El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 30. nap: Mélide - Pedrouzo (33,2 km)

2012. május 27. - Andrea az El Caminón

Furcsa fák után eukaliptuszok között jártunk, rendőrautó jött szembe az erdőben, kaptunk almát, dinnyét, vacsorát és már majdnem ettem paellát! :-)

Negyed 8-kor indultunk, de még ekkor is nagyon sötét volt. Már októbert írtunk, elmúlt reggel nyolc óra is, amikor elkezdett világosodni. Ez egy kicsit furcsa volt nekünk magyaroknak, hiszen otthon ilyenkor már rég világos lehetett, de az út vége felé kezdtük megszokni. Föl-le baktattunk, aztán egyszer csak egy különös hídhoz értünk. Nagy köveken kellett átugrálnunk, mint a hegyi zergéknek, amitől először kissé visszahőkőltem, de nem volt mese, muszáj volt valahogy átjutni.

Lassan a köd is felszállt és betértünk az első bárba a szokásos caffé con leccére. Reggelire vajas, lekváros bagettet ettünk hozzá, jól feltankoltuk az energia készletünket. Itt voltak Annamariék is, akik mellé immár állandó társul szegődött Zoli. Juci szó szerint beszorult a WC-be, mert elromlott a zár. Legalább 20 percig nem tudott kijönni szegény, így szerelőt kellett hívni hozzá, aki kiszabadította. Utána viszont nem lehetett bezárni az ajtót, ezért úgy mentünk pisilni, hogy a spanyol szerelő pasi fogta az ajtót kívülről, amíg mi bent tüsténkedtünk, aztán kopogás kifelé, ajtó kinyit, jöhet a következő. :-)

Ez a nap a fákról is szólt. Különös lombkoronájú, furcsa fák mellett haladtunk el, mint ez itt például...

aztán még ez is tetszett...,

...de én végre tudni szerettem volna, hogy melyik az eukaliptuszfa. Hát ezek közül egyik sem, de később beértünk egy eukaliptusz erdőbe, ahol már nem lehetett eltéveszteni. Természetesen ott meg elfelejtettem fotózni, de nagyon egyszerű felismerni, mert szép sima a törzse és hosszú levelei vannak. Érdekes, hogy az út vége felé egyre ritkábban vettem elő a fényképezőgépemet, akarom mondani a mobiltelefonomat, hiszen azzal fotóztam végig az úton. Valahogy már nem volt olyan fontos, hogy mindent megörökítsek, amit persze így utólag bánok, de akkor ott valószínűleg már nagyon be akartunk érni Santiagoba.

Egyszer csak egy autó jött velünk szembe az erdő kellős közepén! Na ezt már azért csak lekapom, elő a Nokiát és katt....

A feliratából ítélve valami galíciai biztonsági vagy rendőrautó lehetett, vigyáztak ránk nagyon. :-) Sokat gyalogoltunk, közben almát ettünk a földről, ami nagyon finom, édes volt és nagyon jól esett. Ma is kaptunk a természettől egy kis ajándékot, hálásak voltunk érte. Köszi!

Eddig nem volt túl sok bajom az útikönyvemmel, bár néha túlságosan is ragaszkodtam az ott leírtakhoz, Kriszti pedig csak ment az orra után és előbb megtalálta a szállást, mint én a térkép alapján. Mondtam már, hogy az eredeti foglalkozásom térképész volt? :-) De komolyan! :-) Na szóval, Cordula Rabe: Szent Jakab-zarándokút - A Pireneusoktól Santiago de Composteláig című könyve volt az iránytűnk, amit egész jól tudtunk használni eddig, de a mai napba biztosan becsúszott egy kis hiba. Santa Iréne után még egy csomót kellett gyalogolnunk, olyan érzésünk volt, mintha már lejönnénk a térképről és szerintem sokkal többet mentünk, mint 36 km, de a könyv szerint csak 33,2-t. Na mindegy, mentünk szorgalmasan, de már nagyon éhesek és fáradtak voltunk. Még útközben arra gondoltunk, hogy jó lenne valami donatívós vacsi, mert már a pénzünk is egyre fogyott. A mi értelmezésünk szerint ebbe sok minden belefért, akár egy olcsó, donatívós szállás vacsival, egy vacsorameghívás vagy bármi, a lényeg, hogy ne kerüljön sokba.

Nagy nehezen a szállást is megtaláltuk, kicsit ugyan korzóznunk kellett Paparazzo utcáin (Pedrouzot így neveztem el, mert ennek legalább volt értelme), de végül 3/4 5-kor sikerült becsekkolnunk a municipal alberguébe. Sok ismerős szállt meg itt, Annamariék is itt voltak, de találkoztunk Erzsivel is, akit már nagyon régen szem elől vesztettünk. Amint kidőltem a jól megérdemelt alsó szintű ágyamon, éppen akkor jött be a szobába Guillermo, aki a 100-as kőnél lefotózott. Amikor észrevett, visszalépett és úgy üdvözölt, mint régi barátot, nagyon ari volt!

Ebben az alberguében koedukált fürdőkre kell számítani, ami annyit jelent, hogy a férfi és női zuhanyzó egy légtérben van és közöttük semmilyen válaszfal nincs! Kb. 3-3 zuhanyfülke van mindkét nemnek, balra a nőknek, jobbra a pasiknak, amelyeknek van ugyan oldala, de ajtaja nincs! A fülkék előtti öltöző tér közös, teljesen belátható. DE!!! Még mielőtt bárki kedvét szegné a koedukált fürdő (vagy esetleg túlságosan lázba jönne :-)), gyorsan meg kell nyugtatnom. Senki, de senki nem bámészkodni jött ide! Különösen nem egy fárasztó nap után! Nem kell attól tartani, hogy egymást kukkolják az ellenkező neműek, nagyon diszkrét tud lenni az ember, ha akar. És itt akar. Szóval, ez is hozzá tartozik a Caminohoz, valamiért ezt is át kell élni, le kell tenni a felesleges prűdséget és aki nagyon görcsöl ezen, annak lazulni kell. Érdemes.

Fürdés után elmentünk vacsora vadászatra. A közeli Supermercadoban jobb híján vettünk 2 mikrózható paellát, mert az mégsem járja, hogy Spanyolországot úgy hagyjam el, hogy nem ettem paellát. :-) A szálláson jó nagy konyha volt, többen főzőcskéztek már, de volt még hely nekünk is. Elkezdtük tehát a kétfogásos vacsoránkat elkészíteni, mert ugyebár zacskós levest is vettünk. Hja kérem, élni tudni kell! :-) A másik tűzhelyen két magas idősebb német pasi főzött, akik jót nevettek rajtunk, amikor megtudták, hogy mi mikrózható paellát készülünk enni, hiszen ők igazi főzést rendeztek. Amikor fellfort a levesünk vize, akkor elment az áram. Puff neki, ez a mi formánk! A német pasik főzővize sem forrt tovább, így gyorsan intézkedtek. Ez jó alkalom volt arra, hogy összeismerkedjünk és beszélgessünk egy kicsit velük. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, nagyon megörültek nekünk és még sokkal kedvesebbek lettek hozzánk.

Végre elkészült a levesünk, amikor a német pasik azt magyarázták nekünk, hogy a spagettijük nagyon sok lesz kettejüknek, szívesen meginvitálnak bennünket, fogadjuk el nyugodtan. Megköszöntük és nekiálltunk a levesnek. Ekkor a kikészített műanyag poharainkba - amiből C-vitaminos pezsgőtabblettás ücsit akartunk inni - töltöttek valami almalészerű italt. Finom volt, köszike! Éppen azt szürcsölgettük, amikor leült hozzánk Gui. Jót beszélgettünk vele, nagyon laza és közvetlen volt. Közben megérkezett a spagetti is, tele volt olivabogyóval és apró rákkal paradicsommártásban. Nagyon ízlett, jól belakmároztunk és desszertnek finom, édes dinnyét is kaptunk, ami zöld színű volt ugyan, de olyan édes, mint a méz. Nyami! ... Hoppá, hoppá! Mit is kívántunk az úton? Donatívós vacsorát? Megkaptuk! Már megint működött a vonzás törvénye! :-)

Közben Guillermo is épp ugyanolyan almalészerű italt töltögetett a poharunkba, mint a németek, úgy tűnt, hogy ez nagyon népszerű ital lehetett errefelé... Amikor ittunk még egy pohárral, akkor Kriszti észrevette, hogy 4 %, igen négy egész százalék (!) alkohol van az italban, amitől majdnem bepánikolt, mert ő nem szokott inni. :-) Majdnem becsípett a tudatától, ami persze fizikai képtelenség, mert nagyon gyenguszka kis ital volt. Egyszóval, jól telt az este, sokat nevetgéltünk és szereztünk egy spanyol barátot is Guillermo személyében. Ja, a paellát ki sem bontottuk, eltettük másnapra, így ugyan már majdnem, de végül MA SEM ETTEM PAELLÁT!!!!!!! :-))))

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr474549601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petya22 2012.06.24. 16:43:51

Kedves Andrea!

Nagyon várom már az utolsó napok beszámolóit! Pár hét múlva én is elindulok, és sok segítséget, támpontot jelentett a beszámolód ahhoz, hogy el tudjam képzelni, mi is vár rám. De a befejezés nagyon hiányzik, és gondolom, ezzel korántsem vagyok egyedül :)

Andrea az El Caminón 2012.06.24. 22:03:02

@Petya22:
Kedves Petya!
Hamarosan jön a folytatás! Szándékosan nem a befejezés szót írtam, hiszen az utolsó nappal nem hogy befejeződött volna, de inkább elkezdődött valami... Erről azonban később. :-) 32 napot fed le a naplóm, de ezután kiegészítem még a blogot hasznos információkkal és érdekességekkel.
Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel! :-)
Buen Camino!
Andrea

Bambulili 2012.07.04. 16:34:53

Meghívhatlak egy paélára???? :-)