El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 2016, 10. nap: Ciruena - Villamayor del Rio - 25 km

El Camino zarándokút - 2016. június 9.

2017. február 19. - Andrea az El Caminón

Színpompás tájak, virágos út, bagzós macskák. A természet ma zsenge zöldborsóval járult hozzá komfortérzetemhez. Szép emlékek... :-)

1_el_camino_ut.jpg

Valamivel reggel 7 óra előtt indultunk és alig 10 perces gyaloglás után elénk tárult a fenti képen látható táj. Vannak olyan jellegzetes helyszínek, amelyek az El Camino útleírások szinte mindegyikében szerepelnek, amolyan "el camino kötelező" fotó témák, ez a dombokat átszelő útszakasz is egy ilyen volt. Nagyon szerettem ezt a részt, mert jól szemlélteti azt a végtelen hosszú és titokzatos utat, ami az egész El Caminóra jellemző, ugyanakkor előre vetíti a közelgő Meseta hosszabbnál hosszabb sík etapjainak közelségét is. A dombok mögött ki tudja milyen új, izgalmas dolgok várnak majd? Öt éve ez a táj beszántva, meleg barna színben fogadott, most azonban a zöld minden árnyalatában üdén pompázott!

Dombok és völgyek között, gyönyörű virágokkal szegélyezett úton gyalogoltunk tovább Santo Domingo de la Calzada városa felé. Alig egy óra gyaloglás után értünk a városba, amely még álmosan ébredezett, amikor 8 óra körül odaértünk. A reggel meglehetősen hűvös volt még, ezért jól esett betérni az első nyitva lévő bárba a szokásos café con lechére. Aztán elhaladtunk az albergue mellett, ahol anno megszálltam. Szép emlékek... :-) Érdekes, hogy az első 5 napon kivétel nélkül ugyanazokat a szállásokat vettem igénybe mint 2011-ben, de az utolsó 4 napon - Logronót leszámítva - már sikerült elszakadnom a régebbi utam etapjaitól és újabb helyszíneken álltunk meg. Valószínűleg így lesz ez a mai napon is, hiszen Santo Domingóra most csak átutazóként tekintettem, Belorado pedig nagyon messzinek tűnt aznapra. Esélyes, hogy valahol a kettő között fogunk megállni a mai napon.

Még néhány méter az úton és elérkeztünk a román-gótikus stílusú székesegyházhoz, ahol a legenda szerint őrzik a fehér baromfi párt. (A történet számtalan leírásban megtalálható a neten, én most nem térnék ki erre, nálam hitelesebb forrásokból utána lehet nézni, akit érdekel, de az El Camino útikönyvekben is részletesen leírják a szerzők.) Be akartunk menni a templomba, de reggel még nem volt nyitva, így egy-két fotó a szabadon álló barokk harangtoronyról is, aztán mentünk tovább.

Továbbhaladva megint nagyon szép tájon, dombok között és kanyargós úton gyalogoltunk. Az idő egyre melegebb lett. Másfél óra múlva értünk Granonba, ahol megálltunk pihenni és reggelizni. Ahogy elkezdtünk falatozni, odajött hozzánk egy félszemű vörös macska, aki olyan keservesen nyávogott, hogy megsajnáltuk és apró falatokat dobáltunk neki a tortillánkból. Megette, de tovább nyávogott hangosan, erre odajött egy másik rozoga, sánta macska is. Több se kellett a félszemű vörösnek, ráugrott egyenesen a sánta cirmos hátára és ott a szemünk előtt akcióba kezdtek... A szégyentelen kis dög ezért nyávogott hát szó szerint, mint a bagzós macska és nem átallott az utca közepén... hm. A fotót inkább nem teszem fel, mert sértené a macska jogokat, na meg a jó ízlést is. Miután kihevertük a sokkot, továbbindultunk. :-)

Újabb egyenes szakaszok és búzatáblák következtek. Útközben zöldborsó ültetvények mellett is elhaladtunk és nem bírtam megállni, hogy ne egyek 3-4 hüvely friss, nyers zöldborsót. Gyerekkorom jutott eszembe, amikor nagymamámnál mindig megdézsmáltam a borsóleveshez szedett mennyiség jelentős részét, mielőtt az a fazékba kerülhetett volna.

18_el_camino_jellegzetes_ut.jpg

Dél körül magunk mögött hagytuk La Rioja híres borvidékét és átléptünk a Kasztília - León autonóm körzetbe, melyet egy méretes határkő és térkép is jelzett az út mellett. 

2 óra körül Viloria de Rioja faluban egy éles balkanyar után még legalább egy órát gyalogoltunk. Ekkorra már elég nagy volt a hőség ahhoz, hogy semmi kedvünk ne legyen továbbmenni, így eldöntöttük, hogy Villamayor del Rio település alberguéjében megszállunk. A szálláshoz kb. 300 métert le kellett térni az útról. Talán éppen emiatt vagy ki tudja miért az alberguében rajtunk kívül senki nem volt és később sem jött más zarándok! Válogathattunk az ágyak között, a fürdőt kedvünkre használhattuk, nyugalmunkat senki nem zavarta. Ilyen eddig még nem fordult elő az úton. Itt végérvényesen tudatosult bennem, hogy ebben az időszakban sokkal kevesebben járták az utat, mint július és szeptember között. 

Az alberguéhez egy hatalmas kert is tartozott, ahol a délutáni napsütésben és szélben hamar megszáradtak a ruháink. Befizettünk vacsorára és a házigazdák csak nekünk főztek! A leves felejthető volt, de utána két hatalmas szelet karajt, sült krumplit és salátát kaptunk. Jól belakmároztunk, aztán lefotóztam a Saint Jean Pied de Portban kapott szálláslistát, amelyben újabb alberguéket is feltüntettek. Hamarosan közzéteszem ezt is. Este még leápoltam a makacsul meglévő egy darab vízhólyagomat a sarkamon. Úgy tűnt, hogy a vásárolt Compeed vízhólyagtapasz önmagában nem oldotta meg a dolgot, csak arra volt jó, hogy útközben ne dörzsölje a cipő. Az is több a semminél... 

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr4712151473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kispangit 2017.02.22. 10:51:16

Várjuk a folytatást!