El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

El Camino 2016., 26. nap: Ponferrada - Villafranca del Bierzo (25 km)

El Camino zarándokút - 2016. június 25.

2017. szeptember 14. - Andrea2

A nap, amikor megvettük a repülőjegyeket hazafelé és végérvényesen eltávolodtam attól a bizonyos padtól. Legalábbis azt hittem... :-)

1_el_camino_szent_jakab.jpg

Ahhoz képest, hogy június végén jártunk, piszok hideg reggelre ébredtünk. Hosszú volt a városból kifelé vezető út, de legalább most nem tévedtünk el, mint 5 éve, amikor kora délután araszoltunk a városon át a legnagyobb rekkenő hőségben. De jó is lett volna most abból a melegből egy kisebb adag! Már háromnegyed 7-kor elhaladtunk a templomosok vára mellett, ahol valamilyen futó- vagy biciklis versenyre készülődtek. Rajtunk és a rendezőkön kívül nem sokan jártak még arrafelé, hiszen a spanyolok biológiai órája szerint akkor még csak hajnalodott és a legtöbbjük a lóbőrt húzta még... 

Tovább

El Camino 2016., 25. nap: Foncebadón - Ponferrada (27 km)

El Camino zarándokút - 2016. június 24.

A fel nem szolgált reggeli és a foci EB között szoros korrelációt véltünk felfedezni. Jártunk felhők felett, alatt és benne is, vacsorára pedig padróni paprikát és palacsintát ettünk. Mert megérdemeltük. :-)

1_el_camino_ut.jpg

Az előttünk álló hegymenetek miatt korán akartunk indulni, ezért már reggel 6-kor lementünk a földszintre, hogy megreggelizzünk. Előző nap a hospitalero 8 eurót kért a szálláslistán feltüntetett 5 helyett, mondván, hogy az árban a reggeli is benne foglaltatik. Ezt szerettük volna valóra váltani, amikor naivan kopogtattunk az étkező ajtaján, de választ nem kaptunk. Vártunk egy kicsit, később még néhányan csatlakoztak hozzánk hasonló reményekkel, de sehol senki... 

Tovább

El Camino 2016., 24. nap: Murias de Rechivaldo - Foncebadón - 21 km

El Camino zarándokút - 2016. június 23.

"Ha idáig eljutottál, legyőzted önmagad!" - üzenték honfitársaink, de azért még állt előttünk egy és más...

1_el_camino_zarandok_uzenet.jpg

Reggel már csak hárman voltunk az alberguében a vékony hangú mexikói kislánnyal, a hátikosaras német pasi már árkon-bokron túl járt mire összepakoltunk. Az előtérben kedves gesztusként egy-egy doboz joghurt várt mindhármunkra, Pedro nagyon figyelmes volt. :-) Elindultunk és innen már Zolival való gyaloglásom emlékképei elevenedtek fel öt évvel ezelőttről...

Tovább

El Camino 2016., 23. nap: Hospital de Órbigo - Murias de Rechivaldo - 22 km

El Camino zarándokút - 2016. június 22.

A nap főszereplői David és Pedro, de találkoztunk még egy különös erdélyi fiúval is, na meg a hátikosaras német pasival, aki nem lett a kedvencem. És volt egy lábcsók is. :-)

0_el_camino_sziv.jpg

Reggel fél 7 körül lecuccoltunk az emeletről, de a hospitalerák még nem voltak lent, így nem tudtunk elbúcsúzni tőlük. Szerencsére Don Manueltől  már este elköszöntünk, mert azt mégsem várhattuk el tőle, hogy kora reggel felkeljen miattunk. Ittunk egy kávét az automatából, aztán elindultunk. A település végén elérkeztünk ahhoz az útelágazáshoz, ahol 5 évvel ezelőtt az egy kilométerrel rövidebb utat választottam egyenesen előre a kukoricaföldek között. Most azonban nem siettünk, sőt, szóval a 16 km-es jobbra forduló utat céloztuk meg. Visszatekintve Órbigóra még éppen sikerült elcsípnünk a napfelkeltét. :-)

Tovább

El Camino 2016, 22. nap: Villadangos del Páramo - Hospital de Órbigo - 13 km

El Camino zarándokút - 2016. június 21.

A nap, amikor újra láthattam Don Manuelt és egy kis időre hospitalera is lehettem! :-) 

1_el_camino_arnyek.jpg

Ma nagyon rövid távolságot terveztünk, mivel Hospital de Órbigo volt a célállomás. Nagyon szép emlékek fűztek ahhoz a helyhez, hiszen 2014-ben ott töltöttem 2 hetes szolgálatomat, mint önkéntes zarándokfogadó. Erika lába sem volt még tökéletes, jó hogy egyáltalán folytatni tudta az útját, így tehát mindenképpen Órbigóban szándékoztunk megállni. Nem keltünk túl korán, az alberguében még meg is reggeliztünk, aztán szép lassan elindultunk. A tempót most Erika diktálta, de én egyébként is inkább mögötte szerettem haladni, ráérősen fotózgatni, lemaradni, eltévedni... :-) 

Tovább

El Camino 2016, 21. nap: León - Villadangos del Páramo - 22,5 km

El Camino zarándokút - 2016. június 20.

A mai nap szívecskés café con lechével indult, de a nap fénypontja a cuki bácsika volt, akitől rózsát, cukrot, kekszet és pecsétet is kaptunk. A chipses csirke csak ráadás volt a nap végén! :-)

0_el_camino_rozsa.jpg

Úgy tűnt, hogy jót tett a kétnapos pihenő Erika lábának, ezért újra nekivágtunk az útnak. A célunk az volt, hogy két nap alatt elérjük Hospital de Órbigót, ami normál körülmények esetén egy nap alatt megjárható, de nem akartunk kockáztatni. Hospital nagyon szép emlék nekem, ott voltam önkéntes zarándokfogadó 2014. júliusban. Tudtam, hogy most is magyarok szolgáltak az alberguében, sőt, Klárit szeméyesen is ismertem, ezért még előző este írtam neki, hogy 2 nap múlva érkezünk.

Tovább

El Camino 2016, 19. - 20. nap: Sahagún - León

El Camino zarándokút - 2016. június 18. - 19.

A nap, amikor a szükség törvényt bontott és térugrásra kényszerültünk. Napi kulcsszavak: churros, chips, chinche, check-in, check-out. Csupa csudijó dolog! :-)

1_el_camino_sahagun.jpg

Reggel 7-kor elindultunk a tíz percre lévő vasútállomás felé. A vonat csak 7:48-kor indult Leónba, de Erika olyan lassan tudott bicegni, hogy rászántunk háromnegyed órát az útra. Az állomás teljesen üres volt még, a nap is csak félig világította meg a váróterem épületét, a levegő pedig meglehetősen hűvös volt, ezért belül telepedtünk le. Egy ideig csak ketten ücsörögtünk a váróteremben, aztán a vonatindulás idejéhez közeledve elkezdtek szállingózni az utasok. Legnagyobb meglepetésünkre csupa zarándoknak kinéző egyén gyűlt össze, mindegyikük hátizsákkal, túrafelszereléssel várta a vonatot. Vajon mit keresnek itt és miért utaznak vonattal? - tanakodtam, hiszen egyikük sem látszott sérültnek, betegnek.

Tovább

El Camino 2016, 18. nap: Terradillos de los Templarios - Sahagún - 13 km

El Camino zarándokút - 2016. június 17.

Előre, sohase hátra. Milyen érdekes, hogy amikor átléptük az El Camino földrajzi középpontját, éppen akkor került elő a dilemma: feladni vagy folytatni?

Nem túl korán, valamivel 7 óra előtt indultunk. Erikának nagyon nehezen ment a járás, a bokája jól be is dagadt és csak erős fájdalomcsillapítóval tudott sántikálni. Megbeszéltük, hogy ma csak Sahagúnig megyünk és ott keresünk egy gyógyszertárat, ahol majd ellátják tanácsokkal. Egy óra kellett, hogy elérjünk a 3 km-re lévő Moratinos településhez, amiből könnyen kiszámítható, hogy milyen sebességgel haladtunk... A falu határában egy új albergue nyílt, ez még nem volt ott öt évvel ezelőtt. A templom előtti kis téren a fák törzsét színes, kötött zászlócskákba öltöztették, fogalmam sincs mi célból, de vidám külsőt kölcsönöztek nekik. :-) 

1_el_camino_moratinos.jpg

Tovább

El Camino 2016, 17. nap: Carrión de los Condes - Terradillos de los Templarios - 26 km

El Camino zarándokút - 2016. június 16.

Nyílegyenes hosszú út, süvítő szél, okarina, paella és egy vészjósló fekete madár... A nap fénypontja Roland - esőkabátban, napszemüvegben, de vidáman. :-) 

0_el_camino_ut.jpg

Eljött hát a hírhedt 17 km-es hosszú etap ideje. Ez az a szakasz, ahol Carrión de Los Condes és Calzadilla de la Cueza között az égvilágon semmi nincs csak a nyílegyenes út. Abban reménykedtünk, hogy félúton majd leülhetünk pihenni valahová, amennyiben nem lesz csupa nedves minden. Az alberguében megreggeliztünk, mert erre alkalmas helyre nem számíthattunk egyhamar. A csokis croissant egy kicsit uncsi volt már, de kellett az energia a hosszú útra. 7 óra körül elindultunk. Nagyon hideg volt a reggel, de legalább nem esett az eső. Kb. fél órán keresztül gyalogoltunk, mire kiértünk a városból, utána pedig még 5-6 kilométeren át aszfaltúton haladtunk, ami egyáltalán nem tett jót a lábainknak. Aztán végre a burkolat salakosra váltott és a nap is kisütött, de a szél kegyetlenül fújt és a napsütés ellenére hideg maradt az idő. 

Tovább

El Camino 2016, 16. nap: Boadilla del Camino - Carrión de los Condes - 26 km

El Camino zarándokút - 2016. június 15.

Lékószelep, lékószelep - majd kiléptünk az ajtón. A mai nap a szürke felhők ellenére a sárga jegyében telt és még világcsúcsot is döntöttünk. :-)

1_el_camino_csatorna.jpg

Reggel a koedukált fürdőben (nem kell megijedni, a zuhanyzófülkék zárhatóak voltak, csak a mosdókon közösködtünk a fiúkkal), szóval ott találkoztam Fredericóval, az olasz fiúval, aki szorgalmasan cipelte hosszú hangszerét a hátizsákja mellett. Elmondta, hogy iszonyúan fáj a válla, lehet, hogy fel kell adnia az útját és majd jövőre folytatja. A moncsilláztatásról hallani sem akart, amiért nagyon becsültem. (Ezt persze csak én hívtam így, a hátizsák spanyol megfelelője, a mochila után.) Ez az a bizonyos szolgáltatás, ami a hátizsák előre küldését jelenti taxival vagy a külön erre szakosodott furgonokkal a kényelmes, esetleg sérült, idős zarándokok részéről. Utóbbiakat még megértem valahogy, de sokan tényleg csak kényelmi okokból utaztatják a zsákjukat és azután frissen fickándoznak az úton anélkül. De nem Frederico, nála ez szóba sem jöhetett. Sajnáltam volna, ha tényleg befejezi, megkedveltem a fiút, mindig nagyon tisztelettudó és derűs volt, nem az a harsány olasz, hanem a csendesebb fajta. Jó utat kívántam neki és reméltem, hogy még találkozunk az úton.

Tovább