El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino 9. nap: Caldas de Reis - Teo (28,5 km)

Camino Portuguese - 2015. augusztus 31.

2016. május 17. - Andrea az El Caminón

A fotószegény utolsó előtti nap, amikor végre előkerültek a magyarok és alig tudtam elolvasni a saját írásomat. :-)

A fentiek miatt álljon itt kezdésnek egy kecske. Igaz, nem játszott nagy szerepet az utamon, de mindent megtett, hogy fotómodell lehessen.

portugal_ut_1.jpg

Fél 5-kor keltünk és 5:20-kor elsőként hagytuk el a szállást. A korom sötét hajnalhoz bagolyhuhogás is járt, nehogy túlságosan nagy mellénnyel közlekedjünk. Annak rendje, módja szerint ide-oda tekintgetve óvatosan lépkedtünk és gyakorlatilag egymást rémiszgettük minden furcsa kis nesszel, amiken persze jókat vihogtunk. 8:20-kor álltunk meg az első bárnál reggelizni. Időközben kivilágosodott és innen már külön mentem tovább. Az út nem volt különösebben érdekes, jól haladtam. Egy másik bárban utolértem a lányokat, újabb kávé, aztán megint együtt indultunk tovább. Sarah és Jesus előrement, mi Carolinnal lemaradtunk és sokat beszélgettünk. Aztán előkerült még három német lány, szóval elmondhatom, hogy teljes német megszállás alatt volt az út. Mindegyik nagyon fiatal volt és egytől egyig kiválóan beszéltek angolul! Valahogy úgy éreztem, hogy a nyelvtudásban is óriási szakadék van a német és magyar fiatalok között, tisztelet a kivételnek... Mindenesetre nagyon rendes volt tőlük, hogy bár minden további nélkül beszélgethettek volna egymással németül, de a jelenlétemben angolul társalogtak még egymással is, hogy ne érezzem magam kirekesztve. 

Ma nem nagyon voltam fotós kedvemben, alig készítettem néhány képet, szóval ez a bejegyzés rövid lesz, de cserébe ígérem, hogy a következő posztban csodaszép fotókat közlök majd, elvégre az már Santiagóról fog szólni! :-) Na de térjünk vissza a mai naphoz. A német lányokkal egy árnyékos padon ücsörögtünk és finom aszalt gyümölcsöket és olajos magvakat falatoztunk. Feltöltődve energiával indultunk tovább a 24 ágyas Teo felé, ami bizony nem túl sok ennyi zarándoknak. Lefotóztam még egy szép templomot útközben, aztás spuri tovább.

Teóhoz közeledve megint elkezdett esni az eső, de így legalább még jobban szedtem a lábam. Libasorban mentünk a lányokkal az aszfalt út szélén, egyszer csak megláttam Sarah alakját a dombtetőn szélesen integetve, hogy siessek. Mint kiderült, ők már 10 perccel előttem odaértek Carolinnal és már csak egyetlen ágy maradt és azt lefoglalták nekem. Annyira rendesek voltak hozzám! A többi német lánynak így sajnos nem jutott ágy, ezért kb. 500 métert vissza kellett gyalogolniuk egy privát hotelig. Végül nekik is jutott hely csak egy picit drágábban....

Az alberguében érdekes közjáték fogadott. Egy irtó barátságtalan, idős nyanya hospitalera regisztrálta a pereginókat és egyfolytában kiabált, sőt veszekedett egy olasz családdal, mert azok betelepedtek a földszinti mozgássérült szobába. A négytagú olasz család egyébként csak azért pakolt be a szeparált földszinti szobába, mert tele voltak csincsával, azaz a rettegett ágyi poloska csípéseivel. A zsörtölődő hospitalera kérlelhetetlen volt, nem engedte, hogy ott aludjanak - egész éjjel üresen maradt az a szoba - hanem felzavarta a családot a közös hálóterembe... 

Mindenesetre amíg a regisztrációra vártunk a társalgóban, végre megütötte a fülemet egy-két magyar szó!! Na végre! Az utolsó előtti napon találkoztam az első magyar zarándokkal, jobban mondva rögtön kettővel is! Viola és Brigitta azt hiszem a francia utat járták, bár ebben nem vagyok biztos, mert akkor mit kerestek Teóban, mindenesetre a naplómban valami ilyesmit jegyzeteltem le, igaz elég olvashatatlanul.... Ha nem hiszitek, hogy milyen olvashatatlanul írok, tessék, itt a bizonyíték. :-)

portugal_ut_andrea_kezirasa.jpg

Na jól van, segítek. Arról írtam a jegyzetemben, hogy "Két magyar, Viola és Brigitta a francia utat járták (?). Eleredt az eső, de elmentünk kajálni. Ittunk orujo blancót (igaz, k-val írtam). Valami finom ragut ettünk. Visszamentünk, (itt valami zavaros....) Jesusékkal voltunk. A tévében a magyar menekült helyzetről beszéltek." Most már értitek miért készülnek ilyen lassan a posztok? Mire kiolvasom a saját írásomat! .... :-)

portugal_ut_5.jpg

A lényeg, hogy végre találkoztam magyarokkal is, de mivel aznap nem voltam fényképezős kedvemben (vagy azt hiszem megtelt a memória és bütykölnöm kellett valahogy) szóval róluk később készítettem fotót. A lenti kép is másnap reggel készült a sötét társalgóban, amikor pakolásztuk a cuccainkat az utolsó etap előtt. Holnap jön Santiago!!! :-)

portugal_ut_6.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr678726510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.