2014. júliusában lehetőségem nyílt önkéntes zarándokfogadói szolgálat vállalására a spanyolországi El Camino legmeghittebb szállásán. A Szent Jakab zarándokút spanyol szakaszának 2/3-ánál, a León és Astorga közötti Hospital de Órbigo településen, a Máltai Lovagrend által működtetett és Don Manuel atya vezette Albergue Parroquial volt a szolgálatom színhelye. Annak idején az El Caminóról készült útinaplómat is közzétettem, nem lesz ez másként most sem, hiszen nagyon szép élményekkel tértem haza! Terveim szerint a több mint két hetes ott tartózkodásomról napi szintű beszámolókat olvashattok majd fotókkal és videókkal illusztrálva. Fogadjátok szeretettel!
Amikor jelentkeztem az önkéntes munkára, még nem sokat tudtam arról, hogy mit kell majd csinálnom és nem ismertem a leendő társaimat sem. Csupán annyit tudtam, hogy ez az egyik legszebb és leghangulatosabb szállás a Camino Francés mentén, ugyanis 2011. szeptemberében jómagam is megszálltam itt - és mint tudjuk, nincsenek véletlenek... Persze nyilván volt elképzelésem a hospitaleraságról, hiszen annak idején saját bőrömön tapasztaltam meg milyen jól esik a fáradtságos zarándoklat után a szívélyes fogadás, mennyit jelent egy-két bíztató szó és biztonságot adó testi-lelki támasz.
Hospital de Órbigóban idén áprilistól októberig önkéntes magyar zarándokfogadók adják a szolgálatot. Egy-egy kéthetes turnusba 3-3 magyar hopitalero (fiú) vagy hospitalera (lány) került beosztásra. Sajnos a felkészítő összejövetelre nem tudtam elmenni munkahelyi elfoglaltság miatt, ezért indulás előtt nem ismertem meg Kristóf hospitalero társamat, de azért emailen felvettük a kapcsolatot. Kiderült, hogy ő az El Caminót járva fog megérkezni Órbigóba, ott megáll majd két hétre és onnan folytatja útját. A fotóját azért nem szúrom be itt, mert én sem ismertem őt egészen Órbigóig, így várjatok Ti is egy kicsit, majd a kellő időben bemutatom őt. :-)
A mi csoportunkban valamiért úgy alakult, hogy a harmadik helyre két lemondás is történt, így a másik hospitalerát az utolsó pillanatban sikerült megtalálnunk. Mártival felvettük a kapcsolatot még indulás előtt, egyszer találkoztunk is, hogy személyesen is megismerjük egymást és a repülőjegyet, buszjegyet is össze tudtuk hangolni, tehát mi együtt utaztunk ki. Fotót róla sem teszek fel itt, mert hát igazságtalan lenne Kristóffal szemben, szóval türelem, mindent a maga idejében... :-)
Egy kis érdekesség a repülőjegy online utasfelvételével kapcsolatban, hátha valakinek segítség lesz: Mivel külön-külön és más időpontokban vettük a repjegyeinket (Ryanairral Madridba), ezért a becsekkolást viszont egy időben bonyolítottuk Mártival úgy, hogy közben telefonon beszéltünk és egyszerre nyomtuk meg az UTASFELVÉTEL gombot. Ezzel a módszerrel sikerült túljárni a Ryanair eszén :-), hiszen egyébként csak súlyos pénzekért lehet konkrét ülőhelyekre foglalni. Ellenben nekünk pontosan egymás mellé sikerült foglalni az ülőhelyeinket! Ennek azért van jelentősége, mert néhány hónapja már nem érkezési sorrendben, hanem számozott ülőhelyre adják ki a beszállókártyát, de mi megtaláltuk a megoldást! :-) Ugyanígy jártunk el a Santiago - Barcelona becsekkolásnál is, oda is sikerült egymás mellé kerülnünk. Később azonban a Barcelona - Budapest járatnál valami homokszem kerülhetett a gépezetbe, mert bár egyidőben intéztük az utasfelvételt, egyszerre nyomtuk a gombot, mégis a gép két végébe kaptunk helyet... :-( Márti szerint azért, mert későn, az indulás előtti napon csekkoltunk be, és már nem voltak egymás melletti helyek. Nem tudom, lehet benne valami.... Mindenesetre egy próbát megér, ha valaki társakkal utazik.
Visszatérve a földre, az indulás előtt elhatároztam, hogy csak kézipoggyásszal utazom, konkrétan azzal a hátizsákkal, amivel az El Caminót jártam. Több cucc úgysem kell, mivel itt egy helyben leszünk két hétig és minden infrastruktúra rendelkezésünkre áll majd. (Kivéve a wifi, de ez egy külön történet... :-) ) Nagy izgalommal készültem az útra, kimondhatatlanul jó érzés volt arra gondolni, hogy újra ott lehetek majd, ahol három éve annyi szép élmény ért! Az is boldogsággal töltött el, hogy talán visszaadhatok valamicskét abból a sok jóból, amit az Úton kaptam, viszonozhatom majd azt a sok kedvességet, szeretetet, amit annak idején én kaptam a segítő hospitaleróktól (is).
Egyelőre ennyit bevezetőként, holnaptól jönnek a naponként részletezett leírások a gyönyörű fotókkal és lesz majd egy meglepetés interjú is! Már én is nagyon várom! :-) A jobb oldali menüoszlopban találtok majd egy "Hospitalera napló" vagy valami ilyesmi nevű blokkot, onnan is könnyen elérhetők lesznek majd a bejegyzések.
Addig is
HASTA LUEGO, AMIGOS! :-)
