El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

9. nap Gyorsjelentes

2011. szeptember 16. - Andrea az El Caminón

Sziasztok!

Udv Mindenkinek, jol vagyok, minden a legnagyobb rendben, csak egzeruen nem jutok internethez. Most Santo Domingo de la Calzada-ban vagyok, egy szuper szallason. Tegnapelott Logronoban a katedralisban kaptunk csak elhelyezest, de fantasztikus elmeny volt! A feszulet alatt volt a matracom, a pap szolgalta fel a vacsorat es egeszen kulonleges hangulata volt! Reggel a nagy sotetben kiosontam fogat mosni, de veletlenul a mosokremet nyomtam a fogkefemre, jo sos ize volt! :-))

Borinak uzenem, hogy mar az elso nap fogtam ket kezzel a soros korsot, mert meg mindig nem birom el egy kezzel es ugy iszom, mint a kakaot. De azota mar inkabb a dobozos sor valtozatra valtottunk, mert az olcsobb es konnyebb. :-))

Nagyon jol erzem magam, rengeteg elmeny er, el sem tudom par szoban mondani, hogy mennyi! Vannak kedvenceink, akikkel mar a kezdetektol egyutt haladunk vagy idonkent osszefutunk es mindig jonnek uj tarsak is. Ma foztem lecsot es persze az illatra egy csomoan odajottek, meg kellett igernem a kanadaiaknak, hogy legkozelebb nekik is fozok.

Van egy francia jogasz pasi, Fabrice, akivel ma fozos randit beszeltunk meg Granonban, de vegul mi nem mentunk el odaig, remelem meg talalkozunk vele. Van nehany kanadai, nemet, ir, spanyol es francia baratunk is, soha nem vagyunk egyedul, mindig tudunk beszelgetni es jokat rohogni. Ugy erzem, hogy nagyon szeretnek minket, mindenki nagyon kedves velunk, igy konnyebb atveszelni a gyaloglas nehezsegeit.

Az ido edig tul kegyes volt hozzank, forrosag volt, nehez volt benne haladni. Tobbszor lenyomtunk 30 km-es tavokat, de halas lehetek, hogy a labam ep es egeszseges, mert nagyon csunya dolgokat latok itt magam korul. Rengeteg a csunya sebes, vizholyagos lab, szornyu kinokat allnak ki egyesek.

Most nem tudok mast irni, mert fogy az ido, 20 perc 1 euro es itt toporognak mar mogottem. Orulok, hogy olvassatok a blogot, irjatok minel tobbet!

Renata, Noemi nagyon orulok nektek is, Katat, Andit is puszilom!

Millio puszi mindenkinek, a hastancos csajoknak kulon is!

Puszi,

Andrea

Tovább a következő bejegyzéshez >>>

Vissza az előző bejegyzéshez >>>

Vissza a főoldalra >>>

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr783232566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amitára 2011.09.16. 21:32:41

Üdv Andi!
Már aggódtam,de örülök,hogy minden rendben! Tök jó cipőd lehet,mert én is rémtörténeteket hallattom a vérhólyagos lábakról. Térded bírja? Lehet,hogy elvesztettem valahol a fonalat,de nem emlékszem,hogy kivel mész az úton. Csak a repcsin utaztatok együtt? Vagy végig együtt mentek? Mert te azt mondtad,hogy egyedül fogod végig járni,vagy rosszul emlékszem?
Örülök,hogy ilyen jól bírod a menetelést,és hogy ilyen szuper élényeid vannak! Jó főzőcskélést az ismeretlen ismerősökkel! Ölellek: Renáta

berika0526 2011.09.17. 15:51:02

Andi!
jól hallok, és látok 30 km-t???? A Börzsönyben úgy látszik duplán számít a táv, de nagyon örülök, hogy már ennyit meg bírsz tenni, és még el sem tévedtél. De csatlakozva így ismeretlenül is Amitára-hoz. Én sem tudom, hogy kivel mész? Remélem terv szerint haladtok, hogy láthasd a végén az Óceánt. Hiába a magyar lecsónak nincs párja.
továbbra is vigyázz magadra, mi figyeljük az eseményeket.
Puszi
Erika

Lhara 2011.09.19. 16:09:12

Szia Andi!

Gondoltam, hogy nem mindennap tudsz írni, de azért vártam mindig.
A cipőd olyan mint az enyém... úgy emlékszem. Nekem a cipőm volt az utam záloga... biztos vagyok benne, hogy ez segített, hogy a "rossz" lábaimmal is végig tudjam csinálni.
Remélem, hogy ma írsz megint és olvashatjuk.
Nagyon drukkolok Neked. Sok erőt és jókedvet kívánok az út további megtételéhez.
Puszi
Lhara

manna61 2011.09.19. 20:06:08

Andi!

Sokszor eszembe jutsz, reggelente mindenképpen, ahogy a villamosmegálló felé gyalogolok nagy iramban, majd hazafelé komótosan... és ez elégnek bizonyul:)
Akárhogy is, elképzelhetetlennek tartom a napi 30 km-es gyaloglást, beleizzadok a beleélésbe, de akkor sem megy... minden áldott nap újra és újra... hogy is lehet ez?
Itthon vagy akárhová vetődsz is majd:) mi lesz veled, ha már így rugóra jársz?:)
Már csak vízszintes terepen visz az utad?
Sokszor beszélünk rólad, mesélem a beszámolóidat, amiket mindig nagyon várok.
puszi:
Anna és a Fiúk