El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Hospitalera szolgálat 4. nap

Hospital de Órbigo - 2014. július 14. hétfő

2014. augusztus 24. - Andrea az El Caminón

Kommunikációs zavarok és egy különös történet...

A takarítás és az albergue rendbetétele után a reggelit mindig az atyával együtt költöttünk el. Olyan kiadós bőségtálat szervíroztunk az asztalra, hogy már a látványától is megjött az étvágyunk! Az atya kedvence a vékonyra szeletelt füstölt sonka és a chorizo, vagyis a híres spanyol kolbász, de került az asztalra sajt, lekvár, müzli és persze friss bagett is. Fölöttünk egy fából faragott zarándok tekintett le ránk, mellette pedig a magyar Szent Jakabos önkéntesek fotómontázsa díszítette a falat. 

Az albergue bemutatása nem lehet teljes a hátsó kertben felállított különleges kereszt nélkül. A fémből készült alkotás szintén a barcelonai José remekműve. A kereszt mögötti rozmaring bokor pedig a délelőtti napozásaimhoz szolgált diszkrét helyszínül. :-)

Az alberguétől alig 100 méterre lévő szép templomban Don Manuel celebrálta a misét minden este 8 órakor, illetve vasárnap délben. Nagyon sok zarándok vett részt a miséken, de a helyiek is szép számmal látogatták a templomot. Nem volt nehéz észrevenni, hogy az atya igen népszerű, köztiszteletben álló személyiség volt a városka életében.

A templom belseje némileg eltér a magyar katolikus templomokétól, leginkább a sok arany díszítés miatt.

Kellemes kis szubkultúránk feltérképezése után jöjjenek a nap történései. Ott tartottam, hogy megreggeliztünk az atyával, majd ezután fogtam a kerekes bevásárlókocsit és elindultam a diszkontba. Először mentem egyedül vásárolni és nagyon élveztem a kellemes napsütésben való bandukolást! Visszatérve Mártiék már kinyitották az alberguét és készen álltunk a zarándokok fogadására. A nap nagy része az ágyneműk mosásával és teregetésével telt, mely bár csak lepedőkből és párnahuzatokból állt, de volt belőlük bőven, szóval nem unatkoztunk. Sajnos vasárnaphoz hasonlóan ma sem érkeztek magyar zarándokok, pedig nagyon vártuk őket! Jöttek viszont sokan a világ minden tájáról, de azért még koránt sem közelítettük meg a teltházat. Az udvari vizes automata mellett volt egy fali telefon, mely egész nap csörgött. Kicsit szokatlan volt, mert hétvégén nem hallottuk csörögni, így hát nem is vettük fel, gondolván biztosan Don Manuelt keresik, meg amúgy sem tudtunk volna spanyolul beszélni... Fontos feladatunk volt még, hogy találjunk a zarándokok közül egy fordítót az esti oratorióra, aki elvállalja a spanyol-angol nyelvű tolmácsolást. Szerencsére ez is megoldódott, egy szimpatikus amerikai családapa személyében leltünk rá az interpreterre.

Este 9-kor kezdődött az oratorio a kis kápolnában, melyen mindhárman részt vettünk. Nagyon szép, bensőséges beszélgetés zajlott, de egyszer Kristóf kiment a helyiségből, mert rezgett a telefonja. Furcsa is volt, ilyen nem szokott előfordulni, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Az oratorio után gyorsan felmentem megteríteni a vacsorához és közben rápillantottam a saját mobiltelefonomra is. Érdekes, egy nem fogadott hívásom volt egy ismeretlen magyar számról... Hm, ki lehetett az este 9-kor? Mindenesetre visszahívtam, de akkor meg az illető nem vette fel. Ekkor jött fel Kristóf és mesélte el az ő hívása lényegét. Különös történet következik!

Egy magyar fiú segítségkérő hívásáról volt szó. Kiderült, hogy az udvari falikészüléken is ő csörgött egész nap, sőt engem is ő keresett a mobilszámomon, de mivel nem vettem fel, Kristófot hívta utánam. A számunkat úgy tudta meg, hogy a magyar Szent Jakabosokat kereste fel először és segítséget kért, hogy elérhessen bennünket, magyar önkénteseket. Az történt, hogy a magyar peregrino tőlünk mintegy 4-5 nap járásnyira, reggel felébredve nem találta a hátizsákját, egyszerűen eltűnt az ágya mellől! Kétségbeesve kereste mindenhol, de sajnos be kellett látnia, hogy kirabolták. Az eset furcsasága, hogy aztán a szállása kertjében megtalálta a hátizsákot, sőt, körülötte szétdobálva a ruháit, holmiját, de meglepetésére "csupán" a számára legfontosabb dolgot vitték el, a szemüvegét, fejlámpáját és némi pénzt. Szerencsére az iratait és a pénz nagy részét magánál tartotta, így azok biztonságban voltak éjszaka is, de szemüveg nélkül a gyaloglása kritikussá vált! Ezért kellett neki egy olyan megbízható cím és átvevő, ahová Magyarországról elpostázhatják a tartalék szemüvegét, hogy folytathassa az útját. Aki szemüveges, át tudja érezni, hogy milyen nehéz anélkül tájékozódni és egyáltalán létezni... Nos, miután sikerült beszélnie Kristóffal, egyeztették a címet és megbeszélték, hogy hozzánk postázzák a szemüveget. Őszintén szólva ledöbbentünk az eset hallatán és mindenképp szerettünk volna segíteni a magunk szerény eszközeivel.

A történethez tartozik még az is, hogy egész nap nem volt időnk internetezni, így gyakorlatilag csak késő éjszaka tudtam meg, hogy Gyuri a Facebookon is megkeresett... Úgy tűnt, hogy ma nagyon nehézkesen ment a kommunikáció arrafelé. Mint ahogy már említettem, a zarándokok részére biztosított számítógépeknél súlyos hiba lépett fel, oly annyira, hogy még a router is elromlott, a szerelő pedig spanyolos tempóban majd valamikorra ígérkezett. Ezért aztán csak az atya irodájának ablaka alatt, kb. 5 méter sugarú körben foghattunk wifi jelet, amit a zarándokok is úgy használtak, hogy gyakorlatilag kitelepültek a kapuval szemközti járdára. :-)

Foto 132.jpg

Nos, este 11 körül néztem be én is a Facebookra, ahol elolvastam Gyuri levelét és az El Camino de Santiago Klub fórumát, ahol számtalan komment foglalkozott már az esettel. Innentől persze felgyorsultak az események és tanulságként annyit leszűrtünk belőle, hogy mindenhova, még a takarításhoz is vittük magunkkal a mobiltelefonjainkat. Sőt! Azóta minden bejövő hívást felvettünk a fali telefonkészüléken és nagy lelkesen mondogattuk a kagylóba, hogy si, si, si.... :-) A többi úgyis jön majd magától. Vagy nem. Annyi minden bizonnyal kiderülhet, hogy magyar zarándok kér-e éppen segítséget, de erre szerencsére többé már nem volt szükség.

Gyuri története természetesen majd folytatódik, mint ahogy a miénk is, gyertek vissza pár nap múlva! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr916629807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mezei István 2014.08.25. 07:19:34

Szomorú történet... 2001-ben még nem hallottam lopásról a Caminon... Sőt egyszer kipakoltam néhány trikót egy kőfalra (nehéznek éreztem a hátizsákomat...), utánam hozta egy francia fiú... Azt gondolta, hogy véletlenül hagytam ott...