El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 9. nap: Nájera - Santo Domingo de la Calzada (20,6 km)

2011. november 07. - Andrea az El Caminón

Szántóföldek után golfpályán találtuk magunkat, ahol új barátra leltünk, majd este megmutattuk a világnak, hogy milyen a jó magyar lecsó.

Reggel kényelmesen készülődtünk, hagytuk, hogy a sietősek elinduljanak előttünk. Így is sötét volt még, amikor útra keltünk és a tegnap esti mulatság színterén nehezen találtuk meg a városból kivezető jelet. Szerencsénkre érkezett egy kedves segítség, aki megmutatta a helyes irányt. :-) [Úgy döntöttem, hogy a személyesebb részeket inkább kihagyom, illetve ha fontos az utalás, akkor azt szögletes zárójellel jelölöm. Sorry.] Lassan pirkadni kezdett és a város irányába visszatekintve sikerült megörökítenem a napfelkeltét.

Christian és Markus már elválaszthatatlanokká váltak, hamarosan el is haladtak mellettünk.

Azofrában megreggeliztünk és folytattuk a gyaloglást. Hosszú, sík terepen gyalogoltunk, melyet itt-ott kisebb nagyobb dombok tettek változatosabbá.

Itt már eltűntek a szőlőültetvények, helyettük hatalmas szántóföldek és gabonamezők jellemezték a tájat, melyek ontották magukból a meleget. Már nagyon időszerűvé váltak bizonyos szükségleteink (a folyadékbevitelre gondolok természetesen, na jó, meg a kivitelre is), így Cirinuela-ban betértünk az első bárba. Nem igazán válogattunk, pedig ezen a településen biztosan több bár is akadt, de hát a szükség az nagy úr. Így esett, hogy egy elegáns golfpálya teraszán találtuk magunkat. Az input-output folyamatok egyensúlyát biztosítva kényelmesen elidőztünk a kellemes luxusban és egy újabb felismeréssel lettünk gazdagabbak.

Beszélgettünk a pénz szerepéről, a gazdagságról, a jólétről illetve ezek hiányáról. Érdekes volt látni, ahogy a zarándokok többsége elment a golfpálya mellett, néha még talán egy-egy irigykedő pillantást is felfedezni véltünk egyesek arcán, ahogyan ránk tekintettek, pedig minket igazán nem vetett föl a pénz. Mégis, abban a pillanatban mi ott jól és gazdagnak éreztük magunkat, illetve elfogadtuk a helyzetet és nem ágáltunk ellene. A gazdagság belőlünk fakad, ha elhiszed és nem keresed görcsösen, már meg is kaptad. Természetesen a gazdagság nem jelentheti csak az anyagi jólétet, sőt, elsősorban nem azt jelenti, de miért ne járhatnánk egyszerre materiális és szellemi dimenziókban? A lényeg a pozitív gondolkodásban van és abban, hogy mit vonzasz be, mit engedsz magadhoz. Hosszúra nyúlna elmélkednem erről a témáról, nem is vagyok szakértője, mégis ezen az úton számtalan jelet kaptam arra, hogy a dolog működik!

Talán hasonlóképp gondolkodhatott az az idős zarándok is, aki szintén betért ide a golfpálya teraszára és később az egyik legjobb barátunk lett. Emilio, a 70 éves spanyol peregrino már többször ránk köszönt az úton, de itt beszéltünk vele először. Megkért, hogy készítsünk róla néhány fotót a saját fényképezőgépével. Úgy ült ott, mint egy cowboy a kalapjával, nagyon laza volt és jó kedélyű, ami végig jellemző volt rá az úton, de ekkor ennél többet még nem tudtunk róla. A továbbiakban azonban fontos szerep jutott neki és nagyon megszerettük, de erről majd később.

Délután 3 órára értünk Santo Domingo de la Calzada-ba és semmi kedvünk nem volt tovább menni Granon-ig. Fabrice-nak ugyan azt ígértük, hogy ott találkozunk vele, sőt, beígértünk neki egy lecsót is, de gyorsan eldöntöttük, hogy mégis inkább Santo Domingoban maradunk. A távolabbi, második alberguét kerestük, mert tudtuk, hogy egy felújított 200 ágyas szállás vár ránk. Így is történt. Az eddigi legjobb szállást kaptuk, olyan volt, mint egy szálloda!

Az erkély- és folyosókorlátok a Camino jelképét, a kagylót formázták, szép és tiszta zuhanyzó (külön női és férfi), kényelmes WC, internet szoba, tágas és jól felszerelt konyha, étkező, társalgó, automaták, mosóhelység és kert szolgálta a kényelmünket az egyébként donativo-s szálláson. Több magyar zarándoktársunk is itt szállt meg, pl. Balázs, Juli, Norbi és Anett, akinek a lába ekkorra már tiszta vízhólyagos lett. El is kérte Kriszti tűjét és cérnáját, hogy megvarrja a vízhólyagjait, de elfelejtette visszaadni. Hm... Mi nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert azon túl, hogy estére mindig sajgott a lábunk, semmi sérülésünk nem volt. Krisztinek két apró vízhólyagja keletkezett, de nekem még ennyi sem. Szinte hihetetlennek tűnt, mert addigra már mindenki a lábaival szenvedett és megszokottá vált, hogy esténként gyógykrémektől és fertőtlenítőszerektől bűzlött a szállás.

Itt voltak a kanadai barátaink is, akik szintén lábsérülésekkel küzdöttek. Szegény Dan lába csupa seb és vízhólyag volt, de a jókedvét még így sem veszítette el! Nagyon bírtam őt!

A Camino egyik legendája szerint Santo Domingo templomában egy fehér baromfipárt őriznek, amely a város csodájára emlékeztet. A baromfipárt még ma is 21 naponként cserélik és itt nevelték őket az albergue udvarán lévő ketrecben. A fehér kis kakas egész délután kukorékolt.

Az égiek nagyon velünk voltak eddig, mert egy csepp esőt nem kaptunk még az utunk során. Amíg lezuhanyoztunk és kimostunk, az idő alatt azonban jött egy jó kis nyár végi zápor, de ezt is szerencsésen megúsztuk, hiszen éppen fedél alatt töltöttük azt az időt. Ahogy jött, úgy el is ment, mi pedig elindultunk a városba vacsorának valót vásárolni. Amint kiléptünk a kapun, jobbra nézve éppen ő jött bevásárlószatyorral a kezében és elmagyarázta, hogy merre van a supermercado. Balra nézve pedig Kriszti peregrinoja érkezett éppen szélesen mosolyogva. Mindenki itt volt, aki számított, kivéve Fabrice-t, aki valószínűleg Granonban várt minket. :-) És az este még csak most kezdődött!

Bevásároltunk mindenféle paprikát, hagymát, virslit és felmentünk a konyhába, ahol már többen főzőcskéztek. Ahogy odatettem a lecsót az otthonról hozott pirospaprikával és illatozni kezdett, többen odajöttek és érdeklődtek, hogy milyen étel ez és nagyon dicsérték az illatát! Isteni finom lett, de túl sok, így másokat is megkínáltunk belőle. Mit mondjak, arattunk! Nem győztük besöpörni az elismeréseket! :-)

Ezután beültem az internetszobába és 40 percig ott ragadtam. Az est hátralévő idejét a társalgóban töltöttük és nagyon jól éreztük magunkat! [...] Nem hiába, jó hely ez a Santo Domingo! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr123359929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.