El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino: Santiago - Madrid

Camino Portuguese - 2015 szeptember 6.

2016. szeptember 06. - Andrea az El Caminón

Barangolás Madridban, királyi palota, katedrális, parkban alvás, freedom. :-)

0_madrid_plaza_mayor.JPG

Kora hajnalban indultam a buszpályaudvarra, mert az első busszal szándékoztam kijutni a reptérre. Az előző esti nyüzsgő Santiagónak nyoma sem volt, rajtam kívül egy lélek sem járt az utcákon. A buszhoz közeledve itt-ott feltűnt már néhány hátizsákos zarándok, de még így is kihalt volt a környék. A busz begördült és fél óra múlva már Lavacolla repterén voltam. Most már csak azon izgultam, hogy a túrabotomat hogyan fogom felvinni a gépre?

Abban reménykedtem, hogy Budapesthez hasonlóan itt is átengedik a biztonsági ellenőrzésen és a gépre is felvihetem majd. Beálltam a sorba, de a biztonsági kapunál rögtön észrevették a túrabotomat és nem engedtek tovább. Nagyon kedvesek voltak, elmagyarázták, hogy nincs semmi gond, menjek vissza a check-in pulthoz és adjam fel csomagként. Megnyugtattak, hogy ez teljesen ingyenes, nem kell fizetnem érte, de a fedélzetre nem vihetem fel. Szuper. Visszaballagtam és tényleg, rutinszerűen vették be a botot, felmatricázták és már ment is a futószalagon. Ezután újra biztonsági kapu, majd hamarosan mehettem is a madridi géphez. A hátizsákomat kézipoggyászként vittem fel, hiszen semmi olyan dolog nem volt már nálam, ami indokolta volna a csomagként való feladást és még a méretbe is belefértem. Ahogy beszálltam a gépbe és megkerestem a helyemet, éppen a hátizsákomat gyömöszöltem a poggyásztartó rekeszbe, amikor hátulról valaki kedvesen lendített rajta egyet és zsuppsz, már fenn is volt a csomag. Az illető még annyit mondott, hogy "Jó reggelt kívánok!" :-) Nagyon meglepődtem, mert spanyol járaton voltam, nem számítottam rá, de jól esett végre magyar szavakat hallani. Máté a francia utat járta és ő is Madridon keresztül tartott hazafelé, ráadásul ugyanarra az esti gépre szólt a jegye Budapest felé, mint nekem. Meg is beszéltük, hogy lesz néhány óránk Madridban és együtt megyünk be a városba egy kicsit körülnézni. Így is történt, íme az első képek a város forgatagáról és néhány nagyobb épületről. Ahogy feljöttünk a metróból, rögtön egy Jakab-kereszthez hasonló címer és egy Compostela felirat díszelgett az egyik épület falán. Nincsenek véletlenek! :-)

Máté nagyon jó idegenvezetőnek bizonyult, nagy biztonsággal forgatta a térképet és én teljesen rábíztam magam. Nem is bántam meg, mert azalatt a röpke néhány óra alatt, amit Madridban töltöttünk nagyon szép helyekre vezetett el. Az egyik ilyen csodaszép épületegyüttes a királyi palota volt.

Természetesen rengeteg turista fotózott a környéken, így tettünk mi is. A királyi palotával szemközt, csupán pár lépésnyire állt a lenyűgöző Almudena katedrális. Máté itt is nagyon sok érdekességet mesélt, miközben körbejártuk a hatalmas szentélyt. A gyönyörűen díszített szent kapu ugyan zárva volt, hiszen azt csak a szent években nyitják meg, de így legalább szépen kirajzolódtak a mesterien megmunkált plasztikus domborművek.

Be akartunk menni a katedrálisba, de mise lévén olyan tömeg volt, hogy úgy döntöttünk, később visszajövünk majd. Addig is körbejártuk még egyszer.

Mivel már nagyon éhesek voltunk, megebédeltünk egy kisvendéglő teraszán. Ettől aztán úgy leesett a vérnyomásunk, hogy csak kóvályogtunk a rekkenő hőségben. Elsétáltunk a San Fransisco Bazilika mögötti parkba és leültünk egy padra. Külön-külön elfoglaltunk egy-egy padot, na nem mintha nagy tülekedés lett volna érte, mert rajtunk kívül csak egy két ember lézengett arra. Aztán mindkettőnket elnyomott az álom... Nem sokat, talán negyed órácskát szundikáltunk a padon fekve, de nagyon jól esett. Amikor felébredtem és láttam, hogy Máté is ugyanúgy heverészik hátizsákját a feje alá téve, akkor futott át az agyamon a gondolat, hogy végül is milyen szabadságot élvezhettünk akkor. Máté egyébként fiatal ügyvéd volt és én is felelősségteljes munkát végeztem, szóval vicces volt, ahogy gondtalanul heverésztünk laza túrafelszerelésben, teljesen levetkőzve magunkról a komoly státusszal járó sztereotípiákat... Jó érzés volt. :-)

Aztán összeszedtük magunkat, a csapból hideg vizet ittunk és immár kipihenve, felfrissülve indultunk tovább Madrid utcáin. Először egy forgalmas úton hömpölygő tömegben, majd még több emberrel körülvéve, de már szűkebb utcán haladtunk tovább. Mindenütt tapas bárok, éttermek, árusok, rengeteg járókelő és nyüzsgés. Hamarosan a Plaza Mayor színes házaihoz érkeztünk. Ezen a velencei Szent Márk térhez hasonló főtéren még több ember, az árkádok alatt még több bár, terasz és étterem, egyszóval csupa pezsgés, hamisítatlan spanyol hangulat érződött.

Végül visszasétáltunk a katedrálishoz, hogy belülről is megcsodálhassuk. Engem lenyűgözött, nézzétek meg ti is! :-)

A katedrális után metróra szálltunk és visszamentünk a reptérre, ahol még összefutottunk Hajnival, akivel Finisterrében és Muxiában is találkoztam. Ő Santiagóból nem repülővel, hanem vonattal utazott Madridba, de ugyanarra az esti budapesti Wizzair járatra várt, amire mi is. Történetesen ő is jogász. :-) 

Szépen szállt fel a gépünk és simán landoltunk éjfél körül Budapesten. Ismét befejeződött tehát egy út, de az élmények tovább élnek bennem és remélem, hogy valamikor újra láthatom kedves útitársaimat is! 

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr6811071590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.