El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 4. nap: Pamplona - Puente la Reina (24 km)

El Camino de Santiago zarándokút - 2011. szeptember 11.

2011. október 27. - Andrea az El Caminón

Megint hegyet másztunk és gyakoroltuk a hídon átkelést oda-vissza. Elcsíptem egy naplementét és átestem a tűzkeresztségen az emeletes ágyat illetően.

Reggel 7.25-kor indultunk még sötétben. Rögtön egy locsolókocsi és szemetesautó felvonulásba csöppentünk, melyek a tegnapi party romjait takarították serényen. Nagyon tetszett, hogy szinte az egész óvárost átmosták, nem hagyva semmi nyomot a buli után. Pamplona óvárosából kiérve egy modern városkép tárult elénk és lassan világosodni kezdett. Hamar jókedvre derültünk, amikor megláttuk a spanyol közlekedési lámpákat. Sajnos a fotók nem adják vissza teljesen azt a vicces megjelenést, kár, hogy nem videóztam le, de azért talán így is elképzelhető. Nem akármilyen jelzőlámpákról van ám szó! 

pamplona gyalog atkelohely.jpg

Amikor zöldre váltott a gyalogosoknak szóló lámpa, akkor a zöld kis emberke nem csak úgy állt, mint Bálám szamara, hanem spurizott ezerrel! Annyira jópofa volt, ahogy a kis kalapos zöld emberke szedte a lábait a lámpába animálva, hogy dőltünk a röhögéstől! Diktálta a tempót rendesen a kis zöldike, felette pedig a hátralévő másodperceket jelezték. :-)

Pamplona kozlekedesi lampa zarandokkal.jpg

Az utcán egy idős bácsi állított meg bennünket, aki spanyolul magyarázta, hogy merre kell mennünk. Legalább 1 percig beszélt az öreg, egy kukkot sem értettünk belőle, de ez őt cseppet sem zavarta. Az sem izgatta, hogy teljesen egyértelműen legalább 20 méterenként fel voltak festve a jelek, de ő annyira fontosnak érezte, hogy segítsen! Nagyon aranyos bácsika volt! Többször is találkoztunk ezzel a segítő szándékkal az El Camino útvonalán, tényleg nagyon tisztelték és szerették a zarándokokat, jó érzés volt megélni! Elrebegtünk egy muchas graciast és tovább mentünk.

el camino kagylo jel pamplona.jpg

9 óra körül értünk Cizur Menor-ba, egy nagyon szép kisvárosba, ami leginkább egy üdülőhelyhez hasonlított. Hamar kerestünk is egy bárt, mert lassan rutinná vált az első település = bár + café + wc képlet. Még éppen, hogy csak kinyitottak, de a kedvünkért rögtön kipakolták a székeket a teraszra.

El Camino bar Cizur Menor varosban.jpg

Krisztinek így 5 nap után kellemes élményei fűződtek a bár toilettjéhez, hát lefotózta. :-) A kép jól illusztrálja, hogy az El Camino mentén igényes, normális wc-vel felszerelt bárok várják a zarándokokat, pedig némelyik bár kocsmaként funkcionált. Hadd ne részletezzem kis hazánk klotyóit. No comment.

spanyol wc toilet az el camino menten.jpg

Ma egy nagy hegymenet várt ránk, amitől már erősen görcsöltem. Kriszti rám is szólt, hogy "megmásztad már a Pireneusokat, akkor most mitől parázol?" és tényleg, igaza volt. Cizur Menor után hamarosan meredekebbé vált az út, de szerencsére aznap kissé befelhősödött az ég, így nem volt hőség. Egész jól bírtam a felfelé menetet, úgy tűnik nagyon rákészültem lélekben. Útközben megint találkoztunk és többször együtt haladtunk Diane-ékkal, a kanadai-mexikói kis családdal, akik babakocsiban tolták Luna babát.

szent csalad a szent jakab uton.jpg

Egyszer csak jött két iszonyú fekete, nagyon sovány biciklis srác, akik szélesen vigyorogtak és egyenként legalább 100 hófehér foguk villogott. Ők is lefotózták a kis családot, majd váltottunk pár szót velük. Kiderült, hogy brazilok, mire mi mondtuk, hogy magyarok vagyunk, amire ők nagyon elcsodálkoztak, de nem derült ki, hogy miért. Talán azt hitték, hogy Magyarország a Holdon van?

El Camino kilatas az Alto de Pedron hegyrol.jpg

Végül is elég könnyedén felértünk az Alto de Pedrón hegycsúcsra, ahonnan nagyon szép kilátás, akarom mondani lelátás nyílt Pamplonára és környékére. Jó néhány szélerőművet is láttunk, ami később is elég gyakori műtárgy volt a spanyol vidéken. Elvégre Don Quijote hazájában jártunk! :-)

El Camino szelkerekek az Alto de Pedron hegyteton.jpg

Még egy kis fotózás a zarándok emlékműnél majd megkezdtük az ereszkedést.

El Camino Alto de Pedron hegy zarandok emlekmu.jpg

Nagyon meredek, sziklás, köves lejtőn vezetett az utunk lefelé. Voltak pillanatok, amikor komolyan azt reméltem, hogy lesz egy kifutópálya a hegy alján, ha netán megindulnék... A bicikliseknek sem lehetett túl könnyű az életük ezen a néhány kilométeren.

lefele az Alto de Peron hegyrol az el caminon.jpg

Szerencsére nem kellett a kifutópálya, mert egy idő után nagyon szép lankás és főleg horizontális tájra érkeztünk.

El Camino tajkep gabona mezovel.jpg

Akármilyen jól ment a gyaloglás, mégis fél 6 lett, amikor beértünk Puente la Reina-ba. Természetesen az első albergue már completto, a második pedig full volt a változatosság kedvéért. Itt a második, a Padres Reparadores nevű szálláson összefutottunk még a dokiékkal, váltottunk pár szót és ha jól emlékszem Magdi itt írta fel a blogom címét, remélem olvassa időnként! (Jó lenne valamit hallani felőlük, mert nekem nincs meg az elérhetőségük.) Ahogy itt beszélgettünk, valószínűleg letehettem a napszemüvegemet, mert később nem találtam sehol. Nagyon sajnáltam, mert nem igazán tudok az erős fényben napszemüveg nélkül létezni és egyébként is a szívemhez, vagyis inkább a szememhez nőtt a kicsike.  Na mindegy, ezt abban a pillanatban még amúgy sem észleltem, mert el voltunk foglalva a szállás vadászattal. Jobb híján tovább kellett mennünk a városon, mintha csak kilométer hiányunk lett volna, át a hídon, de ez még nem volt elég, még egy hegyet is meg kellett másznunk, mert a zarándokszállást ugye a hegy tetejére illik tenni...?! :-) Természetesen a hegytetőn lévő Santiago Apostol nevű szálláson is az utolsó két ágyat kaptuk, ráadásul emeletes ágyat a felső szinten! Áááá! Ettől féltem! Az hagyján, hogy felső ágy, de se létra, sem fellépő, sem korlát nem volt, de elképzelésem sem, hogyan fogok ide felmászni! Nem értem rá azonban elmélkedni rajta, mert a zuhi és mosás kötelezők után napszemüveg vadászatra indultunk. Tényleg úgy tűnhetett, hogy kilométer hiányunk volt, mert visszamentünk a hídon a város központjába, ahol emlékeim szerint hagyhattam a napszemcsimet. És lőn, ott várt a kis drága a recepció asztalán! Miután a meghatottságtól és Kriszti hátbavágásától magamhoz tértem, megint csak elindultunk vissza a híd felé. Még jó hogy nem szedtek hídpénzt! :-)

El Camino Puente la Reina hid.jpg

Az ide-oda cikázástól megfájdult a lábunk, úgy közlekedtünk már, mint a pingvinek. Kriszti térde bekattant és mivel a sógornője lovardában dolgozik, így egy lovaknál használatos térdrögzítőt hozott magával, ami igen hasznosnak bizonyult.  Találkoztunk egy magyar zarándoknővel, Erzsivel, aki az Europabusszal érkezett és még az út előtt váltottunk néhány e-mailt. Nagyon megörültünk egymásnak, hogy végre személyesen is megismerkedhettünk. Mindeközben pedig volt alkalmunk egy kicsit a városban is körülnézni, ha már erre vetett a sors minket. Találtunk egy szép kis teret, ami azért volt különös, mert egy lélek sem volt rajta, pedig ilyenkor már az esti buli szokott kezdődni.

El Camino Puente la Reina ter.jpg

Tovább haladva egy szép templomot láttunk, előtte pedig egy különleges "designer" feszületet. 

El Camino design feszulet templommal.jpg

Bementünk egy kicsit a templomba, megköszöntem a napszemüvegemet és az eddigieket és azonnal észrevettem, hogy egy különleges feszület van az oltár felett. Mint kiderül Spanyolországban csak itt és Carrión de los Condes-ben található Y alakú feszület. Ezt a szokatlan formájú zarándokkeresztet egy Rajna vidéki zarándok adományozta.

El Camino Puente la Reina Y alaku feszulet.jpg

Visszaindultunk szállásunkra, a hídról még egy fotó a kisvárosra, aztán neki a hegynek, mert nem volt még elég hegymenet mára...

El Camino Puente la Reina folyoparti hazak.jpg

Ahogy mi másztunk fel az alberguéhez, a nap úgy ment le a hegy mögött. Nem volt azonban elég gyors, így sikerült elkapnunk egy szép kis naplementét!

Naplemente az El Caminon.jpg

Szent Jakab ut naplemente.jpg

Ahogy beléptünk a szállás kertjébe, Inci ugrott a nyakunkba! Kiderült, hogy nem csak ő, hanem még egy fiatal magyar pár, Mónika és András is itt éjszakázott, de velük csak később találkoztunk. Mielőtt elmentem fogat mosni, szóltam Krisztinek, hogy el ne aludjon, mert ha esetleg nem tudok felmászni az ágyra, akkor toljon fel. Persze, hogy aludt, mire visszaértem! Ott álltam az ágy előtt, mindenki aludt és fogalmam sem volt hogy fogok felmászni. Még jó, hogy tök sötét volt! Nem emlékszem, hogy milyen technikával, de valahogy mégiscsak sikerült felkerülnöm az ágyra. Innen már csak azt kellett elkerülnöm, hogy leguruljak onnan, mivel nem volt korlát. Elképzeltem, ahogy a hálózsákba bújva úgy huppanok le, mint egy múmia, még a kezemet sem tudnám kitenni tompítani. Ilyen gondolatokkal szenderültem álomra, de annyit elárulhatok, hogy reggel is felül ébredtem és túléltem az első emeleten töltött éjszakát!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr43335224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.