El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Barcelona, Barcelona... 2. nap

2015. július 29. - Andrea az El Caminón

Meseszerű kerti relax után tengerparti activity, végül egy viharos éjszakán megint búcsút vettünk Barcelonától és Spanyolországtól. 

Eleinte azt hittem, hogy álmodom, de amikor fél óra elteltével is hallottam a monoton, azonos tónusú férfi hangok mormolását, akkor tudatosult bennem, hogy valamiféle szertartás hangjaira ébredtem. Kinéztem az ablakon, de a szép kilátáson kívül nem láttam semmit. Később derült csak ki, hogy a közelünkben van az arab negyed és csak a szokásos reggeli imájukat hallottuk. Hm, érdekes epizód volt, mert erre valahogy nem számítottam Spanyolországban, de Barcelona végül is egy multikulti világváros...

Gyorsan összekaptuk magunkat és lementünk reggelizni. A szállásunk egy botanikus kerthez hasonló gyönyörű zöld környezetben volt. Maga az épület nem volt szép - felújított, magas, szocreál épület hatodik emeletén kaptunk szobát - de a kert csodaszép, buja zölden pompázott! A szállásdíj reggelit is tartalmazott, amit egy másik épület éttermében lehetett elfogyasztani, így tehát át kellett menni a kerten. Jó, hogy így történt, mert egyébként lehet, hogy észre sem vettem volna a szépséges oázist, amilyen szórakozott vagyok... :-) Így viszont csak ámultam és bámultam, hogy milyen gyönyörű helyre vetődtünk és persze jó sok fotót is készítettem. Az illatokat sajnos nem tudom prezentálni...

Bőségesen megreggeliztünk, aztán még egy sor fotót készítettem a kertről, mielőtt elindultunk volna a városba.

Először egy internet kávézót kerestünk, mert be kellett csekkolnunk és persze kinyomtatnunk a beszálló kártyákat. A recepción útba igazítottak bennünket éppen arrafelé, ahonnan a hajnali rituálé hangjai hallatszottak. Gyalogosan indultunk tehát mai első felfedező portyánkra és nemsokára egy felüljáróról tekintettünk vissza rezidenciánk irányába. Sűrű, sötét felhők gyülekeztek az égen, de mi nem is akartunk arra gondolni, hogy ebből eső is lehet, elvégre Barcelonában jártunk a nyár kellős közepén! :-)

Rövid bóklászás után találtunk is egy internet kávézót, ahol elintéztük a boarding pass nyomtatását, majd a legközelebbi metró állomáson célba vettük Barcelona belvárosát. Úgy terveztük, hogy ma én is lemegyek Mártival a tengerpartra és majd utána mászkálunk egy kicsit még a városban. Valószínűleg nem jó helyen szálltunk le, mert ahol feljöttünk a metróból, onnan még messze volt a part, de ez is megoldódott hamar. Rövid tájékozódás után rájöttünk, hogy villamossal is lesuhanhatunk a plázsra, amikor megpillantottuk a közelben lévő síneket. Nem kellett sokat várnunk, jött is a szép tiszta, erősen légkondis csinga, ahol utas csak elvétve ténfergett rajtunk kívül. Nem szép dolog, de mi véletlenül elfelejtettük érvényesíteni a jegyünket, így aztán kellő izgalmi állapotban siklottunk végig Barcelona utcáin. :-)

Egészen közel a tengerpartig vitt a villamos. Nem volt kifejezetten strand idő, de amikor kiszálltunk a villamosból, megcsapott minket a meleg, párás, fülledt levegő a hűvös légkondi után.  Mivel Márti mindenképp csobbanni akart, elindultunk Barcelona egyik legnépszerűbb szabadstrandja felé. Először az Olympic Village mellett haladtunk, ahol a híres Marc szobor köszöntött bennünket. 

Végig mentünk a yacht kikötő mellett, majd leértünk a homokos partra, ahol érthető okokból sokkal kevesebben voltak, mint tegnap. 

A tengeri fürdőzés után végigjártuk a parti souvenir boltokat és megállapítottuk, hogy nagyon drága minden. Vettünk azért egy-két hűtőmágnest, majd elindultunk vissza a város gótikus negyedébe. Az idő valahogy nagyon elrepült, mert a katedrálishoz már éppen zárórára értünk és nem tudtunk bemenni. A katedráls közelében rengeteg turista és helyi fiatal csoportosult, szinte hömpölygött a sok ember az utcán és a tereken. A közelben néhány érdekes, szürreális szoborra bukkantunk, de az egyik ház oromzatát is hatalmas szemgolyók borították. Hiába, Barcelona attól is különleges, hogy a legváratlanabb és legelképesztőbb formákba, alkotásokba botlik a jámbor turista lépten-nyomon. Nekem nagyon tetszett! :-)

Lassacskán ránk sötétedett és elindultunk vissza a szállásunkra, mert kora hajnalig még akartunk aludni két-három órát. Lefotóztuk az éjszakai busz menetrendet és ez nagyon jó megoldásnak bizonyult, mert így pontosan tudtuk, hogy mikor kell indulnunk a reptérre. Amikor a szállásunkhoz közeli metróból feljöttünk, már dörgött az ég. Nem panaszkodhattunk, mert bár egész nap lógott az eső lába, de megúsztuk egy csepp eső nélkül. Eddig. Muszáj volt még bemenni egy kis boltba ennivalóért, ahova már futólépésben tettük meg az utat, mert eleredt az eső. Mit eleredt? Ömlött! A legnagyobb gondot viszont nem az özönvíz-szerű eső jelentette, hanem a villámlás! Aki ismer, az tudja, hogy rettegek a villámlástól, így arról egyszerűen szó sem lehetett, hogy amíg egy árva kis villám is csattogott a közelben én kitegyem a lábam a boltból. Ahogy a legtöbb kis élelmiszerboltot Barcelonában, így ezt is arabok vezették, legalábbis az eladó egy arab fiatalember volt. Látva a villámlástól való félelmemet, nagyon cuki dolgot művelt: betett valami jó kis zenét a cd lejátszóba, hozott egy széket és odatette nekem az ajtóhoz, de még a bolton belül, ahonnan mintegy páholyból nézhettem a tomboló vihart. :-)

A vihar után hazaúsztunk a szállásunkra, összepakoltunk és 2 órát aludtunk. Hajnal 3-kor elindultunk, hogy megkeressük az éjszakai buszt a lefotózott menetrend alapján. Jött is hamarosan és egész jól eligazodtunk a városban. A Katalunya téren át kellett szállni egy másik járatra, aztán minden gond nélkül megérkeztünk a reptérre. Hamarosan beszálltunk és felszálltunk, így már megint búcsút kellett vennem Spanyolországtól. :-( Persze már nem olyan szomorúan, mint eleinte, mert tudom, hogy jövök még! :-)

barcelona_zzh.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr227656390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.