El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Barcelona, Barcelona, te csodás! 1. nap

2014. július 27. - Santiago de Compostela - Barcelona

2015. június 13. - Andrea az El Caminón

Gaudi, Sagrada Familia, sangria, paella... Annyit gyalogoltam, mintha csak a caminót jártam volna. :-) 

Nagyon korán keltünk, gyorsan összepakoltunk és szép csendben távoztunk a Campus Sur falai közül. Legalább háromnegyed órás gyaloglás állt előttünk a buszpályaudvarig. Úgy terveztük, hogy a 6:30-kor induló buszt még elérjük és azzal megyünk ki a reptérre. Furcsa volt baktatni Santiago elnéptelenedett utcáin a kora reggeli sötétben, hiszen alig néhány órája még hömpölygött a tömeg mindenhol, most pedig csak a takarító gépek és a szemétszállítók zaja törte meg a csendet itt-ott. A város még aludt, mi pedig szépen elköszöntünk tőle, de csak ideiglenesen távoztunk, hiszen mindketten biztosak voltunk benne, hogy visszatérünk még. A katedrális előtt elszorult a torkom egy picit..., de nem volt túl sok időnk, menni kellett. A buszt persze így sem értük el, de nem csináltunk belőle nagy ügyet, mert a 7:00-kor indulóval is bőven kiértünk a reptérre. 2011. évi itt jártamhoz képest meglepődve tapasztaltam, hogy egy egészen más terminálon, egy szép új indulási csarnok előtt tett le a busz a Lavacolla reptéren. Hamar becsekkoltunk, beszálltunk a gépbe és 8:45-kor magunk mögött hagytuk Santiagót. Adios, Santiago! Elindultunk hát Barcelona felé. Többször repültem már Barcelonába, de sosem tudtam megszokni, hogy leszállás előtt a szárazföld felől a gép tovább repül mélyen a tenger fölé, majd ott a nagy kékség fölött vesz egy U kanyart és így száll le Barcelona El Prat repterén. Hola, Barcelona, megjöttünk! :-)

Hiába repültem már többször is Barcelonába, mindig csak átutazóban voltam itt, a városból eddig szinte még alig láttam valamit. Most majdnem 2 teljes napunk lesz felfedezni, bár így utólag tudom, hogy Barcelonára egy hét sem lenne elég, tehát még ide is vissza kell térnem! :-) A reptérről kiérve elindultunk megkeresni a metrót. A kijárattól balra fordulva el kell menni a terminál végéig, majd ott az épületre merőlegesen egy hosszú üvegfolyosó magasodik az autóparkoló felett, azon keresztül lehet eljutni a metróhoz. Jó néhány automatából lehet jegyet venni, sőt, nagyon sok metró térkép is segít a tájékozódásban, de ha ez nem lenne elég, akkor egy nagyon kedves spanyol úriember áll az ideérkezők rendelkezésére. Mi is igénybe vettük a segítségét, mert nem volt teljesen egyértelmű, hogy milyen jegyet vegyünk. Tényleg nagyon rendes volt, mert elmagyarázta - persze angolul - hogy érdemesebb egy T-10 típusú jegyet vennünk 10,30 euróért, amit mindketten használhatunk az 1 zónában és 10 utazást tesz lehetővé. Amikor így kiokosodtunk, megvettük a jegyet és beszálltunk a ragyogó tiszta, iszonyúan légkondicionált, szinte üres metróba és elindultunk Barcelonába.

A harmadik megállónál át kellett szállnunk egy másik vonalra, mert a szállásunk nem a városközpontban volt. Még egy jó fél órát metróztunk, a második vonalon már elég sok utas volt, de a kellemesen hűvös, légkondis utastérben kényelmesen utaztunk. Ahogy aztán kiszálltunk a Montbau megállónál megcsapott a meleg nyári levegő. Rövid bolyongás után megtaláltuk végre a szállásunkat is. Tágas utak és hatalmas parkok övezte városrészen foglaltunk szállást néhány napja a booking.com oldalon. Meseszerű kertek és ligetek között egy több emeletes, kissé szocreál épület hatodik emeletén volt a szobánk. A következő posztban majd részletesen bemutatom, most egyelőre csak néhány fotó ízelítőül.

Nem sokat időztünk, mert gyorsan vissza akartunk menni a városba, hogy lássunk is valamit Barcelonából. Lepakoltunk és már mentünk is újra a metróhoz. Először a Sagrada Familiát vettük célba, de nem gondoltuk, hogy milyen sokat kell majd gyalogolni, hogy végre megpillantsuk. Nagyon tetszett, hogy a széles utak mentén bicikli utak és sétányok haladtak párhuzamosan, ahol padokon pihenhettek a megfáradt turisták és városlakók. Mint például én... :-)

18_barcelona_pad.jpg

Aztán egyszer csak megpillantottuk Gaudi monumentális remekművét, a Sagrada Familiát. Természetesen még mindig daruk és állványok vették körül, hiszen ez az épület már több mint 100 éve épül, talán sosem fejezik be... Ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy nagyon hosszú sor állt előtte, reménytelennek tűnt a bejutás, ha még mást is látni akartunk. A belépő egyébként 18 euró lett volna, de sajnos kihagytuk, így még egy ok, hogy vissza térjek még ide. :-) Itt történt az a szerencsétlen véletlen, hogy orrba vertem egy turistát. Annyira nagy lelkesedéssel mutattam valamit Mártinak, hogy a bal kezemet kinyújtva mutattam előre és közben egy lendülettel balra fordultam 90 fokot, és éppen orrmagasságban belesétált a kézfejembe egy koreai turista. Szegény, most is úgy szégyellem, nem akartam én bántani... :-)

A Sagrada Familiát kívülről körbefotóztuk, azután megbeszéltük Mártival, hogy külön válunk, mert őt inkább a tengerpart vonzotta, én pedig inkább a városban akartam körbenézni. Megbeszéltük, hogy 3 óra múlva találkozunk a parton. Elindultam hát Barcelona felfedezésére és a nagy eltévedésekre. :-) Rögtön egy olyan tűzfal mellett haladtam el, amire egyszerűen felfestették az ablakokat és az erkélyeket, sőt, még a lakókat is. Viccesek ezek a spanyolok, akarom mondani katalánok. :-) Aztán lefotóztam messziről a Torre Agbar felhőkarcolót, majd hátra arc és elindultam a Diagonál sugárúton, hogy jól eltévedjek. :-) 

Először a Mossen Jacint Verdaguer téren botlottam egy emlékműbe és körben szép épületeket fotóztam. 

Majd a következő nagy kereszteződésnél a Casa Terrades épületét fotóztam elölről, hátulról, oldalról... Továbbhaladva a Diagonálon belebotlottam a Casa Mila / La Pedrera épületébe - naná, hogy ez is Gaudi - de sajnos pechem volt, mert éppen renoválták és bevonták egy homlokzatot imitáló nyomott hálóval. Mentem tovább és kattogtattam még néhány épület fotót. Valahol itt vesztettem el a fonalat és eltévedtem. 

Nem tudom hogyan keveredtem el, de valószínűleg a hat- és nyolcszögletű tereknél illetve útkereszteződéseknél vesztettem el a fonalat, mert nem egyenesen követtem az utat, hanem letértem róla. Kb. fél órás bolyongás után a térkép alapján beazonosítottam, hogy hol lehetek és elindultam a Casa Batlló felé. Már messziről láttam, hogy rengeteg turista fotózta Gaudi egyik legjellegzetesebb épületét. Én is így tettem, bár a saját fotóimnál sokkal szebbeket láttam már erről a házról, de élőben azért nagy élmény volt látni!

Ahogy tovább indultam széles sugárutakon haladtam ismét. Nagy világmárkák üzletei között banduloktam, de amerre mentem, mindenütt belebotlottam kisebb-nagyobb szőkőkutakba. Üdítő élmény volt a meleg nyári napon a víz látványa és a hűvös permetfelhő közelében felfrissülni.

Az idő gyorsan szaladt, így elindultam a tengerpart irányába, hogy majd ott találkozzak Mártival. Közben persze szorgosan fotóztam az elém kerülő témákat. Egy hatalmas épület előtt mentem, aminek a torony része úgy épült, hogy optikailag úgy tűnik, mintha hátra akarna dőlni, pedig a falak függőlegesen állnak. Aztán eljutottam a hatalmas Catalunya térre, ahol mily meglepő, megint csak szökőkutak fogadtak. Imádtam! :-)

A térkép alapján a lehető legrövidebb útvonalon keresztül próbáltam eljutni a plázsra, így keveredtem a gótikus negyedbe, ahol az egyik utca végén a katedrális is kikandikált.

A gótikus építészet mellett itt kapott helyt a Katalán Zene Palotája modernista épülete is.

Úgy gondoltam, hogy levágok egy nagy kanyart és a főútról befordultam balra, mert a kisebb utcákon át rövidebbnek tűnt a távolság a tengerpartig. Elhaladtam a Santa Caterina Mercat mellett, de nem mentem be, mert már későre járt. Hű, most látom csak, hogy mennyi mindent kihagytam, de hát két nap Barcelonában szinte semmire sem elég! Mindenesetre lefotóztam a hullámos tetejű piacot és szedtem a lábaim egyre szaporábban. Egyszer csak azt vettem észre, hogy szűk sikátorok közé keveredtem, ahol szinte csak arabok és színes bőrűek jártak az utcán... Még jobban szaporáztam a lépteimet, mert rajtam kívül nem sok turista mászkált errefelé...

Mindeközben Márti kedvére süttette magát a langymeleg koraesti napsütésben Barcelona legnépszerűbb tengerparti fövenyén és várta, hogy megérkezzek. Most beszúrok ide néhány képet, amelyeket Márti készített, nehogy kihagyjam Barcelona egyéb látnivalóit.. :-) A találkozót az egyik magas toronyház tövénél beszéltük meg, megcéloztam hát és mentem tovább a tengerpart felé. Mire odaértem, majdnem összeestem a fáradságtól, annyira kimerültem az egész napi gyaloglástól.

Rövid telefonos útbaigazitás után végre találkoztunk Mártival, aki csokibarnára sült a homokos plázson, pedig előtte sem volt hófehérke. Időközben mindketten nagyon megéheztünk, sőt, meg is szomjaztunk, így kerestünk egy kerthelyiséges éttermet a közelben. Nem volt nehéz találni, mert egymás után sorakoztak a vendéglők. Kissé illúzió romboló volt, hogy szinte mindegyik éttermet kínaiak működteték, legalábbis a pincérek azok voltak. Na mindegy, lehuppantunk az egyik asztalhoz, ahol egy olyan két személyes "oferta"-t (ajánlatot) választottunk, amiben egy nagy tál salátát adtak előételként, majd a négy éve hőn áhított tenger gyümölcsei paella volt a fő fogás! Hatalmas adagot kaptunk és isteni finom volt! Ja, a menühöz járt még egy egész kancsó sangria is, tele gyümölcsökkel. Naná, hogy benyakaltuk az egészet! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr947516118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.