páfrányokkal szegélyezett úton bandukoltunk, amikor hirtelen megint előkerült néhány őrült, öngyilkosjelölt meztelencsiga! Már megint keresztben flangáltak az úton és persze rögtön eszembe juttatták a "mit remél a csiga az út túloldalán?" című gondolatsort... Ezt továbbgondolva pedig beugrott a Kft. egyik száma, a "...macska az úton, már túl van a dolgon...." :-)

Végre időnként már nemcsak fölfelé, hanem lejtőkön lefelé is vezetett az út. Nagyjából másfél órányi gyaloglás után előkerült egy fa törzsére erősített "Oasis del Camino" feliratú reményt keltő táblácska, amely röpke 2 km távolságra jelölte a pihenőhelyet. Hurrá.

Az út időnként kiszélesedett és a megszokott köves felszín helyett egy-egy szakaszon homokos talajon sétálhattunk. Egy ilyen részen fotóztam a következő kedves üzenetet, amit valaki vagy valakik kisebb kövekből rakosgattak, formáztak az úton lévő zarándokok biztatására: BUEN CAMINO és a végén egy szívecske, alig fért rá a képre! Ez meg itt egy szmájli :-)

8_el_camino_zarandok_arnyek.jpg

A következő tábla már csak 700 méterre jelölte az oázist, mi pedig egyre jobban vártuk! Talán ha nem lettek volna figyelemfelhívó táblák, akkor nem számítottunk volna rá ennyire, na de így! Bár nem fűztünk hozzá túl nagy reményeket, de azért arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz megpihenni két órányi gyaloglás után az erdei út melletti oázisban, inni egy forró kávét, leülni valahová... Na ebből nem lett semmi. A kellőképp beharangozott oázison rajtunk kívül egy árva lélek sem volt. A maga nemében jópofa volt a berendezés, farönkökből készített ülőalkalmatosságok, faragott oszlopok, a fatörzsből gyalult asztalon még egy donativo tábla is díszelgett, szóval mindenre gondoltak... kivéve kávéra. :-) Nyilván nem voltunk elég fáradtak ahhoz, hogy a rönkökön ücsörögjünk, szóval kicsit körülnéztünk, aztán indultunk tovább.

Tovább gyalogoltunk San Juan de Ortega felé, alig akart előkerülni, de végül 10 óra körül beértünk. Éppen harangoztak, mi ezt úgy tekintettük, hogy a tiszteletünkre, igazán nem kellett volna... :-)

14_el_camino_san_juan_de_ortega.jpg

Lehuppantunk az albergue melletti bár teraszán, de majd' megfagytunk olyan hideg volt, pedig sütött a nap. A három órányi gyaloglás sokat kivett belőlünk, szóval legalább háromnegyed órát ücsörögtünk, aztán továbbindultunk Agés felé. Kellemes fenyőerdőn keresztül haladtunk, majd később kisebb törpefenyők szegélyezték az utat mindkét oldalról, azután előkerült a völgyben Agés is. Itt nem álltunk meg, átsétáltunk a falun, ahol 5 évvel ezelőtt megszálltam. Annyira fáztam, hogy elő kellett vennem a pulcsimat is, 11 órakor!

Amikor kiértünk a faluból, az országút mellett kellett gyalogolnunk. A szabályoknak megfelelően bal oldalon araszoltunk, amikor egyszer csak a falu határában lévő tábla hátoldalán egy magyarul írt üzenetet fedeztünk fel: "Szeretlek Zsuzsika" és egy szív, na meg a dátum, 2016. 06.08. Éppen három nappal előttünk jegyezte le valaki ezt a szerelmes üzenetet! :-)

Továbbhaladva hamarosan elértük Atapuercát, ahol a falu határában már jó előre tudatták velünk, hogy különös helyen járunk. Egy hatalmas ősember nézett velünk farkasszemet az út túloldalán, figyelmeztetve, hogy ne felejtsük el származásunkat... Atapuerca egyébként az egyik legjelentősebb európai régészeti ásatási hely, 1,2 millió éves emberi csontmaradványokat tártak fel, sőt ősi barlangrajzokat is felfedeztek itt. A régészeti hely sajnos csak előre lefoglalt időpontban látogatható, szóval ez nekünk kimaradt, de jó tudni, hogy őseink nyomában jártunk. Ennek örömére lezuttyantunk egy bárba megpihenni, ahol tapasként isteni finom olivabogyót kaptunk. Éljenek az ősök! :-)

21_el_camino_birkak.jpg

Amikor feltápászkodtunk (vagy tapas-kodtunk he-he), egy kisebb birkacsordába botlottunk, de ez nem különösebben nehéz Spanyolországban. Kicsit megbégettek, aztán falatoztak tovább, mi pedig elindultunk hegynek fölfelé. Ekkor már ismerőssé vált a köves útszakasz, amelyet anno csak holdbéli tájnak jellemeztem. Azóta sem lett változott jottányit sem, csupa kő és szikladarab mindenütt, ember legyen a talpán, aki ezen felkapaszkodik. Időközben a nap is egyre melegebben sütött, cseppet sem fáztunk már, sőt! Másutt is, de ezen a szakaszon különösen nagy hasznát vettem a túrabotomnak, mert az egyenetlen, sziklás talajon ide-oda csúszkált a lábam, jó volt kitámasztani. Bal oldalon végig szögesdróttal elkerített katonai bázis mellett vezetett utunk, úgy tűnik szándékosan ilyen nehezen megközelíthető terepre tervezték a területüket. 

A hegytetőre érve egy fakereszt állt, alatta stílszerűen egy rakás kő, ahol szusszantunk egyet.

26_el_camino_kereszt.jpg

Pár lépéssel arrébb az út jobb oldalán egy különös kőspirál terült el a fennsíkon. A zarándokok által kirakott spirál olyan hatalmas volt, hogy egyrészt alig fért el a képen, (különböző tornamutatványokkal a telefonomat a fejem fölött tartottam, hogy minél magasabbról fotózzam és ráférjen az egész spirál) másrészt még a Google mapen is látszik! Kő ide vagy oda, az élet még ezen a holdbéli tájon is utat tört magának. Cuki kis virágok sarjadtak ki a kövek között, nekem nagyon tetszett. :-)

Megint pár lépés és a magaslatról elénk tárult egy gyönyörű kilátás, ahonnan elláttunk egészen Burgosig. Ahogyan ereszkedtünk lefelé a lejtőn, egyre zöldebbé és virágosabbá változott a táj, közeledtünk aznapi célállomásunk felé.

Hamarosan elérkeztünk Cardenuela Riopico településre, ahol a falu szélén az út kétfelé ágazik. Ha egyenesen megyünk tovább, akkor rögtön a falu főutcáján keresztül a központba jutunk, de mi nem erre mentünk, mert a falu határában megláttunk egy albergue feliratú táblát és egy jobbra mutató nyilat, így arra fordultunk. Ha egyenesen mentünk volna tovább, akkor az alább látható municipal albergébe jutottunk volna.

34_el_camino_albergue_karikatura.jpg

Mi azonban a falut megkerülve, a felső utcán vonaglottunk el a táblán jelzett Albergue Via Minera szállásig. Ez nem egy tudatos döntés volt, hanem mentünk az albergue feliratot követve, úgy látszik jól működött a szállás marketingje, mert az első táblát követtük. :-) Szerencsére jó helyre kerültünk, mert egy 5 eurós vadonatúj szuper kis alberguébe csöppentünk, ahol még a fürdőfülkék is masszírozós tusolóval voltak felszerelve, igaz, hogy először azt sem tudtuk hogyan indítsuk el... Befizettünk zarándokmenüre, aztán mostunk is, hogy a szeles, de napsütéses udvaron a ruháink is időben megszáradjanak. Néhányan a lábáztató medencét is igénybe vették, de nálam ez szóba sem jöhetett a saját gyártású elméletem miatt. (Lásd. a sansoli bejegyzést.) Később még befutott az amerikai-fülöp-szigeteki pasi, aki előző este szintén ugyanott szállt meg ahol mi és leginkább a dalai lámára hasonlított. Később egy srác bekéredzkedett sátorozni az udvarra és a hospitalero - ha jól emlékszem, akkor 2 euróért - megengedte neki.

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr6212299427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.