El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Hospitalera szolgálat 7. nap

Hospital de Órbigo - 2014. július 17. csütörtök

2014. szeptember 14. - Andrea az El Caminón

Terepjáróval az El Caminón - a high tech és hagyomány találkozása. 

Az alábbi képen látható kedves kis csacsi lehetne a mai poszt szimbóluma. Őt ugyan még pár nappal előbb fotózták társaim amint éppen leparkolt a szállásunk előtt, de ma érkezett egy másik példány is (erről majd később). Éppen bevásároltam, amikor lencsevégre kapták ezt a kedves jószágot, így sajnos nem sikerült megsimogatnom a buksiját, akinek nem mellesleg egy magyar zarándok, Roland volt a gazdája. Ők így járták kettesben az El Caminót visszafelé haladva, Roland és az ő hűséges terepjárója.

P1130272.JPG

A nap a szokásos takarítással kezdődött, menet közben összeszedve a talált tárgyakat. Már meg sem lepődtünk azon, hogy a zarándokok mennyi mindent elhagytak, ottfelejtettek a szobákban vagy a szárítóköteleken. Sokan szándékosan hagytak hátra nehezebb holmikat, mert útközben rájöttek, hogy bizony minden gramm súly számít a hátizsákot cipelve. A takarítás során mindig átnéztük a hűtőt is, hogy ne maradjon benne romlandó étel, ne büdösödjön sokáig, és néha mi is magunkhoz vettünk egy-két joghurtot vagy egyebeket. Így történt, hogy a mai hátrahagyott holmikból két kisebb tételt elbirtokoltunk. Még mielőtt bárkiben felmerülne, hogy miért nem hagytuk meg a zarándokoknak, sietek megnyugtatni mindenkit, hogy nekik is maradt termés bőven a free dobozban. Általában dzsekiket, esőkabátot, napkalapot, papucsot, könyvet, polár pulcsikat szoktak otthagyni, ezeket minden reggel szépen elrendeztük a dobozban és nagy részük néhány nap alatt új gazdájához szegődött. Ma viszont két kincset is találtunk! :-)

Kristófról tudni kell, hogy az önkéntes szolgálatra a zarándokutat járva érkezett meg, majd a kéthetes szolgálati idő elteltével folytatja útját tovább Santiago felé. Nem csoda hát, hogy megörült, amikor egy vadonatúj, címkés biciklis zoknit találtam az egyik ágyon, amit rögtön magához vett, mondván ennek még hasznát veszi az úton. Amikor felpróbálta, akkor csupán negyed óráig röhögtünk a hasunkat fogva, mert irtó muris látvány volt a neonzöld zokni-strandpapucs kombó. :-) A másik talált szerzemény is vicces volt, bár először nem nevettem rajta. Kristóf nagy örömmel nyújtotta át nekem a legújabb talált holmit, egy 500 ml-es vadonatúj napozás utáni tusfürdőt. Megörültem neki, mert addigra már jó barna voltam a spanyol napsugaraktól és úgy gondoltam, hogy ezt biztosan nem fogja magával cipelni egyik zarándok sem, mert ahhoz túl nehéz. Fel is mentem zuhanyozni és élvezettel használtam az after sun tusfürdőt. Egy kicsit furcsa volt, mert nem habzott, meg valahogy furcsa volt az állaga is, sőt egy kissé ragacsos érzetet keltett, ahogy kenegettem magamra, de nem törődtem vele nagyon. Azért a tusolás végén gyanút fogtam és elolvastam a címkéjét, amin természetesen az állt, hogy napozás utáni testápoló! Áááááááááá, Kristóóóóóóóf!!!!!!! Na mindegy, kezdhettem elölről, újra lezuhanyoztam most már a saját tusfürdőmmel, így immár kétszeresen megtisztulva vártam, hogy Kristóf a szemem elé kerüljön. :-) Büntiből itt a fotó a neonzöld zoknijáról és ahogy ölelgeti a veranda oszlopát. :-)

A reggelihez megint összedolgoztunk, én tojásrántottát készítettem, mialatt Márti és Kristóf megterítettek és felszeletelték a chorizót, sajtot, kenyeret és miegymást. Kristóf megint alkotott, most éppen egy szívecskét formázott a piros paprikából. Biztosan kompenzálni akarta a tusfürdőt... :-)

Egyszer csak egy szamaras zarándok állt meg az albergue előtt. Először azt hittük, hogy nálunk fog megszállni, de aztán észrevettük, hogy csak a kapuval szemközti járdán ülő peregrinókkal beszélgetetett, akik éppen a wifi jelre vadásztak. Érdekes kontraszt volt a szamaras zarándok a maga egyszerű, puritán mivoltával és a high-tech okoskütyükkel felszerelt peregrinók találkozása. Kattogtak is a fotó applikációk rendesen.

Egyre melegebbek voltak a nappalok, mi pedig egyre szomjasabbak... :-) Ma éppen egy őszibarack koktélt kreált Márti és Kristóf, amibe az őszilén, jégkockán és gyümölcsszeleteken kívül gyűszűnyi pacharán is került. (Gyenge fűszeres likőr kökénybogyó, kávébab és vaniliarúd áztatásával állítják elő. A hűtőben találtuk....) Na nem ettől vigyorgunk a képen, hiszen a poharunk még tele, meg amúgy is gyenge kis lötty volt, csupán jól éreztük magunkat, mint mindig! Készül a koktélos szelfi... :-)

Foto 136.jpg

Ugye emlékeztek még a pár nappal előbbi sajnálatos eseményre, amikor egy magyar zarándok kért tőlünk segítséget, akinek ellopták a szemüvegét és pénzét? Nos, a tartalék szemüvege a mai napon szerencsésen megérkezett és tulajdonosával is sikerült kapcsolatba lépnünk, miszerint az ő érkezése pedig másnapra volt várható. Nagyon készültünk a fiatal zarándok fogadására! Ma estére is sikerült egy tolmácsot szerveznünk az esti oratorióra egy amerikai zarándok személyében, aki perfekt fordította Don Manuel szavait angolra. Ismét szép gondolatokkal lettünk gazdagabbak és ez így ment napról-napra... 

Foto 140.jpg

Éppen egy hete érkeztünk Mártival az alberguébe és pontosan egy hét volt hátra az önkéntes szolgálatból, tehát pontosan a felénél tartottunk. Olyan hamar repült az idő, mint egy pillanat! Ugyanazt éreztem, mint annak idején a caminót járva a középtávon, nem akartam még, hogy vége legyen. Nagyon nem! 

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr396696949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tangó Suszter 2014.10.04. 23:39:33

Én türelmes vagyok, hátha lesz 8.is.

Andrea az El Caminón 2014.10.05. 12:19:17

@Tangó Suszter:
Köszi a türelmet! :-) A képeket már kiválogattam, összeraktam, most írom a szöveget. Ha minden jól megy, akkor este fent lesz a 8. nap is.
Üdv,
Andrea