El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 26. nap: La Faba - Triacastela (26,2 km)

2012. március 03. - Andrea az El Caminón

Újra együtt a csapat! Marhacsorda és kutyafalka között vonultunk be Galiciába, ahol ámulatba ejtett a táj szépsége és kiderült, hogy megedződtem. :-)

7.30-kor indultunk neki még sötétben az O Cebreiro-nak. Újra együtt haladtunk Krisztivel és Patrick is velünk tartott, Zoli pedig már korábban elindult. Eleinte semmit sem láttam, olyan sötét volt, aztán 8 óra körül világosodni kezdett. A reggelek egyre hidegebbé váltak, különösen itt fenn a hegyek között. O Cebreiro a Camino második legmagasabb hegysége, így már előre görcsöltem, hogy milyen nehéz lesz megmászni. Valójában az előttünk álló igen meredek szakasz miatt izgultam, ahol 5 km-en belül közel 400 méter szintkülönbség leküzdése várt ránk.

Gyönyörű helyeken jártunk, egyre magasabbra és magasabbra vezetett az utunk. Kriszti és Patrick gyors tempót diktált, de én nem akartam lemaradni, tartottam velük a lépést. Egész jól bírtam! Úgy tűnt, megedződtem! :-)

A táj szépsége vetekedett a Pireneusok látványával! Amerre csak elláttunk, körben hatalmas hegyek tornyosultak és mi csak mentünk felfelé...

Egy nagy határkő jelezte, hogy beléptünk Galiciába! Buenos Días Galicia, megjöttünk! :-)

Tovább haladva egy néhány házból álló, ébredező falun keresztül vezetett az utunk.

Egyszer csak egy marha jött velünk szemben, a gazdája terelgette és legalább 8 kutya követte nagy ugatással. Egy kicsit megszeppentem, vajon hogyan fogok mellettük elhaladni, vajon ezek az ugatós kutyák sem esznek zarándokhúst, mint ahogy eddig még egyik sem? Sajnos nem mertem fotózni, jobbnak láttam minél kevésbé felhívni magamra a figyelmet, hiszen fél méter távolságra sem ugráltak tőlem. A kutyák azonban ügyet sem vetettek ránk, jobban érdekelte őket az a szegény tehén, amely békésen tűrte az inzultust. A sors kegyes volt hozzánk és 50 méterrel arrébb újabb kutya párt tett elénk, hogy lefotózzuk a Caminós vérebeket. Ezeket sem érdekelte szerény személyünk, inkább egymásnak udvaroltak, így aztán Kriszti nagy bátran megörökítette a frigyet. :-)

Szedtem a lábam, hogy le ne maradjak és végül egész jól bírtam a tempót. 9 órára már fenn is voltunk az O Cebreiro-n, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk.

A hegycsúcson több kisebb házikó is állt, épp úgy, mint a mesében. Volt ott múzeumház...

... de bár is. Reggel lévén az utóbbit részesítettük előnyben. :-)

A Camino business ide is betört, mert egy nagy souvenir bolt várta a peregrinokat csupa Camino ajándéktárggyal. Bementünk körbenézni, de semmit nem vettünk.

Ezután még magasabbra mentünk, pedig azt hittem, hogy az O Cebreiro a csúcs. Micsoda csalás! :-) A látvány azonban lenyűgöző volt!

A szép hegyvidék már sejtette velünk, hogy Galiciában gyönyörű természeti környezetben folytatjuk majd utunkat.

Az első falunál utolértük Zolit, aki Annamariékhoz csapódott és már reggel 6-kor elindultak. Időközben persze előkerült Juci is, így ők hárman alkották az egyik kis csapatot, mi hárman (Kriszti, Patrick, én) pedig a másikat.

Ezután folyamatosan gyalogoltunk, csak egyszer álltunk meg egy bocadillosra. Egyre melegebb lett, legalább 28 fok lehetett, pedig már októbert írtunk.

A marhák - nem mi, hanem az igaziak - megint sziesztáztak, mint mindig itt Spanyolországban. :-)

Kb. 4-re értünk be Triacastela faluba, amit én Sztracsatella névre kereszteltem, mert így könnyebb volt megjegyeznem. Itt több albergue közül is választhattunk és még jó időben is érkeztünk, így az első bárnál leültünk egy kicsit pihenni. Amint ott üldögéltünk, arra jött hazafelé az egyik marhacsorda én pedig igyekeztem közöttük elvegyülni. :-)

Egy egész jó kis alberguében szálltunk meg, ahol egy 7 ágyas szobában voltunk 5 pasival együtt, de túléltük a horkolást. :-) Egyedül én nem aludtam emeletes ágyon, így igazán úrinőnek érezhettem magam! Fürdés, mosás után elmentünk Krisztivel és Patrick-kal valami vacsora való után nézni a faluba. Volt egy kis kavar a bankautomatával, elsőre nem sikerült pénzt felvennem, csak nagy nehezen negyedjére és így is kevesebbet, mint amennyit akartam. Hiába, amióta eljöttünk otthonról,  időközben nagyon megugrott az euro árfolyama... :-( Még egy érdekes szitu is történt a faluban. Miközben föl-alá korzóztunk Sztracsatella főutcáján, egyszer csak Fabrice-ba botlottunk! Kriszti egyáltalán nem repdesett örömében, de Fabrice is elég kimért volt. Azért váltottunk vele néhány szót, aztán otthagytuk Annamariék társaságában. Ekkor került be nálam Fabrice a csalódások fiókjába... Kár.

Az egyik boltban összefutottunk Andrással és Mónikával, akik elmondták, hogy előző éjjel O Cebreiro-ban szálltak meg, ahol éjszaka sorozatos rablás történt. Szerencsére tőlük nem vittek el semmit, de nagyon sok zarándok pénzét ellopták az éjszaka leple alatt. Főleg németek voltak a rablás áldozatai, akiktől alvás közben a párna alól meg a hátizsákokból vették el a pénzüket. Nagyon szomorú, hogy ilyen megtörténhet, eleinte nem is akartam elhinni. Ezt a történetet én is csak hallottam, nem az én tapasztalásom, csupán azért írtam le, hogy érdemes óvatosnak lenni, legalább az utolsó néhány száz km-en.

Ezután visszamentünk a szállásra és elkészítettük a vacsorát. Patrick rászoktatott minket a francia konyhára. :-) Előételnek szalámi vastag karikára vágva friss bagettel, majd paradicsomsaláta olivabogyóval és olivaolajjal szintén friss bagettel, amit tunkolni is lehetett a finom lében. Nyami! Ezután spagetti bolognese, hogy az olaszoknak is adózzunk. A saláta és a vörösbor elfogyott, de a spagettit már nem tudtuk mind megenni, így otthagytuk, remélem valaki elég éhes volt és megette a fél lábasnyi fincsi kaját.

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr874287068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.