El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Portugál Camino 10. nap: Teo - Santiago de Compostela (14,5 km)

Camino Portuguese - 2015. szeptember 1-2.

2016. május 24. - Andrea az El Caminón

Megérkezés Santiagóba - botafumeiro, katarzis. Volt még pulpo, pimientos de padrón, pacheran, és chinches. Ugye ismerős szavak?

1_santiago.jpg

Reggel fél 7-kor indultunk el, még korom sötét volt odakinn és mi annyira izgatottak voltunk, hogy nem akartunk tovább várni. Nem a következő esti szállásunk miatt aggódtunk, hanem a Santiagóba való megérkezés gondolata töltött el bennünket szokatlan izgalommal. Nem volt túl nagy távolság előttünk, de délre be akartunk érni Santiagóba hogy részt vehessünk a misén, ezért kapkodtuk a lábainkat. Természetesen annak rendje, módja szerint el is tévedtünk, mert nem vettük észre a sötétben a nyilat, de szerencsére idejében rájöttünk és csupán 500 métert kellett visszafelé megtennünk a helyes útig. Később utolért bennünket Britta is, így három német lánnyal vonultam be Santiagóba. :-)

Az egyetemi városrész felől vezetett az utunk, épp arrafelé, ahol két éve Mártival megszálltunk Szent Jakab napján Don Manuel jóvoltából. Ismerős volt a környék, sőt a sarki kedvenc kávézónknál meg is álltunk és a már ismert sárga löttyel megünnepeltük a szerencsés megérkezésünket! :-) Aztán elindultunk a katedrális irányába. Amikor először megpillantottuk a tornyokat, hát az valami fantasztikus érzés volt! Ezt nem is tudom leírni, ezt át kell élnie mindenkinek! 

Immár harmadszor jártam Santiagóban, de mindháromszor ugyanaz a katarzis érzés kerített hatalmába, amikor a katedrális előtti térre léptem és ott álltam a tekintélyes szentély előtt.... A tornyok éppen renoválás alatt voltak, de ez mit sem vont le a katedrális szépségéből. Később Sarah átküldött nekem néhány fotót, mert neki valahogy sikerült feljutni a tetőhöz és készített onnan néhány képet, ezeket most közzéteszem. Sajnos én nem voltam akkor velük, de legközelebb biztosan fel fogok menni én is, mert csodálatos lehet a katedrális tornyait onnan fentről, közvetlen közelről látni.

Mielőtt betértünk volna a katedrálisba, felkerestük a zarándokirodát és egy kis sorbanállás után megkaptuk a compostelát, vagyis az igazolást arról, hogy megtettük a zarándokutat. Ezután a hátizsákjainkat betettük a közelben lévő posta csomagmegőrzőjébe - azzal ugyanis nem engednek be senkit a katedrálisba - aztán vágtattunk a misére. Éppen időben odaértünk. Most sokkal kevesebben voltak, mint két éve Szent Jakab napján, de még így is minden padsor megtelt és sokan álltak az oszlopok mellett is. Szerencsénk volt, mert a botafumeirót is meglengették a papok, így ismét volt szerencsém látni a füstölő lengetést, ezt a látványos, szép szertartást.

Ezután különváltam a német lányoktól, mert nekik egy privát szálláson volt foglalásuk, én pedig elindultam a Seminario Menor, kolostorból átalakított hatalmas albergue felé. Az épület előtt gyönyörű kilátás nyílt a városra, még a katedrális tornyait is lehetett látni.

A többágyas hálótermekben 12 euró volt a szállás, de 15 euróért külön szobát is lehetett kérni. Úgy döntöttem, hogy Santiagóban úrinősre veszem a figurát és beköltöztem egy önálló kis szobába. Hogy mekkora hibát követtem el, az csak később vált nyilvánvalóvá.... A szobában nem volt más csak egy ágy, szék, kis asztal és szekrény, valamint egy kézmosó, de ez a célnak tökéletesen megfelelt. A közös zuhanyzó a folyosó végén volt, a földszinten pedig hatalmas konyha, étkező, társalgó és mosógépek.

Két teljes napot töltöttem Santiagóban és akkor már lusta voltam jegyzetelni a naplómban, így utólag egy kicsit összefolynak a napok. Mindenesetre sokat sétálgattam a városban és a parkban is ücsörögtem egy padon éppen ott, ahol a fotón a kis kék tatyóm látszik. Egyszer csak odalépett hozzám egy nő, majd leült mellém a padra és elmondta, hogy nemrég nyílt a Pilgrim House, ahová betérhetnek a zarándokok egy kis pihenésre vagy ha segítségre van szükségük. (Részletek a Hasznos tanácsok között.) Aztán a kedvenc kávézóm teraszán ücsörögve előkerült a két magyar lány, Viola és Brigitta, akikkel Teóban találkoztam. Az első fotó magyarokkal! :-) (Leszámítva Lisszabont, ahol Milánnal futottam össze.)

Az estét ismét a német lányokkal töltöttem, de nem fogjátok elhinni, kiegészültünk még egy német peregrinával, Tanjával, aki az északi utat járta. Természetesen ő is jól beszélt angolul, így rám való tekintettel az egész német társaság angolul társalgott még egymással is. Hálából megismeretettem velük a spanyolok nemzeti italát a Pacheran-t, amit velem Don Manuel kóstoltatott meg, szóval autentikus forrásból táplálkozom... :-) Polipot ettünk meg finom pimientos de padront, vagyis a kedvenceimet! :-) Aztán csatlakozott még két német, azt hiszem mindkettő lány, bár az egyikben nem voltam biztos... A másik este pedig együtt volt majdnem az egész csapat, akikkel az úton találkoztunk és közösen ültünk be egy étterembe: Sarah, Carolin, Jonathan és Lenka a három fiukkal, Magdalena és barátja, Britta, William és Anita a holland házaspár, Katja az orosz lány és jómagam. 

A vacsora után sokat beszélgettünk, majd Jonathan elmesélte, hogy Porinhóban teljesen összecsípkedték a csincsák, vagyis az ágyi poloskák. Mutatott egy fotót a derekáról, olyan volt, mint egy ribizlifürt, valószínűleg allergiás reakciót produkált és még kórházba is el kellett mennie, ahol lekezelték. Nem valami szívderítő történet - gondoltam magamban, miközben a hosszas búcsúzkodást követően elindultam a szállásom felé. Már lefekvéshez készülődtem, amikor átvillant az agyamon, hogy benézek a matrac alá... És ekkor majd elhűltem, ott mászott egy kis dög az ágyrácson!!!!! Éjfél lévén nem sikoltozhattam hangosan, de majdnem. Védd magad! - szólítottam fel sportszerűen, aztán jól megöltem! Huhhh, sóhajtottam fel megkönnyebbülten, majd bebújtam a hálózsákomba és igyekeztem mielőbb elaludni.

A történetnek itt még nincs vége, jön még Finisterra, Muxia, aztán újra Santiago és legvégül Madrid! A német lányoktól mindenesetre végleg elbúcsúztam és szívből örülök, hogy megismerhettem őket, mert Sarah-t és Carolint nagyon megszerettem. Színessé és vidámmá tették az utamat és egy percig sem unatkoztam mellettük! Danke!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr708742082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása