El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 15. nap: Itero de la Vega - Carrión de los Condes (36 km)

2011. december 02. - Andrea az El Caminón

Teljes átalakuláson mentünk keresztül: szentjánosbogárból csigává változtunk. Volt még raszta fiú, zsilip, templom és VAMOS!

Reggel nagyon korán indultunk, mert ma igen hosszú út várt ránk. Mindenképpen el kellett jutnunk Carrión de los Condes településig, hogy a másnapi hírhedt 17 km-es etapot frissen, a délelötti órákban tudjuk teljesíteni. Korom sötétben keltünk útra, így nem csoda, hogy a faluból is alig találtunk ki, majd az elsö keresztezödésnél nem találtuk a jelet és úgy köröztünk a zseblámpákkal, mint a szentjánosbogarak. A megérzésem azt súgta, hogy elöre kell mennünk, így folytattuk utunkat. A második keresztezödésnél ugyanígy jártunk, körözés, szentjánosbogár, elindulás. Szerencsére jó volt a megérzésem. :-)

Végre kivilágosodott és beértünk Boadilla del Camino-ba, ahol kerestük a bárt, de nem találtuk. A teljesen kihalt, kora reggeli utcán egyszer csak megjelent egy copfos, raszta hajú, fiatal spanyol srác és kérdezte tölünk, hogy " cafe, cafe?" Aztán ránézett a nemzeti színü szalagomra és módosított, hogy "finom kávé? jó reggelt!" Annyira aranyos és jópofa volt, ahogy invitált maga után bennünket, hogy szó nélkül követtük. Nem is bántuk meg! Egy meseszerü alberguebe vezetett minket, annak is a belsö udvarára, ahonnan egy kellemes reggelizö nyílt.

Pár perc múlva hozta is a nagy adag finom, forró kávét és tejet. Úgy töltötte a csészénkbe, hogy közben hajtogatta "csodálatos, csodálatos!" :-)) Mi le voltunk nyügözve, annyira vidám volt kora reggel és, olyan jól esett, hogy tört magyarsággal, de mégiscsak a mi nyelvünkon szólt hozzánk! Az egész hely olyan meseszerü és varázslatos volt, hogy jobban nem is indulhatott volna a napunk!

Ahogy folytattuk a gyaloglást, meglepetésünkre egy csatorna mellett vezetett az utunk. Nagyon jó érzés volt a hatalmas szárazság és forróság után (közben) vizet látni, kifejezetten üdítö látvány volt a szemeinknek!

Továbbhaladva egy kisebb duzzasztó szerkezetet vagy micsodát is elhagytunk. :-) Azt hiszem, inkább zsilip a neve...

Jól indult a napunk és itt még kifejezetten frissek és jókedvüek voltunk. Jellemzö kép a délelötti hangulatunkról Kriszti módra. (A délutánit majd én prezentálom :-))

A következö város Frómista volt, ahol szintén bár és szintén kávé, de a változatosság kedvéért templom is, mert az már régen volt müsoron.

Még egy kép elölröl is...

A következö faluban ettünk egy bocadillost és egy-egy almát, majd tovább indultunk. Tudtuk, hogy ma mindenképp el kell érnünk Carrión de los Condes városát, mert másnap jön a 17 km-es kemény szakasz, amit frissen és föleg a reggeli-délelötti órákban kell megtennünk. Ez a szakasz arról hírhedt, hogy 17 km-en keresztül semmilyen infrasrtuktúra nincs, így muszáj volt korai idöpontra idözíteni. Ennek viszont az lett a következménye, hogy ma ha törik, ha szakad, akkor is el kellett érnünk Carriónba. A nap persze egyre erösebben tüzött... Végeláthatalan, egyenes szakaszok következtek, dupla jelzökövekkel, hogy véletlenül se térjünk le az útról, ha netán beszédülnénk. :-)

Délutánig nagyon hösiesen bírtuk....

...de az utolsó 5 km már kínszenvedés volt. A következö kép jól szemlélteti, hogy hova lett a délelötti frissességünk és milyen állapotba kerültünk... :-)

Az utolsó kilométereken már csak vonszoltuk magunkat, a vizünk is egyre fogyott. A mellettünk elhaladó biciklisták többször is bíztattak, hogy VAMOS, VAMOS!, de mi éppen, hogy csak vánszorogtunk akkor már. Nagyon fájt már a lábunk is, úgy mentünk, mint aki be...t. Amikor beértünk Carriónba, a biciklisták megtapsoltak... :-))

Természetesen az elsö albergue, a Santa Clara már completto volt, de miben is reménykedhettünk 6 óra körül. Tovább haladva találkoztunk Dianaékkal, akik magánpanzióban szálltak meg a pici Luna miatt, így ök nem tudtak segíteni, hol találhatnánk szállást. Amikor azonban éppen velük váltottunk néhány szót, megint megoldódott a szállás problémánk, mert arra jött néhány spanyol (vagy olasz?) pasi és mondták, hogy majd mutatnak egy alberguét. Így is történt, elvezettek egy egyházi fenntartású szállásra, ahol egy nagyon kedves növér chekkoltatott be minket és megmutatta a szobánkat, ami akkor még szinte teljesen üres volt. Nem is értem, minek sietni a Caminon! :-) És már megint nem emeletes ágyak között válogathattunk!!!

Fürdés után elmentünk vacsit venni egy supermercadoba. Útközben az egyik étterem nyitott ablakán éppen Dan és csapatát pillantottuk meg, akik vacsorára várva  üldögéltek ott és szokásukhoz híven hangos kiáltásokkal fejezték ki örömüket, amint megláttak bennünket. Szerencsére Ed is meggyógyult, így folytathatta a Caminot. Elbúcsúztunk, vettünk kaját, vissza a szállásra, vacsi és alvás. Rápihentünk a másnapi kemény napra.

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr373432451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.