El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Fiesta Santiagóban - magyar utcazenészekkel

Santiago de Compostela - 2014. július 26.

2015. március 25. - Andrea az El Caminón

Búcsú Santiagótól. Újra. Most nem szomorúan, mint 3 évvel ezelőtt, mert tudom, hogy még visszatérek. :-)

Jókedvünket fokozta, hogy ismét találkoztunk a két magyar zenész fiúval, Lacival és Dezsővel, akik különleges koncertet varázsoltak Santiago egyik szűk utcácskájában. De erről majd később.

dsc_2173.jpg

Két hete nem aludtuk ki magunkat rendesen, így ma kicsit lustálkodtunk a szállásunkon. 11 óra körül másztunk ki a szobánkból és indultunk be a városba. Első utunk kedvenc kávézónkhoz vezetett, ahol általában megfordultak a magyar peregrinók is. Szerettem itt ücsörögni az árkádok alatt elhelyezett asztaloknál, nézelődni, ahogy előttünk jöttek-mentek a zarándokok és turisták a katedrálisba igyekezve vagy éppen onnan távozva. Ráérősen szürcsölgettük a café con lechét és jólesően süttettük magunkat a napon. Imádom a napfényt, mindig feltölt energiával és vitalitással. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen fontos szerep jut majd később ennek a kávézónak.

Aztán befutottak a zenész fiúk is, akikkel jókat vihogtunk, mint rendesen. :-) Leginkább az képezte a mulatság tárgyát, hogy éppen bénáztam az új okos telefonom prediktív szövegbevitelével egy sms írása közben. Ez ugyebár azt jelenti, hogy az adott szó első néhány betűjét beütve az okos ketyere megpróbálja kitalálni, hogy mit akarunk írni és felajánl egy értelmes szót, gyorsítva ezzel a szövegbevitelt. Így lett az sms végén lévő búcsúzásomkor a puszi helyett pisi, amit a rendszer felkínált nekem. :-) Ilyen és ehhez hasonló baromságokon röhögtünk nagyokat, de ezt Dezső még fokozta azzal, hogy megmutatta a hangalapú szövegbevitelt is. Azt már nem részletezem, hogy a tisztán artikulált beszédet miképp konvertálta a telefon írott szöveggé, de elég pikánsra sikeredett, amitől persze majdnem lefordultunk a székről. :-)

A nap hétágra sütött, elbúcsúztunk a srácoktól és elindultunk Santiago ismerős és ismeretlen utcáin. Bolyongtunk a nyüzsgő belvárosban és bóklásztunk csendes kis utcákon, megpihentünk árnyékos tereken, majd visszatértünk a katedrálishoz, hogy még utoljára megcsodálhassuk a monumentális épületet. Lefotóztam elölről, hátulról a felállványozott, renoválás alatt álló szentélyt, amely a 2017. évi szent évre valószínűleg már teljes pompájában fogadja a zarándokok ezreit. 

Ezután bevetettük magunkat egy souvenir boltba és vásároltunk néhány caminós emléket. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de legalább 1 órát válogattunk a csecsebecsék között. :-) Önmagában már az is nagy kihívás volt, hogy melyik boltban vásároljunk, hiszen rengeteg ajándékbolt van a városban, megy a Camino business..., aminek persze mi sem tudtunk ellenállni. Most legalább bepótoltam azt, amit 3 évvel ezelőtt kihagytam...

Aztán megint összefutottunk Laciékkal, akik éppen zenélni indultak. Le is parkoltak a katedrálishoz vezető szűk utca végén, mi pedig Mártival befészkeltük magunkat a szemben lévő kapualjba, ahonnan mintegy páholyból, közvetlen közelről élvezhettük a muzsikaszót. De micsoda zenét hallgathattunk! Komolyan mondom, hogy igen tehetséges zenészekről van szó, nem akármit és nem akárhogy játszanak! Krónikás énekektől kezdve, toborzó dalokon át, megzenésített verseken keresztül a gyermek dalokig igen széles zenei palettát vonultattak fel rögtönzött koncertjükön. Nagyon tetszett, hogy a hibátlan dallamok mellett gyönyörű szép tisztán, érthetően adják elő a dalokat. Nem hiába, képzett színészekről van szó, akik mellesleg még zenélni is tudnak! 

Amint az utolsó képen látszik, a fiúk a mögöttük lévő rácsra teregették ki száradni vastag túrazoknijukat. Tudni kell róluk, hogy hangszereikkel járták végig az El Caminót, itt-ott megállva egy kis zenélésre, megteremtve ezáltal az út költségeit. A zoknik még száradtak, a nap pedig egyre erősebben fordult zenészeink felé, akik úgy döntöttek, hogy néhány utcával odébb állnak árnyékosabb helyet keresve. Mártival felajánlottuk, hogy az egyik csomagjukat majd mi visszük, éppen azt a szatyrot, amibe a zoknikat meg a bagettet tették néhány egyéb aprósággal együtt. Megbeszéltük, hogy hol, melyik utcában folytatják majd a zenét egy rövid kis pihenő után, ahová majd elvisszük a cuccot, aztán szétváltunk, mert mi is elmentünk elemózsiát vásárolni. Ezután kezdődött a kálváriánk. Egyszerűen nem találtuk a fiúkat sehol. Ott bolyongtunk a megbeszélt utca körül, legalább háromszor oda-vissza bejártuk a környéket, de semmi. Még csak hangfoszlányokat sem hallottunk, nem hogy zeneszót. Egyszerűen elnyelte őket a föld.

A mai napig nem értem, hogy tűnhettek el, de ők sem értették, hogy hol a fenében voltunk az összes zoknijukkal és kajájukkal megpakolt szatyrukkal együtt. :-) Ezt később egy caminós bulin jól kielemeztük, hogy ki merre, mikor és melyik irányba, de akkor ott teljesen tanácstalanok voltunk, hiszen még a telefonszámainkat sem cseréltük ki. Ekkor jött az ötlet, hogy üzenjünk a Facebookon keresztül, azt majd csak elolvassák valamikor... A gond az volt, hogy nekünk menni kellett a szállásra, mert időközben beesteledett és kora hajnalban indult a gépünk tovább Barcelonába. Mártinak támadt egy jó ötlete, a szatyrot bevittük a kedvenc kávézónkba és megkértük a pincért, hogy adja át a fiúknak, ha keresik. A telefonunkon megmutattuk a srácok fotóit a pincérnek és a lelkére kötöttük, hogy ennek a két magyar fiúnak, de csak és kizárólag nekik adja át a cuccot. A pincér bólogatott, hogy si, si, si, és mi csak reménykedtünk abban, hogy a fiúk megkapják az üzit a Facén, miszerint a szatyor a kávézóban vár. Így történt, hogy búcsú nélkül hagytuk el a két magyar zenészt, akik annyi kellemes percet szereztek nekünk. 

Ízelítőül hallgassatok meg egy részletet a rögtönzött koncertből. Szóljon a SebtibenD, stílusosan a legnépszerűbb vándorénekkel... :-)

A következő posztban interjút olvashattok a két zenésszel. Ígérem, érdekes lesz! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr757293011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.