El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Interjú Dukát Csillával, a Szent Jakab Baráti Kör elnökével

Beszélgetés az El Camino magyarországi szakaszáról és sok minden másról

2013. október 12. - Andrea az El Caminón

Terveim szerint egy olyan interjúsorozattal bővítem a blogot, melyben az El Camino zarándokút iránt elkötelezett embereket szólaltatok meg. Az első interjú újévkor készült a Budapesti El Camino Klub vezetőjével, most pedig egy másik jelentős hazai zarándok szervezet képviselőjét, a Szent Jakab Baráti Kör egyesület elnökét, Dukát Csillát kérdezem a klasszikus El Caminóról és annak magyar szakaszáról. Fogadjátok szeretettel!

Dukat_Csilla_uton.JPG

Andrea: Kedves Csilla! Köszönöm, hogy elfogadtad felkérésemet! Bizonyára sokan megkérdezték már tőled, hogyan kerültél kapcsolatba a Camino zarándokúttal?

Dukát Csilla: Először 2006-ban, majd 2009-ben, tehát kétszer jártam meg az El Caminót, mindkétszer a francia utat. A különbség annyi volt, hogy a második utamon szándékosan 1000 km-t terveztem be, és nem Saint Jean Pied de Portból indultam, hanem az Aragon-úton kezdtem a zarándoklatomat.

Ezek szerint 2009-ben úgy érezted, hogy valamiért vissza kell menned oda?

Nagyon hívott és vonzott az út, azt éreztem, hogy valami még ott maradt. Sokszor álmodtam róla, és ébren is szinte folyamatos, erős visszavágyódást éreztem, a honvágyhoz tudnám hasonlítani az érzést. Úgy döntöttem, hogy a végére járok ennek, így elmentem másodszorra is, és valóban ezután már lecsillapodott bennem ez a vágy. Természetesen, ha nyernék a lottón, akkor azonnal indulnék most is, mert a Camino iránti szerelem örök, de ma már nem kínzó ez a szeretet, inkább simogatóan kedves, lenyugodott, derűs. Sokat köszönhetek a Caminónak, mert az életem további alakulását tekintve is kijelölt egy jó medret. Én pedig beleengedtem magam ebbe a mederbe, és nagyon boldog vagyok a megtalált úttal. Hálás vagyok a Gondviselésnek, az inspirációknak, hogy a zarándoklatom után is a Caminóval foglalkozhatok.

Van egy vesszőparipám, amit tőled is megkérdezek. Egyetértesz-e azzal a vélekedéssel, hogy divattá vált az El Camino?

Éreztem különbséget a 2006-os és a 2009-es utam között, érzem, hogy az utóbbi időben talán jobban rátelepült az üzleties világ a Caminóra, de nem baj, ez ugyanúgy az élet része, mint a szentség. Még az sem baj, ha valaki teljesítménytúrázóként vagy divatból indul el a Caminón, vagy más zarándokúton. Ha végiggyalogolja, mindenkit megérint Szent Jakab útja. Azt nem kérhetjük számon senkitől, hogy miért nem pont olyan szellemi, lelki alapról indult, mint mi magunk. Egyikünk sem tud máshonnan elindulni, mint a saját házának a küszöbéről, és ezt lelki értelemben is értem. Mindenkinek más ez a ’háza’, és ha már elindult, a szándékot tisztelni kell. Ha már önmagához képest előre tud lépni Szent Jakab útján, már teljesen jó, hogy ott járt. Az pedig, hogy ezt mi zarándoktársak hogyan fogadjuk, hogyan viszonyulunk a másik emberhez, annak zarándoklásához, az a mi történetünk, ha a másikat minősítjük emiatt, az csakis rólunk szól. Összefoglalva, érzem, hogy divat lett a Caminóra elmenni, de nem baj, soha rosszabb divatot!

A magam részéről én mindenkit elküldenék Caminózni... Miért érezted fontosnak, hogy Magyarországon is kiépüljön az El Camino magyar szakasza?

Nem éreztem „fontos”-nak. Csak tettem, amit a szívem diktált. Egyszer, 2009 januárjában jött egy ötlet, hogy legyen egy zarándokünnep Lébényben. Aztán bennem jött egy másik, egy belső hívás, hogy érkezzünk meg ide zarándokként, gyalogosan. Ezt elmondtam pár barátomnak és ők örömmel csatlakoztak hozzám. Majd azt mondtuk, hívjunk másokat is, legyen nyitott ez a zarándoklás mindenki felé, mint ahogy a Camino is az. Azt gondoltuk, hogy rajtunk kívül csak néhány igazán elszánt Caminóst fog érdekelni az, hogy júliusban, a legmelegebb nyári hónapban egy tengerparti nyaralás helyett Magyarországon gyalogolunk ki nem jelölt utakon Szent Jakab tiszteletére. Azt gondoltuk, hogy maximum 20-an leszünk. Minden várakozásunkat felülmúlta a jelentkezők száma, 52-en indultunk el abban az évben Budapestről. De ez még mindig nem a fontosságról szólt. Muníciónk csak annyi volt, hogy el akarunk jutni Lébénybe, mert a szívünk erre hív minket. Ez inkább vágy volt, mint fontosság. Aztán sorra jöttek a pozitív visszajelzések a zarándoktársaktól, a kérések, hogy folytassuk. És jött a megkeresés az osztrák Camino egyesülettől, hogy kössük össze a magyar Szent Jakab-utat az osztrákkal. Belevágtunk ebbe is hittel és valamiféle ősbizalommal, hogy amit teszünk, az jó. Nemcsak nekünk, másoknak is. Meglett ez az út is, összekötöttük így a magyar zarándokutat az egész Európán átívelő Caminóval. Valamikor ekkor lett ebből az egészből elhívás, felelősség, fontosság. Azt éreztük, feladatot kaptunk a Sorstól, amit be kell teljesítenünk, folytatnunk kell. A fontosság az értékmegőrzésben van jelen a munkánkban, ebben korábban sem volt és ma sincs görcsös akarás. Amíg érezzük Szent Jakab áldását a munkánkon, amíg azt látjuk, valóban segítünk embereknek közelebb jutni saját oltárukhoz, addig jó úton vagyunk, addig csináljuk. Ha ezek eltűnnének, abbahagyjuk.

Majusi zarandokok.JPG

Kik voltak ebben a segítőid? Említettél barátokat, zarándoktársakat...

Doroszi Renáta és Gáspár Frici voltak azok, akikkel először megosztottam az elképzelésemet, és igent mondtak rá. Közvetlen ezután csatlakozott Dancs Marcsi, Simon Dóri, Biczó Eszti, Sárosi Ervin... és még sorolhatnám a neveket, sőt, a mai napig egyre bővül az a kör, akik valamilyen segítséggel hozzájárulnak a szervezéshez.

Mi az alapvető különbség a magyar és a tradicionális, spanyolországi El Camino között?

Az itthoni út földrajzilag, fizikailag csatlakozik a spanyolországi úthoz. Ugyanaz a jel, a jelzésrendszer, a sárga kagyló, sárga nyíl, ugyanaz a piktogram rendszer. Természetesen vannak szállások is, és törekszünk arra, hogy az út minél jobban hasonlítson az eredetire, mert ez az út nemcsak olyan, mint a Camino, hanem ez A Camino. Mi annak szellemében igyekszünk ezt az utat építeni és ápolni, hogy ez a kapcsolódás ne csak fizikailag, hanem lelkiségében is méltó legyen és csatlakozhasson a Caminóhoz. Ehhez a feladathoz pedig fel kell nőni, és ez nagy felelősség. A különbséget illetően azt kell kiemelnem, hogy a spanyolországi zarándokútnak 1200 éves előnye van a mi utunkhoz képest. Ott fejlettebb az infrastruktúra, az itthoni szakaszt viszont csak 5 éve járják zarándokok, ehhez képest azonban tényleg fantasztikusan jól állunk. Van szállásrendszer, útlevél, pecsétek, jelzések, az út ki van jelölve. Már megjelent az útikönyvünk is. Ami különbség lehet, hogy míg kint már érezhető a pénzorientáltság is, addig az itthoni út még sokkal tisztább, nomádabb, sok szeretet és önzetlen segítség van jelen az úton. A magyar út előnye még a közös anyanyelv. Sokszor beszélgettem volna Spanyolországban is a helyiekkel, de a nyelvi akadályok miatt ez nem volt lehetséges, egyszerűen nem értettük egymást. Nem volt meg az a mélység, lelkiség, ami az itthoni úton viszont jelen van, hiszen közös az anyanyelvünk, értjük egymást. Többször készítettünk felmérést azok körében, akik már jártak a Caminón és az itthoni úton is, kíváncsiak voltunk, hogyan látják, tud-e annyi lelki ajándékot adni az itthoni út, mint a kinti. Azt az eredményt kaptuk, hogy sokkal erősebb lelki élményeket kaptak itthon, és ez nagy részben a közös anyanyelvnek tudható be.

Kinek ajánlanád általában a Caminót? Csak hívő zarándokok, vagy világi gondolkodásúak is elindulhatnak?

Egy zarándokút akkor igazán lelki út, ha mindenki előtt nyitva áll és mindenki számára jó, járható, segítő út tud lenni. Én mindenkinek ajánlom a Szent Jakab-utat, aki keres valamit. Hitet, hitben való megerősödést, feloldozást, elengedést, békét, vagy csak egyszerűen válaszokat a kérdésekre.  Hogy ki mit keres, az az ember titka, a lélek titka. Nem firtatjuk. Csak segítünk közelebb jutni az oltárhoz. Még azt sem mondjuk meg, milyen oltárhoz menjen a zarándok. Van egy külső oltár, ami ott áll Lébényben, Santiagóban, de ennél sokkal fontosabb a belső oltár. Hogy ezen mi áll, az már a lélek titka, talán kifürkészhetetlen. Mi abban segítünk, hogy lehetővé tesszük, hogy bárki elindulhasson a saját belső oltára felé. Kiépítjük az utat, a szállást, biztosítjuk a jeleket. De az utat mindenkinek magának kell végigjárnia.

Milyen közösségépítő ereje van a Szent Jakab Baráti Körnek?

Akik már megjártuk a Caminót, tudjuk, hogy egy zarándokútnak nagyon erős összeforrasztó ereje van, az úton életre szóló, nem is barátságok, de testvériségek köttetnek, eltéphetetlen kötelék alakul ki emberek között. Ugyanez megtapasztalható az itthoni úton is. A Caminóról hazaérve nehéz ápolni a kialakult kapcsolatokat, hisz országok, sokszor kontinensek választanak el minket egymástól. Itthon viszont nem vagyunk egymástól oly nagy távolságra, ezért jobban megtehetjük, hogy ápoljuk a kapcsolatainkat a zarándok’testvéreink’-kel. Mi, a Szent Jakab Baráti Kör ezt támogatjuk év közbeni zarándokprogramokkal, élménybeszámolókkal, beszélgetős klubdélutánokkal, túrákkal, a hazatérést segítő beszélgetőkörökkel. Azokat is igyekszünk bevonni a közösségbe, akik csak most készülnek valamilyen zarándokútra. Nekik olyan programokat kínálunk, amelyek a félelmeiket is enyhítik és gyakorlati, hasznos tanácsokkal is szolgálnak a felkészülés alatt.

Szent_Jakab_ut.JPG

Mi a szervezetetek pontos neve?

Szent Jakab Baráti Kör közhasznú egyesület. Eleinte nem voltunk egyesület, csak egy baráti kör. Később, mikor egyesületté váltunk, megtartottuk ezt a nevet. Mert ez nemcsak egy név, ennek mély tartalma van.

Milyen aktualitásokra hívnád fel a figyelmet?

Lesznek klubdélutánok Caminós élménybeszámolókkal az útról frissen hazatértek előadásában. Lesz könyvbemutatónk, hiszen végre megjelent az itthoni útról szóló zarándok útikönyv. Lesz pakolós délután, amikor a gyakorlatban is megmutatjuk, mit és hogyan érdemes belepakolni egy hátizsákba. Folytatjuk nagysikerű kezdeményezésünket, az elsősegélynyújtó tanfolyamot és az ugyancsak nagyon jól sikerült Hospitalero-műhelyünket, ahol a zarándokfogadás mikéntjéről beszélgetünk. Tavasztól kimozdulunk, jönnek a beavató túrák, azokon is rengeteg ember szokott részt venni. Havi rendszerességű programjainkon kívül pedig mindig elérhetőek vagyunk a Zarándokpont információs irodában.

Szent_Jakab_zarandokut_konyv_borito.jpg

Van-e valamilyen szervezettel hivatalos kapcsolata a Szent Jakab Baráti Körnek? Azért is kérdezem, mert úgy tudom, hogy nálatok ingyenesen kiváltható a credencial.

Igen. A kapcsolatrendszerünknek két ága van. Az egyik a közép-európai vonal, az osztrák-német-svájci-lengyel kapcsolatrendszer, velük évek óta van együttműködésünk, együtt dolgozunk. Ezen szervezetek mindegyike hivatalos El Camino szervezet. Most éppen egy közös honlapon dolgozunk, ahol egész Európa zarándokútjait tüntetjük fel. Az osztrákokkal a közös jelzések kihelyezésében működünk együtt. A másik ág a francia-spanyol-portugál vonal. A Magyarországon élő olasz származású Giuseppe Monsone nagy elkötelezettje a Caminónak, aki többekkel együtt megalapította Spanyolországban a Keresztény Zarándokfogadás Szervezetét. Ő ennek a szervezetnek az elnöke és magyarországi referense. Fantasztikus dolgokat tesz a Caminóért is, de az itthoni utat is felkarolta.

Ha jól értem, a klasszikus francia út credencialját is ki lehet váltani nálatok?

Igen. Itt kanyarodok vissza Giuseppe-re, aki annyira elkötelezettje az itthoni útnak is, hogy engedélyeztette és lehetővé tette, hogy Magyarországon is ki lehessen váltani – ráadásul ingyenesen – a zarándokigazolványt, ami egyébként kint a Caminón is pénzbe kerül. Neki köszönhetjük azt is, hogy a Caminón hospitalero szolgálatot vállalhatnak magyarok is, amit a Szent Jakab Baráti Kör közreműködésével valósítottunk meg. Felvállaltuk, hogy adjuk hozzá az adminisztrációs, szervezői, információs hátteret, meghirdettük, majd hozzánk futottak be a jelentkezések, és egy-kettőre tele lett a nyár. Június elejétől augusztus végéig szolgáltak Hospital de Orbigóban magyar önkéntesek. Manuel atya szerint a magyarok fantasztikusak! Nagyon-nagy öröm nekem, hogy azok a magyarok, akik elvállalták a hospitalero szolgálatot, jó hírünket viszik, a magyarok ennyire helytállnak. Az érdeklődés óriási, remélem, jövőre is lesz lehetőség zarándokfogadókat kiközvetíteni Spanyolországba, a Caminóra.

Akit egyszer a Camino szele megcsapott...

Egyébként a hazai úton is lehet önkénteskedni három különböző módon. Az egyik a zarándokfogadó feladatoknak a vállalása, de csak nyáron, a nagy zarándoklat idején. Főleg azok közül kerülnek ki erre a feladatra, akik együtt gyalogolnak velünk a nyári zarándoklaton. A másik lehetőség a zarándokponton, az irodában végzett önkéntes segítség. Itt feltétel, hogy az önkéntes ismerje az utat, amelyet képvisel az irodában. A harmadik, ami leginkább elérhető külsősöknek, a szakaszfelelősi rendszer. Ez azt jelenti, hogy az utunkon Budapesttől a határig egy-egy szakaszt lehet elvállalni és gondozni. Az adott szakasz felelősének évente minimum kétszer ki kell mennie a terepre és leellenőrizni a jeleket, ahol szükség van rá, újrafesteni, gallyazni, gyomlálni, vagyis az adott szakaszt karbantartani. Bárki, aki erre affinitást érez, jelentkezhet nálunk szakaszfelelősnek.

Elegendő a jelentkezők száma?

Vannak sokan, de mindig elkél a segítő kéz.

Szent_Jakab_utjelzo.JPG

A magyar Szent Jakab-út abban is eltér a hagyományos spanyolországi El Camino zarándokúttól, hogy a Szent Jakab Baráti Kör szervez csoportos zarándoklatokat is, szemben a Camino individuális zarándoklataival. Honnan jött ez az igény? A zarándokok részéről vagy az egyesület által?

Itthon először volt a zarándoklat, és csak utána lett belőle út. Először összeálltunk néhányan, és elindultunk akkor, amikor még nem volt állandó jelzésekkel ellátott út. A zarándoklásnak ez a módja visszatérés a gyökerekhez, ahhoz a fajta zarándokláshoz, ami az emberiség írott történetének korábbi évszázadaiban volt jellemző. Elindulunk a hétköznapok bizonyosságából a bizonytalanságba, hogy kiszakadva a megszokott körünkből számot tudjunk vetni önmagunkkal, Istenünkkel, és az út végén egy nagyobb bizonyosságra találjunk. Visszatérve a mai korba: az utunk mára már egyénileg is kiválóan járható, sőt sokak által járt zarándokút. A nyári, Jakab-napra érkező nagy zarándoklat pedig egy szervezett, de nem vezetett zarándoklat. Ez azt jelenti, hogy megszervezzük a szállásokat, de magát az utat ekkor is individuálisan járják az emberek.

Mennyire biztonságos a magyar szakasz?

Azt gondolom, hogy mindenkivel az történik, ami az ő szívében van. A nyári zarándokútjaink előtt szokott lenni egy útnak indító mise zarándokáldással, ami nagyon szép vallástól, hittől függetlenül mindenkinek. Idén Vértesaljai László jezsuita atya tartotta ezt a zarándokáldást, és egy nagyon szép dolgot mondott nekünk: azért hívott téged a jóisten erre az útra, mert azt akarja, hogy veled bizonyos dolgok megtörténjenek. Te még nem látod, hogy mi vár rád, egy részét sejted, hogy mi fog veled történni, más részét még nem sejted. Az a lényeg, hogy ennek a hívásnak engedj, indulj el és fogadd el azt, amiről a jóisten úgy gondolta, hogy veled meg kell, hogy történjen! Ez nagyon szép útnak indítás volt számomra. Lehet, hogy rossz dolog történik az emberrel, de valami miatt az lett megírva, hogy azt megélje. Aki ezt elfogadja, hogy valami miatt ezt meg kell tapasztalnia, az biztos, hogy tanul belőle és előbbre lép. Másfelől abban is hiszek, hogy a jóisten csak jót akar nekünk. Még akkor is, amikor látszólag kemény és nehéz dolgok előtt állunk, a jóisten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Ha ezt a biztonságot az ember elfogadja, akkor sokkal könnyebben elfogadja a nehézségeket is. Ezen gondolatmenetet továbbszőve hiszem azt, hogy nem történnek szörnyűségek, ha pozitívan állunk a világhoz. Idén is voltak olyan női zarándoktársaink, akik egyedül indultak útnak és semmilyen atrocitásról vagy negatív dologról nem számoltak be. Ha valaki úgy indul el, hogy biztosan megtámadják majd kutyák meg emberek, akkor benne van a pakliban mindez, mert ezt hívogatja.

A Caminón van egy nagyjából tervezhető napi költség, amivel a kint tartózkodásodat fedezni tudod. Itthon ez milyen összeg?

Kb. ugyanannyi, de lehet, hogy kevesebb. Ha a Caminón 20-25 euro per nappal számolunk, akkor itthon talán kevesebb, naponta 5-6000 Ft-tal lehet kalkulálni.

Kik választják a magyar és kik a spanyol utat?

Sokan jönnek hozzánk azok közül, akik készülnek a Caminóra, próbaként, gyakorlásként indulnak el itthon, felmérve, hogy vajon hogy fogják bírni, bírni fogják-e egyáltalán ezt a fajta megterhelést. A másik csoport, akik már voltak a Caminón és vágynak arra az érzésre, élményekre, azokra a megtapasztalásokra, arra az önismereti útra, amit Spanyolországon már megkaptak és itthon is újra akarják élni a Camino érzést. Meg is kapják! Van egy harmadik csoport, akik vagy nem tudnak, nincs lehetőségük olyan messze elutazni zarándokútra, vagy tudatosan nem akarnak más országban, hanem csakis a szülőföldjükön zarándokolni. Itthon is gyönyörű tájakon járhatnak, csodálatos helyeket érinthetnek. A zsámbéki romtemplom, a tatai vár, a pannonhalmi főapátság, Győr belvárosa, a lébényi Szent Jakab templom, a mosonmagyaróvári vár, hogy csak az épített értékeinket említsem, de a gyönyörű természet is az élményeket gazdagítja. A Zsámbéki-medence, a Gerecse, a tatai Öreg-tó, a Kisalföld, a Sokoró a szurdokaival és még sorolhatnám. Ajánlom tehát azoknak, akik a Caminóra készülnek, azoknak, akik már voltak a Caminón és azoknak, akik valamiért nem akarnak, vagy nem tudnak elmenni Spanyolországig, akik itthon szeretnének zarándokolni. Ezenkívül ajánlom minden kereső embernek függetlenül attól, hogy milyen hit van a szívében. Hiszem, hogy mindenki közelebb kerül az ő saját oltárához.

Hat_zarandokut.jpg

Milyen itthoni szervezetekkel van kapcsolatotok?

Hat, állandó jelekkel ellátott zarándokút létezik Magyarországon. Példás az összefogás velük. A fonódó ösvényeken, ahol több út együtt halad, együtt megyünk jeleket festeni, jelzéseket kihelyezni, az utat karban tartani. Fontos még a zarándokiroda, amely a 6 út összefogásából és a jezsuiták nagylelkű befogadásának köszönhetően születhetett meg. Vértesaljai László atya az, aki leginkább szívén viseli a zarándoklás ügyét, ő segített és segít nekünk a legtöbbet. Az irodában hetente háromszor van ügyelet, bármelyik magyar zarándokútról és a Caminóról lehet érdeklődni. Kiválthatóak a magyar utakra és a Caminóra érvényes zarándokigazolványok, vannak zarándok útikönyvek, és ami a legfontosabb talán: van mód személyesen beszélgetni a zarándokutakon már járt emberekkel, akik sok jó tanáccsal látják el az érdeklődőket. Érdemes benézni hozzánk, mindig nagyon jó a hangulat. www.zarandokiroda.hu

Végül egy személyes jellegű kérdés. Te mindezt a sokrétű tevékenységet munka mellett, önkéntes alapon végzed?

Igen, van a munkám, amivel pénzt keresek és van a hivatásom, amiből nincs anyagi hasznom, lelki viszont annál több.

Dukat_Csilla.jpg

Hol találhatnak rátok a zarándokok?

Honlapunkon minden fontos információ megtalálható www.szentjakabut.hu, de elérhetőek vagyunk a Facebookon is. Azt szoktuk a leginkább frissíteni, programok, hírek, érdekességek, lelki ajándékok, idézetek formájában. Megjelent az útikönyvünk is, ami elérhető például a zarándokirodában. Ebben a könyvben kb. másfél évnyi munkánk fekszik. Részletes útleírások, térképek, szállásinformációk, településekről érdekességek, történetek, lelki impulzusok a fontosabb témakörök. Nagyon értékes könyv lett, több is mint útikönyv. Afféle fizikai-lelki útitárs.

Kíváncsian várom a könyvet én magam is! További sikeres rendezvényeket és boldog zarándoklatokat kívánok! Buen Camino, Csilla!

(Az illusztrációk Dukát Csilla fotói.)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr935565459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asturianu 2013.10.14. 05:10:27

Egy masik jelentos kulonbseg, hogy mig nalunk(Spanyolorszagban) a hozzaallas az, hogy orulunk, hogy erre jartok, erezzetek jol magatokat, addig Magyarorszagon ez inkabb a "mi a fraszt maszkalsz itt az ut szelen". De ez nem a camino hibaja, ez az orszagok kozti kulonbseg. Nalunk mosolyognak az emberek, Mo-on vicsorognak.

Dorasssa 2019.05.27. 14:35:20

@asturianu: Én a közösségi médiában is tapasztaltam azt, hogy míg a Camino-s csoportokban és FB oldalakon legtöbbször jóindulattal, segítőkészséggel, együttműködéssel találkoztam - addig valamiért a belföldi túracsoportokban a hozzászólások elég színesek, nagyon sok esetben támadó, degradáló hangvételűek voltak. Szerettem volna kéktúrázni, de nem bírtam az online csoportmorált. Úgyhogy helyette újra visszamentem a Francia Útra, és még jobb volt, mint első alkalommal. A spanyol emberektől, míg régióról régióra haladtam, rengeteg kedvességet, nyitottságot és szívességet tapasztaltam. Ott is vannak problémák, és ott is megvan a Camino realitása, de talán lehet, hogy az az 1000 év, meg még 'valami' miatt a hozzáállás más. Emiatt is nagyon örülök a Szent Jakab Baráti Kör munkájának (idén nekik ment az 1%-om), mert 2016 januárjában az egyik posztjuk miatt "megcsípett" a Camino :-), és júniusig a hitemet és a bátorságomat az Ő posztjaikon keresztül edzettem. És szuper, hogy az itthoni Út is él, és növekszik. Buen Camino!