El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino 3. nap: Portela - Ponte de Lima (24,2 km)

Camino Portuguese - 2015. augusztus 25.

2016. január 31. - Andrea az El Caminón

Szabadtéri konditerem, farkaséhség jégkrémmel, eltévedés fényes nappal. Alvásgondod van? Szedjél caminót! :-) 

1_portugal_camino.jpg

8:20-kor indultam el, pedig a telefonomat 6:25-reállítottam be. Még mindig nagyon lassan tudtam reggelente elkészülni, ez semmit sem javult a francia út óta. Ezen változtatni kell! - gondoltam magamban és komótosan tettem meg az első lépéseket. Az automatából még ittam egy kávét, bár nem esett túl jól. Az égbolt barátságtalanul szürke felhőkkel ijesztegetett, az úton itt-ott eső áztatta kövek és vízátfolyások adtak nyomatékot az időjósok előrejelzéseinek, de nem akartam magam ezzel stresszelni. 

Sokáig gyalogoltam, de sehol egy bár vagy bolt, ezért úgy döntöttem, hogy előveszem az otthonról hozott tartalék Cerbona szeleteket és abból ettem meg kettőt. De nem akármilyen helyen reggeliztem ám! Az út mentén kialakított szabadtéri kondi parkban! Őszintén szólva el sem tudtam képzelni, hogy bármelyik kondigépet kipróbáljam, mert elég sok kilométer volt már addigra a lábamban, mindenesetre hangulatos hátteret kölcsönöztek szerény kis elemózsiámhoz. 

Közben  utolért Lenka és Jonathan, a tegnap megismert német házaspár, akikkel aznap többször is váltogattuk egymást. Hol ők hagytak le, hol én előztem meg őket és ez így ment egész nap. Az egyik alkalommal Jonathannal jöttem egy darabig és beszélgettünk egy kicsit. (Mondanom sem kell, hogy mindenkivel angolul folyt a társalgás, a németek többsége kiválóan beszélte a nyelvet.) Elmesélte, hogy építészmérnökként többször is járt már Budapesten és persze lenyűgözte a város! Ezt olyan jó érzés volt újra és újra hallani! :-) Három kamasz fiaikkal együtt indultak az útra és a legkisebb, a 15 éves bírta a legjobban, úgy szárnyalt, mint a madár.

Egy idő után oszlani kezdtek a felhők és egyre melegebb lett az idő. Elővettem a napszemüveget és a napkalapot, hogy végre használjam is, ha már idáig elcipeltem őket. 

Egyszer aztán végre egy kis faluban feltűnt egy bár, de addigra már 2 óra is elmúlt. Mit mondjak, nem ettem túl magam a két Cerbonával, elég éhes voltam már. A bárban persze nem volt ennivaló, de Jonathan meghívott egy kávéra és vettem hozzá egy jégkrémet, hogy valami energiát is bevigyek. Ők elindultak, én pedig egy kicsit ücsörögtem még a jégkrémemmel és azon tűnődtem, hogy vajon előző este miért nem vettem semmit a házhoz szállított bakeryből... Érdekes, megint azon kaptam magam - mint a francia úton annyiszor - hogy farkaséhes vagyok és bármit meg tudnék enni. :-)

Kellemes tájakon, nagyon szép falvakon és dimbes-dombos vidéken keresztül vezetett az út. Egyre melegebb lett és még legalább másfél órás gyaloglás várt rám Ponte de Limáig. Szerencsére a portugál caminón a sok jelzés mellett bőven telepítettek ivókutakat is, amire szükség is volt a rekkenő hőségben. Egyes kutak mellé pihenőpadokat is tettek, ahol a megfáradt vándorok lazíthattak egy kicsit. Én persze éltem a lehetőséggel. :-)

22_portugal_camino.jpg

Úgy tűnt, hogy a portugálok is szerettek ünnepelni, mert egyszer csak egy feldíszített boltíves installáció alatt kellett áthaladnom. A virágos díszlet után egy gyönyörűséges platánfa sor árnyékos lombjai alatt vezetett az út Ponte de Lima köpontja felé. A Lima folyó partja mentén lévő csodálatos ősfák alatt padok és arrébb kirakodóvásár fogadta az idetérőket.

Mire beértem Ponte de Lima városába, a nagy melegtől vagy talán az éhségtől annyira kész voltam, hogy már csak arra tudtam gondolni, hogy érjek át a hídon és becsekkoljak a szállásra. Persze addig még el is kellett jutnom. Naná, hogy ilyenkor egy hosszú hídon kell átmenni, ahol semmilyen árnyék nincs! :-) 

Hogyan tudtam elmenni a szállás mellett? A mai napig nem értem. Csak azt vettem észre, hogy a hídon átérve, a nyilat követve egy kis utcába fordultam, ahol egy portugál pasi furcsán nézegetett és megszólított, hogy nem erre van az albergue, hanem forduljak vissza. Nem sokat nézhetett ki belőlem, mert inkább visszajött velem és egészen a kapuig elkísért. Na, szépen vagyunk, megint hoztam a formámat! :-) 

Becsekkoltam, a 35. voltam aznap a szálláson, aztán később befutott Sarah és Carolin is, de ők egy másik teremben kaptak ágyat. Nagyon szép, felújított alberguébe csöppentem, tágas terekkel és főleg nem emeletes ágyakkal! Fürdés után lementem egy kicsit körülnézni a városba, majd a szállás melletti étterem teraszán ettem egy peregrino menüt 6 euróért. Valami kelkáposztaleves-féle volt az első fogás, majd egy hatalmas steak salátával. Nagyon jól esett! Ezután felmentem a szobába és éppen elkezdtem írni a naplómat, amikor a mellettem lévő ágyon egy nagyon szép brazil lány pakolászott és odafordult hozzám. Azt mondta, hogy előre szól, mert ő szokott éjjel beszélni álmában, de ne ijedjek meg, még akkor sem, ha kiabál. Szép kilátások... ! Mindenesetre nem emlékszem semmiféle beszédre, mert úgy ki voltam dőlve, hogy amint vízszintbe helyeztem magam, rögtön mély álomba merültem. Tanulság: a camino mindenféle alvásproblémára (is) gyógyír! És mivel amúgy is jó alvó vagyok, így duplán hat. Boa noite!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr648336364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.